A+ A-

Ókori történet 2. rész

- Nem megmondtam, hogy ne merj egy fiatal lányt hozni? - kiáltott rá vörösen az Úrnő, aki úgy negyvenöt éves lehetett. Vékony volt, a bőre majdnem tökéletes még, és még kívánatos volt.
- Úrnőm, ezt neked hoztam, ajándékba. - válaszolt az ifjú, majd kilépett, és a nőhöz sétál, és egy szenvedélyes csókot adott neki. - Egy gyönyörű gyöngyszem, ami felmelegítheti az ágyunkat, és még vidámabbá teheti az estéket...
- A végén még elcsábulsz! Nézd csak magadra! - sziszegte az utolsó szavakat, és megfogta a férfi lankadó férfiasságát. - Már el is csavarta a fejed!
- Tudhatnád Úrnőm, nekem te vagy a mindenem. De hívd csak ide, és nézd meg jobban. Gyöngyszem, de csak egy kavics a te szépségedhez képest. - búgta, és magához ölelve a nőt rögtön annak combjai közé csúszott a keze, és megelégedésére forró volt a nő öle: nem haragudhatott annyira.
- Gyere ide, ne félj! - intett Marcus, és közben Admete lassan kilépett a medencéből, és szégyenkezve fogta a ruháját maga elé, de a férfi intésére odalépett, lehajtott fejjel. Rettentően rosszul érezte magát: minden további nélkül hagyta, hogy a férfi az érintésével és a nyelvével elvarázsolja, és még ő is gyönyört adott a férfinek, parancs nélkül.
Lehajtotta a fejét, és a vörös hajtincsek eltakarták az arcát, de Marcus az álla alá nyújt, és lágyan felemelte a fejét.
- Nézd Úrnőm... tökéletes.
- De nekem nem kell! Ne merészelj vele szeretkezni, mert ha megtudom, küldelek az istállóba! A lány jó lesz szolgálónak. De megértetted? Soha nem csinálhatsz vele semmit sem! - sziszegte a nő, és féltékenyen a lány arcát fürkészte. - Te tűnj el innen! - ripakodott rá, és Admete ijedten kapta fel a ruháját, és megkötötte az összekötőjét.
- Elnézést Úrnőm. - mondta, és rögtön távozott. Marcus egy sóvár tekintettel nézett utána, de az úrnő rögtön rávetette magát az ifjú testre.
A lány végül a szakácsnőtől kapott eligazítást, és az öregasszony bemutatta a többi szolgálót is a háznál: egy öreg férfi a kerttel foglalkozott, egy morcos koravén nő a mosással, az öregasszony a konyhával, és egy fiatal férfi a lovakkal foglalkozott. Admete lesütötte a szemét, de így is jól érezte a lovász tüzes tekintetét a bőrén.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.38 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 Rakonczai 2016. 02. 21. vasárnap 22:26
Nem tetszett, szerintem ez a lovászfiús csavar nagyon nem kellett volna bele...
#2 zsuzsika 2016. 02. 21. vasárnap 11:59
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2007. 04. 5. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?