Házmesterné lánya 1. rész - Így kezdődött

Öten voltunk testvérek. Apám a házfelügyelő elitta az eszét és a máját is, ami elhozta neki a véget. Anyámnak nem volt könnyű dolga, de szerencsére mi rá ütöttünk és kivettük a részünket a munkából. Kicsiktől a nagyokig mindenki.
Az egyik lakó megkérdezte anyámat vállalja-e a lakása takarítását hetente? Persze vállalta, hisz szükség volt a pénzre. Én a legnagyobb ( 13 éves ) kaptam a feladatot. János bácsi a másodikon lakott egy másfélszobás lakásban. Rendezett lakásban lakott, de így is volt mit takarítani, mosni, mosogatni.
Érdekes élmény volt, egy más hangulatú lakásban dolgozni, a magány is jól esett egy kicsit.
Pakolás közben érdekes képes magazinokat találtam. Tudtam, hogy ezeket nem volna szabad megnéznem, de annál inkább, kíváncsi voltam. Remegő kézzel lapozgattam a lapokat, melyeken pucér nénik, bácsik voltak és különös dolgokat műveltek. A szívem a torkomban dobogott és a hasam mélyén izzott valami. Mikor kicsit megmozdultam a puncimnak dörzsölődő anyag különösen jó érzést váltott ki. Odanyúltam és éreztem, hogy az anyag a lábam közt nyirkos. Úr isten, ? Ujjaimat megszagoltam, de ez az illat más volt. Még kíváncsibb lettem és most benyúltam a bugyimba. A punim tiszta lucsok volt és forró. Ahogy az ujjam hozzáért nagyon jó volt és nem volt kedvem elvenni onnan, sőt valami arra késztetett, hogy mozgassam. Ahogy mozgattam egyre jobb lett. Testem égett. Visszapillantva a magazinra, kezdtem kapiskálni az összefüggést, bár még nem tudtam mit is csinálok. Egyszer csak egy mintha villám csapott volna belém, rángatóztam és ez leírhatatlanul jól esett. Végül elgyengülve dőltem el a fotelban.
Nem csoda, hogy hétről hétre vártam, hogy újra takaríthassak ott.
Egyszer János bácsi otthon volt, mikor mentem. Mondta, hogy nyugodtan végezzem a dolgom, mintha ott sem lenne. Takarítottam, ahogy szoktam és sajnáltam, hogy elmarad az én kis titkos játékom. Egy idő után János bácsi, aki egy jólszituált 40-es úr volt, mellém csapódott és minden félét kérdezgetett, közben bókokkal halmozott el, hogy eddig észre sem vette, milyen csinos kislány lakik a házban, meg ilyesmi. A dicséretek jól estek, de azért pironkodtam rendesen.
A következő héten ismét otthon volt az öreg. Egy idő után megkérdezte csinálhat-e rólam képeket, miközben dolgozom. Mondtam, hogy persze. Fotózás közben a beszélgetés és a dicséretek sem maradtak el.
Egyszer csak elhangzott a sorsdöntő kérdés: – Tudod, hogy sok pénzt kereshetnél?
– Igen, hogy?