A+ A-

Béküljünk ki!

Kihalt volt az utca. A holdfény ezüst sávba vonta az arcomat, miközben sietősen lépkedtem a járdán, kerülgetve az apró pocsolyákat. Összébb húztam a kabátomat, amint megcsapott a csípős, hideg szél. Egyedül álltam a buszmegállóban, amikor egy ismerős autó parkolt le előttem. Tomi letekerte az ablakot, és megtörten nézett rám.
- Szia... Én... szívesen hazavinnélek.
Hűvösen viszonoztam a tekintetét.
- Kösz, nem.
És ezzel arrébb léptem, várva a buszt, s közben majd szét szakadtam a fájdalomtól. De még mennyire, hogy vele mentem volna! Egy éjszakát a karjaiban tölteni.. De makacs voltam és még mindig dühös. Hiába próbálkozott a kiengeszteléssel, a megcsalás nem áll a "megbocsátható bűnök" listámon. Elhajtott, én pedig tovább vártam arra a nyavalyás buszra, mely csak nem akart jönni. Mikor aztán megérkezett, és hazazötyögtünk, már fáradt voltam és nem vártam másra, mint egy kiadós fürdésre. Beléptem kis szolgálati lakásomba, felkapcsoltam a villanyt, és hagytam, hogy megszokja a szemem a fényt. Elém tárult a már megszokott, egyszerű, és mégis szép nappalim. Halványzöld falán még mindig ott lógtak a képek, alattuk dísznövények sorakoztak, és egy cd-állvány. A díványra dobtam a kabátomat és elindultam a konyhába, hogy megcsináljam a kávém.
Éppen a gőzölgő folyadékot szürcsölgettem, amikor valaki becsöngetett. Fásultam odamentem az ajtóhoz, és kinéztem a kukucskán. Ó, ilyen az én szerencsém. Tomi volt. Bosszúsan kinyitottam az ajtót, ám meglepődtem az elém táruló látványtól. Egy szál vörös rózsa volt a kezében, gyönyörű masnival, és egy doboz bonbon. Esetlenül álldogált az ajtóban, és egyenesen a szemembe nézett.
- Kérlek... - szólt.
Sóhajtottam egyet és hátraléptem, mire ő belépett a szobába és körülnézett.
- Nem változott semmi... - motyogta.
Becsuktam az ajtót és csak álltam, várva, hátha mond valamit. Szó nélkül odaadta az ajándékokat.
- Nagyon sajnálom, kérlek, kérlek, bocsáss meg!
Olyan könyörgő volt a hangja, olyan szomorú. Könny szökött a szemembe, és odaléptem hozzá. Átöleltem, még mindig kezemben a rózsával és a bonbonnal. Viszonozta az ölelést, legszívesebben egész éjjel így álltam volna vele. Olyan biztonságot árasztó, meleg ölelése volt! Hátrébb húzódott, és finoman az állam alá helyezte a kezét.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.25 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 listike 2014. 10. 1. szerda 19:21
Jó volt.
#5 A57L 2014. 06. 17. kedd 05:18
Egynek elmegy.
#4 papi 2013. 08. 18. vasárnap 08:44
Egész jó.
#3 joozsi 2011. 11. 22. kedd 05:11
Édes kibékülés. Rövid, de jó.
#2 v-ir-a 2011. 11. 22. kedd 00:49
azért jó összeveszni, hogy édes legyen a kibékülés smile
#1 Törté-Net 2011. 11. 22. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?