Kati szenvedései 1. rész

Az egyszerűség kedvéért, nevezzük a nőt Katinak. Nem szükséges tudni, hogy mi is volt az igazi neve. Árvaházban nőtt fel, ahonnan kikerülve – egy barátnője segítségével – rögtön a prostitúció világában találta magát. Ez az ottani lányok között megszokott volt. Felnőttek, aztán kurvának álltak. A barátnője, viszont átvágta a lányt. Kati nem kurva lett, hanem rabszolga. Zsuzsinak (a barátnőnek), mindössze 100. 000 Ft – ra volt szüksége, ezért eladta a lányt.

Hiába sírt volna. Ha ordítani kezd, akkor csak megverik, és leköpik. Sejtette, hogy csak feleslegesen szenvedne, s a rá váró megpróbáltatásokhoz minden erejére szüksége van. Ketrecbe zárták, és csak annyit adtak enni neki, hogy éhen ne halljon. El kellett érnie azt a súlykategóriát, ami a férfiaknak kellett. Voltak urak, akik csak a ketrecbe zárt, síró lány látványára szerették volna kiverni. Egy ideig, csak annyit kellett tennie, hogy ült a ketrecben, zokogott, és könyörgött a bent lévőknek, hogy engedjék el. Ez csak bemelegítés volt. Katit különösen sokáig tartották kis fogdájában, mert szép arca, kisírt szemei, és nyöszörgése nagyon megkapóvá tette. Gábor, a vezető, viszont mihamarabb dolgoztatni akarta a lányt keményebben. Kati sajnos még szűz volt, és emiatt csak jobban félt. Ha nem figyelték, titokban ujjazta magát, így próbálva tágítani szűk punciján. Gábor is hamar rájött a lány érintetlenségére, amikor megvizsgáltatta. A szüzekért többet fizettek, ezért akár örülhetett volna, de maga is szerette a szűz puncikat. Szívesen megmártotta volna a farkát Katiban. Az egyik vendég azonban 3. 000. 000 Ft – t ajánlott. Ez gyakorlatilag visszautasíthatatlan volt.

A férfi egy forró nyári napon érkezett, alaposan leizzadva. Persze a lány nem tudta milyen kint az idő, mert már 2 hónapja egy ketrecben szenvedett. Bekötötték a szemét, és felvezették egy szobába. Az úr arra is sok pénzt adott, hogy a lányt egy kicsit. Katit felfektették egy orvosi kivizsgáló asztalra. Oldalra fordította a fejét, és különféle csillogó műszereket látott.