A+ A-

Főiskolai kalandok - Önfeláldozás 2. rész

Nincs menekvés
Másnap reggel. Helyszín, a hatodik emeleti dohányzó. Alig tudtam elaludni az éjjel, forgolódtam, próbáltam nem koncentrálni a történtekre.
Jól döntöttem vajon, amikor otthagytam négy tüzelő szukát, és két felforrósodott leszbikust két haverom karjában? Dolgozott a férfiagyam. Négy különböző pinát dughattam volna egyetlen aktus alatt, és ki tudja, mekkora szexorgia lehetett abban a szobában.
Ezek voltak a reggeli gondolataim, éjszaka egyáltalán nem jutott eszembe, hogy maradnom kellett volna. Aludni azért nem tudtam csupán, mert szinte minden apró nyögés áthallatszott a falakon, nem beszélve arról, hogy a csajok jobban vihogtak, mint korábban. Akár abban a szobában is próbálhattam volna aludni, a különbség észrevétlen lett volna. Valahogy mégsem érdekelt a műsor. Csalódott voltam.
Még kevésbé értettem, hogyan tudtam olyan korán felkelni. Későn is nyomott el az álom, mikor már csend volt, be is voltam tépve, amikor sokkal többet szoktam aludni, és persze egyébként sem vagyok valami korán ébredő típus.
Ébredő... bőrredő...
Váltson már témát az agyam! Miért csak erre tudok gondolni? Mint mikor egy vissza nem térő alkalom felkínálkozik, és az ember már csak akkor veszi észre, hogy mit hagyott ki, amikor a lehetőség elúszott.
Nem szabadultam. Rá kellett gyújtanom!
Lenyúltam a zsebem mélyére, a doboz már gyűrött volt, megráztam, és a kettes számra gondoltam. Egy szál volt benne. Vesztettem. Megszokott mozdulatokkal illesztettem a számba a szűrőt, miközben a dobozt összegyűrve átrepítettem a bal vállam felett. Még mélyebbre nyúltam a zsebemben, kutatva a gyújtót, amit még volt barátnőmtől kaptam, ő pedig a volt faszijától nyúlta le, mikor még együtt jártunk. Ezzel bizonyította, hogy már nem érdekli a srác, csak egy béna senki, akit bármivel le lehet húzni.
Pedig nem is voltam féltékeny.
Bizonyítani akart nekem, mert nem érdekelt annyira, mint szerette volna, és addig pedálozott, amíg megelégeltem. De a gyújtót megtartottam. Felvillant a lángja, és közeledett a cigaretta végéhez, parázsló fáklyává alakítva azt az első slukk által. Sohasem tüdőzöm le az első slukkot. A cigi végében valami hülye ragasztó van, ami megóvja attól, hogy a dobozban kiszóródjon az összes dohány. Károsabb, mint az egész cigi.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.63 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 11. 11. hétfő 04:44
Jó írás.
#2 genius33 2013. 02. 4. hétfő 09:38
Nagyon tuti smile
#1 Törté-Net 2004. 11. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?