A+ A-

Osztálykirándulás - Egy álom valóra válik

Éva szomorúan sóhajtott egyet. Idegesen babrálta hosszú világosbarna haját, a pad előtti kavicsokat messzire rugdosta. Nem értette, hogy mit keres itt. Persze a barátnőinek volt esze, hogy nem jöttek el erre a kirándulásra. Eredetileg ő is azt tervezte, hogy otthon marad, de bizonyos okok miatt mégis az utazás mellett döntött.
A bizonyos ok viszont most ott ült az egyik buta, hidrogénszőke liba mellett, és csapta neki a szelet.
A lány nem is bírta tovább nézni, inkább a tűz felé fordította a tekintetét. A lángok magasra csaptak, hiszen a többi fiú így félrészegen beledobáltak minden szemetet, és boldogan kurjongattak, ha valami látványos füstöt, vagy szikrát sikerült előidézniük.
Az amúgy is fülledt kora nyári levegő megtelt az égő műanyag, és a levelek kellemetlen szagával, a pára kellemetlenül megült az emberek tüdejében.
Hirtelen megcsörrent Éva telefonja. A lány most kifejezetten örült ennek, hiszen legalább volt indoka egy kicsit távolabb vonulni.
Ahogy még egy pillanatra felnézett, látta, hogy a fiú vadul csókolózik a szőke lánnyal.
- Halló, ki az? - szólt bele határozottnak tűnő hangon a mobilba.
- Én vagyok, az Kitti! - hallatszott a jól ismert vidám hang a vonal túloldaláról. Kitti Éva legjobb barátnője volt már egészen általános iskolától fogva, és szinte mindent elmeséltek egymásnak. Szinte...
- Szia! Mi újság van otthon? - próbált meg Éva is ugyan olyan lelkes hangon beszélni, de a másikat nem tudta becsapni.
- Nálunk minden rendben, de nem úgy, mint ott, ha jól hallom - váltott Kitti komolyabb hangnemre. - Csináltak veled valamit? Bántottak?
- Nem... Semmi nem történt - suttogta a lány, próbálva visszafojtani sírását.
- Ne próbáld bemesélni nekem! Szépen elmondod mi a baj! - parancsolta Kitti éles hangon. Bár kedves lánynak volt mondható, akadt néhány rossz tulajdonsága is. Ezek közé tartozott a túlzott kotnyelessége is.
- Majd otthon elmesélem - lehelte Éva a telefonba - Most nem mondhatom el, vannak mellettem! - hazudta, és mielőtt a barátnője tiltakozhatott volna, kikapcsolta a telefont.
Egy pár percig tétovázva álldogált, majd hirtelen ötlettől vezérelve a tó felé vette az irányt. A csillagtalan égbolt semmi támpontot nem adott a tájékozódáshoz, az utat csak a tavon ringatózó kicsi hajók fényei mutatták a mólóhoz.
Ide végre nem hallatszott a fiúk részeg kiabálása, és a lányok ostoba vihogása, ahogy a levegő is mentes volt a tábortűz keserű füstjétől.
Éva leült a korhadt fatákolmány szélére, és nézte a tavat. Levetette cipőjét, és felgyűrte a nadrágszárát, majd belelógatta a lábát a vízbe.
Itt minden olyan békés volt...
Az ég, mint sűrű fekete massza borult a táj fölé, a tó vizét néha könnyű szellő borzolta fel.
A nádasban néhány állat neszezett, de a lányt ez nem tudta megijeszteni. Pontosabban szólva abban a pillanatban semmi sem foglalkoztatta, csak a saját szívfájdalma.
Egyszerűen nem értette, hogy miért kell neki itt lennie...
Hiszen korábban megbeszélték a lányokkal, hogy ők bizony erre az osztálykirándulásra nem mennek. Hiszen ők úgysem isznak, és a többi lány pletykálkodásából is inkább kimaradnak. Akkor meg mi értelme lenne?
Persze a többiek sem igyekeztek őket meggyőzni... Legalábbis az érettségi bankettig.
Éva épp a büfénél álldogált, hogy vegyen magának valami üdítőt, amikor Gábor odaállt elé. Gábor, aki az osztály leghelyesebb fiúja volt, és minden lányt az ujja köré tudott csavarni, akit akart.
Éva először meg sem tudott szólalni, hiszen eddig pillantásra sem méltatta őt a srác.
- Szia Évike! - köszönt neki behízelgő hangon, a legsármosabb mosolya kíséretében. Látszott rajta, hogy már ivott egy kicsit, de a szemei ravaszkás fényét ez sem tudta elrejteni. Persze e tekintet mögé a szerelmes lány nem látott, hiszen a hevesen verő szívére kellett koncentrálnia.
- Szia - suttogta elhaló hangon, és megkapaszkodott a büfé pultjába, mert a térdei elkezdtek remegni.
- Tényleg nem jössz a kirándulásra? - nézett rá a fiú szomorú arckifejezéssel.
- N-nem... - dadogta Éva.
- De miért? Hidd el nagyon jó lesz! Hiszen csak mi leszünk tanárok és szülők nélkül! Utolsó alkalom, hogy így együtt lesz az osztály! - mondta nagy lelkesedéssel a fiú.
- Nem hiszem, hogy jól érezném ott magam... - hárította az invitálást a lány, közben gyomra ökölnyire szorult.
- Dehogynem! Gyere el, és meglátod, milyen jó lesz! - karolta át fél kézzel Évát a fiú, és bevetette az aduászt - Én nagyon szeretném, hogy eljöjj...
A bankett után a lány szinte repült hazafelé a boldogságtól. A fiú, akibe már évek óta szerelmes volt elhívta őt... Azt mondta, hogy szeretné, ha ott lenne azon a kiránduláson!
Úgy érezte, madarat lehet fogatni vele. A szürke kisegeret, észrevette az osztály - mit az osztály, a világ - legszebb, legokosabb, legkedvesebb, leg leg leg...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.47 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 12. 4. csütörtök 07:57
Így kevés.
#4 joozsi 2011. 12. 23. péntek 04:16
remélem, hogy nem ennyi az egész!?
#3 sihupapa 2008. 10. 8. szerda 02:26
még mindig nincs folytatás
#2 vm 2006. 05. 29. hétfő 13:06
Ugye lesz folytatás?
Itt kár lenne abbahagyni.
#1 Törté-Net 2006. 05. 23. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?