A+ A-

Tulipánfa

I.
Ezerkilencszáznegyvenhét, december, karácsony második napja, New York: Gróf Sigray Antal hideg, fehér ágyán fekszik, szemében látszik a végleges, megmásíthatatlan lemondás: már nincs miért élnie. Sápadt, meggyötört arcán halvány mosoly fut át... Magyarországra, Iváncra gondol, kastélyára és birtokaira, melyek most árván várják, hogy újra élet költözzön beléjük. Három éve, márciusban járt utoljára otthon, mielőtt a Gestapo letartóztatta és koncentrációs táborba hurcolta, Mauthausenbe. Bűne: Nyugat- Magyarország kormánybiztosaként, összefogott a fasizmus ellen, a baloldallal.
Arra a végzetes márciusra gondol most, és a virágzó tulipánfára a kastély árnyas, platán és bükk keretezte, zöldellő kertjében. Milyen rendíthetetlenül, már-már kegyetlenül virágzik a magnólia, még akkor is, ha emberek százezrei halnak és nyomorodnak meg nap, nap után...
Ezen a tavaszon is illatos virágot hajt majd az öreg fa, de a gróf már nem fogja látni soha többé. Fia, Gergely ott ül apja mellett. Átoknak érzi, hogy orvosnak tanult és most nem tud segíteni.
Sigray gróf tizenegykor elbúcsúzik családjától, Gergellyel megígérteti, hogy hazautazik Magyarországra, majd csöndesen, végleg elszenderül. Utolsó álmában saját kastélyának keleti szárnyban, meleg szobában üldögél, melyet még nagyapja építetett könyvtárnak. Ám hirtelen kialszik a tűz a kandallóban és jeges, hideg lesz a levegő...
II.
Fél évvel a gróf halála előtt, Ivánc: tikkasztó meleg, a kastély szárnyas ablakai nyitva, a folyosókat, termeket kedélyes leányének tölti be. A gróf intézőjének lánya, Anna énekel, miközben azon fáradozik, hogy a kastély tisztán és régi fényében fogadja majd a hazatérő családot, már ha egyáltalán még hazatérnek... Alig várja, hogy végezzen, és a könyvtárszobában tölthesse a nap hátralévő részét, ahol bármit elolvashat, amihez csak kedve szottyan.
Ekkor két koszos, tagbaszakadt, orosz katona közeledik a Sigray kastély fehér épülete felé, majd eltűnnek a kapuban. Halk sikoly szűrődik ki az emeleti ablakból... pár súlyos perc elmúltával egy tiszt érkezik. Az istállókat nézte meg imént, van-e még levágható állat, de most csalódottan katonái után vette az irányt a nagy kúria felé. A fehér márványkorlátos lépcsőn felfelé indul, mert onnan hall gyanús neszeket.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.2 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 listike 2013. 08. 26. hétfő 07:45
Kár, hogy tragédia lett a vége.
#2 papi 2013. 08. 6. kedd 06:04
Nem rossz
#1 Törté-Net 2005. 03. 23. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?