A+ A-

Zöld szemek

A lánynak feltűnően zöld szeme volt. Félig rajta feküdtem, könyökölve az ágyon, így levéve róla súlyom nagy részét. Vörös haja egyik fürtjével rajzoltam végig arca összes vonalát, nyaka hajlatától a szája bíbor húsáig. Megcsiklandhattam, mert elmosolyodott. Lehemperített magáról, majd oldalára fordult, és a feje alá gyűrte a nagypárnát.
- Hogy kerülsz te ide? - kérdezte. - szemöldökét összehúzva, homlokára egy-két szigorú ráncocskát tett, de a szája széli huncut gödröcskék elárulták a kérdés valódi komolyságát.
- Te hívtál! Nem emlékszel?
- Nem én! Én biztos nem hívtalak. Segíts, mert nem emlékszem! - próbált még
komolyabban nézni, de amennyivel a vidám gödröcskék jelzése halványult, a hangja pont annyit vesztett határozottságából
- Rendben! De, hisz tudnod kell, illatod küldött nekem meghívót.
- És te elfogadtad? Te kis buta. Hisz az nem volt komoly! Sokat küldök belőle, szétszórom, amerre csak járok.
- Látod, én elfogattam, bíztam benned előre.
- És kezemet megérinteni ki engedte? Odajöttél hozzám, olyan közel, hogy csak a pohár fért el köztünk, de én nem adtam engedélyt! - felkönyökölt, hogy feldúltságot színeljen.
- Kezed intett kezemnek, de csak kéznyelven. Tudod nehéz az ilyet észrevenni, pláne abban a félhomályban. - mondom, és közben felfelé nézek, arcomon egy kis hamiskás mosollyal.
- Aha! És vállam is, nyakam is szólt hozzád, ujjaid bizsergető érintését követelve?
- Így volt, ahogy mondod. Vállad felém mozdult, fejed picit elfordítottad és nyakad hajlása csókért könyörgött. Hajad akartam arrébb igazítani, mielőtt csókommal érkezem.
- Micsoda arcátlanság! - ült fel. A takarót a melleire húzta és durcás arccal nézett maga elé. - Egy perce láttál meg és meg akartad csókolni a nyakamat?
- Nem tehettem róla, úgy tűnt sürgős szükség van rá! Tudod, ilyenkor nem gondolkodik az ember, csak az fő, hogy segítsen!
- Akkor már értem a többit is. Derekam biztos szinte sírt, hogy átöleld és lábaim már kérdés nélkül húztak téged táncolni, arra a lassú számra. Ugye így volt? - haját hátrasimította, és szemöldöke ívét felemelve kérdőn nézett rám.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.33 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 papi 2015. 10. 15. csütörtök 07:18
Egész jó
#7 A57L 2013. 11. 16. szombat 05:14
Nem rossz.
#6 v-ir-a 2013. 03. 31. vasárnap 00:27
jóóó....
#5 genius33 2013. 02. 23. szombat 12:37
Nagyon jóóó! nyes
#4 pateszi 2004. 01. 22. csütörtök 14:57
Hú, ez aztán a történet, szépen és izgalmasan írtad meg, remélem lesz még folytatása! Gratula!!
#3 Aszi 2004. 01. 18. vasárnap 15:12
A legjobb! Mindenkinek ilyen, vagy hasonló szitut kívánok! Ez a színvonal, nem a papás-mamás-anyósos...stb!
#2 Lofty 2004. 01. 18. vasárnap 03:46
Nagyon megfogott ez a sztorid is!
FOLYTASD!
#1 Törté-Net 2004. 01. 17. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?