A+ A-

Szőlőkirálynő

Ahogy kinyitottam a szemem, hirtelen azt sem tudtam, merre vagyok. Aztán egy csapásra rossz kedvem lett, mert megvilágosodott az agyamban minden. Apáméknál vagyok, és ma szüretelni megyünk az unokahúgomékhoz, és a nagyiékhoz. A hátam közepére nem kívántam, főleg, merthogy buliba mehetnék Petiékhez, és ott talán-talán végre összejöhetnék Ildivel. Ildit nemrég ismerem, de mégis olyan, mintha már sok sok éve együtt lennénk. Aranyos lány, és a fantáziája... nos, akárcsak az enyém, csapongó, és imádja a sikamlós témákat...

Már reggelinél kezdett beigazolódni számomra, hogy a nap el van veszve. (A macska meg fel van mászva, de a kutya sem törődik ilyenkor a nyelvtannal...) Jó szar kedvvel vetettem be magam a kocsiba, még csak nem is én vezethettem... Ráadásul pont ráültem a telefonomra... ahogy nyúltam érte, hogy megigazítsam, megcsörrent.
- Szevaaa, Petikém!
- Szia! Merre is kell menni a hegyre? Az első vagy a második felhajtó?
- Mi van?
- Ne izgulj, haver, tudom, mire megy nálad a buli... szóval itt van mindenki, amég a Kornél is, lekapjuk azt a szőlőt, azt irány a buli!
-...a... a... harmadik... majd...
- OK, onnan már tudom, voltunk elégszer nálatok cseresznyézni!

Na, viszlát a hegyen!
- Sziasztok!!! Hééé, nem azt mondtad, hogy itt lesz mindenki? - alig vannak öten... és Ildi nincs is itt... kezdek parázni...
- A másik kocsi még majd most jön! - és mintha vezényszó történt volna, jön Sasi, meg a Micu Pick-Up, még a platón is ülnek... A nagyiék nagy szemekkel nézik a társaságot, amint lepattannak a kocsiról, és beállnak a szüretelők mellé a sorba. Persze a hangulat pillanatok alatt a plafonon van, repkednek a régi és az újkeltű beszólások, ugratások, bődületes, ahogy a két nemzedék megérti egymást... Én csak magamban hordom a szőlőt, mikor már majdnem az összeset leszedtük, figyeltek fel, hogy Ildi alig szól. Sőt, mintha engem figyelne. Mondjuk, most lát először félmeztelenül, a pólómat kint hagytam a présháznál, nehogy megfogja a szőlőlé. A puttony, ha tele igencsak tudja húzni az ember vállát, és mégha nem is vagyok egy izomkolosszus, azért van, mi feszüljön.

Ahogy haladunk előre, hirtelen meleg lesz. Az öreglányok a fejükbe húzzák a kendőt, a fiatalok meg nekivetkőznek. Ildit figyelem, ahogy kecsesen áthúzza a pólóját a fején, először nem akarok hinni a szememnek... mintha nem maradna rajta semmi... aztán veszem csak észre, szinte a bőre színével megegyező a kis bikini felső színe... mire magamhoz térek a kábulatból, a shortomban levő merevséget kell igazgatnom, nehogy valakinek feltűnjön... Kész vagyunk a hugiékkal, pont ebéd előtt fejeztük be. Jó a hangulat, a szüretelés végére kicsit megfáradt emberek új erőre kapnak, a tréfák egyre vaskosabbak... El-elhangzik egy fasz-punci is, meglepődve veszem tudomásul, nem a fiatalok, hanem biza az öregek szájából... Hát, igen, akkor is hevesek voltak a vágyak... A beszélgetés könyörtelenül a szex köré fonódik, ki, mikor, kivel, hol, milyen körülmények közt volt, mi lett a következménye, ilyesmit. A fiatalok hallgatnak, megbűvölten figyelem, hogy Ildikó mellbimbói mintha megnőttek volna az elmúlt negyed órában, és a lábát is mintha takarólag tenné keresztbe... Zavartan kapom el a tekintetem, mikor rám néz, huh, nem ismerjük még annyira egymást, hogy ilyen nyíltan bámuljam...

Lassan szedelőzködünk, azaz mindenki szedelőzködik, én maradok. Még nincs minden szőlő ledarálva, a mustot is be kell tölteni majd a hordókba. Én tehát maradok, majd mikor a nagyiéknál végeznek, visszajönnek értem. Kicsit komoran intek búcsút a kis konvojnak, Ildi a Micu hátuljáról a többiekkel együtt int vissza. Beveszem magam a pincébe, elkeseredésemben nagyot húzok a présen, szinte hallom, hogy hersennek a szőlőszemek, a must habot vetve folyik a lefolyón, bele a gyűjtőbe. Lassan megtelik, beleöntöm a hordóba, közben készítem elő a következő prést. Majd betojok, mikor megszólít egy hang:
- Itt felejtettem a pólóm a szőlő közt... lejössz velem érte?Óóóó, hisz ez Ildi... A bimbói átszúrják a kis háromszög anyagot. Keze a teste előtt összefonva, és csak néz, néz... jesszus, hova néz??? óóóó, hogyaza...
- OK menjünk. - mondom, és ahogy ellépek mellette megigazítom a fütyim, ne utánozza már Ildi mellbimbóit, ruha átszúrásilag...

Miután sikeresen megtaláltuk a pólót, és a présházba visszafele "véletlenül" néha összeért a karunk, a teraszon a hallgatás költözött közénk. A must csorgása felhallatszik a pincebejáratból, darálni már nem kell, azzal megvagyok. Szórakozottan lecsípek egy fürtöt a terasz korlátjára, mennyezetére felfuttatott csemegeszőlőből, és elkezdem majszolni. Ahogy mellém lépsz, karod hozzásimul az enyémhez.
- Adsz belőle? Már majdnem a számon van: van még másik fürt is, de ahogy félig nyitott ajkaidra esik a pillantásom, beleborzongok. Tudom, nem az íze miatt kéred, nem szőlőt szeretnél enni. Ahogy mindez átfut az agyamon, leszakítok egy szemet, és picit megnyomkodva, hogy a leve kiserkedjen a hegyén ejtett seben, megindítom kezem az ajkaid felé. Mint egy lassított felvétel, olyan, minden pillanata érzéki, buja, és erotikus. A kiserkent csepp végigszalad alsó ajkadon, legurul álladra, Te pedig nyelveddel kapsz utána. De a csepp már a kis cicifixed közt fut tovább, nyelved viszont eléri ujjam. Apró kis szikrák, láthatatlan erővonalak kezdenek összekötni minket, nyelved invitálásának engedve ujjam benyomul szádba, Te pedig félig lehunyt szemmel kezded kényeztetni, mintha nem is az ujjam lenne.

Apró cuppanással húzom ki ajkaid édes szorításából ujjam, és mohón kapok a másik kezemben tartott fürt felé, ahonnan egyszerre három szemet szakítok le, és ahogy ajkadhoz érintem, finoman szétmasszírozom őket. Levük, mint megvadult patak csorog végig álladon, a már járt ösvényen. Ezt már nem tudja beszívni a kis melltartó szövete, az édes erecske csorog lefele, édes kis köldöködön keresztül, és eltűnik forró kis nadrágod szövetében. Ahol csak járt, mindenhol libabőrök jelennek meg Rajtad, hívogatóan, melengessem át a bőröd, szabadítsam meg a csepp okozta sokktól. De nem engedhetek még a csábításnak, hisz ujjaim fogságban vannak, szád, mint egy kaloda csukódik rájuk. Szívod őket, szádban aprókat rájuk harapsz, mintha csak azok is szőlőszemek lennének. Lassan átkarollak, a fürtöt tartó kezemmel, ujjaim óvatosan húzom ki szádból, és ahogy az felszabadul, rátapadok a számmal. A szőlő zamata, összekeveredve nyáladdal, és a vágy illataival megbabonáznak. Csókollak, hosszan, érzékien, nem tudom, mit csinál közben a kezem. Ahogy magunkhoz térünk a kábulatból, veszem észre, hogy a fürtöt szinte teljesen szétmorzsoltam a hátadon. A szőlőlé, mint egy patak, csorgott bele a nadrágodba, és átáztatva azt combod belső felén lekúszott egész finom kis bokádig.

Apró csókokkal kezdve, majd egyre hevesebbé válva tisztogatom az édes lé által hátrahagyott csábító nyomot, egész a derekadig. Itt már kicsit kényelmetlen lenne, így leültetlek a bejárati ajtó melletti padra, és eléd guggolva felemelem lábad, és bokától felfelé megtisztítom a ragacsos, de isteni ízű létől. Ahogy egyikkel végeztem, kezelésbe veszem a másik lábad is. Már majd befejezem munkálkodásom, mikor meglepetten veszem észre a csordogáló patakocska újabb ágát. Huncut módon, kezeddel elérve egy újabb fürtöt, lassan morzsolva szét a szemeket, levüket hasadra csorgatva hagyod, hogy nadrágod szűrőjén keresztül a nyelvemen fejezze be evilági pályafutását a nap által érlelt nedű. Combod tövénél a nadrágod már teljesen át van ázva.
- Le kellene vennünk, Ildi, még a végén rád járnak a darazsak. A nadrágból nem tudom kiszívogatni a mustot. A nézésed, és ahogy hang nélkül felállsz, érzékibb, mint eddig bármi volt is az életemben. És ami ezután jön... megáll az ész.

Megfordulsz, háttal nekem, és lassú, de határozott mozdulattal elkezded letolni a nadrágod. Én guggolok, pont feneked vonalában a fejem, és minden képzeletemet felülmúlja a látvány, ahogy előtűnik alig pelyhes kis pinusod. Hátadra teszem a kezem, előredöntelek, és eltakarítom a mustot a feneked vágatából, közben kezemmel teljesen letolom a bugyi-nadrág kettőst. Ahogy kiszabadulsz a kényszerű apró terpeszből, nagyra váltasz, feltárva előttem kelyhed. Lassú, kimért nyelvcsapásokkal tisztítgatom, és valami eszméletlen módon bepörgetem magam. Aztán már nem is csodálkozom, hogy ismét elindul egy lavina. Felnézve egy ábrándosan csillogó szemet látok, és két tüsténkedő kezet, amint egyik fürtöt a másik után leszakítva a szemeket a testedre morzsolva, húsukat pedig a szádba rakva élvezed a tisztogatást. Lassan felnyúlva kicsit lefogom a kezed, majd mikor az elapadó patakocska utolsó cseppjeit is letisztogattam, felállok, és megcsókollak. Tiszta meglepetés vagy nekem Ildi, a szádból édes-nedves szőlőmasszát adsz nekem, és benne a vágyad, a késztetésed. A hosszú csók egyre forróbb lett, de még mindig nem tudtam, mi is várhat rám...

Átöleltelek, kibontogattam a kis bikini felső rögzítését (nem volt nehéz, mintha direkt a kedvemért "egyhúzósra" lett volna kötve...), majd kibányásztam magunk közül. Már épp arra vártam, hogy mellbimbóid beleégjenek bőrömbe, mikor valami furcsa történt... ahogy kinyitottam a szemem, egy vigyorgó Ildit láttam, édesen, és vágyakozva, az erotika lángjával a szemében nevetett felém... és közénk maszatolódott egy egész fürt szőlő.
- Nem hagyhatom, hogy Téged is meglepjenek a darazsak - mondtad, és elkezdted a mellkasomról nyalni a szőlőlével, és az apró szőlődarabkákat.
- Óvatosan - mondtam, de már szinte késő volt. A gatyám a bokámnál landolt, farkam pedig abban a forró, ki tudja mit rejtő szájban... de most nem volt benne meglepetés, hacsak a szívóerőt nem nevezhetem annak: mintha egy nagyteljesítményű porszívóba dugtam volna... Nem telt bele két másodperc, és máris tele volt meglepetéssel a szád, nem bírtam magam visszatartani.

Teljesen elerőtlenedtem, de Te még mindig tisztogattál, olyannyira ügyesen, hogy még lankadás sem állt be nálam, sőt, mintha eleddig is kemény farkam még keményebb lett volna. Magamhoz húztalak, felkaptalak az ölembe, és bevittelek a présházba. Ahogy a földre ért lábad, megtámaszkodtál, és egyszerűen rálöktél az ágyra. Nem volt mese, Te voltál a főnök, a szemed tüzelt, égetett, a bőröd forró volt, megsültem a tüzednél. Egypárszor még végignyaltad vesszőmet, majd fel, egyre feljebb nyalakodtál. Aztán eljött a pillanat. Kezeddel ügyesen magadhoz igazítottál, és egyetlen hatalmas sóhaj közepette, szépen lassan magadba fogadtál. Szoros voltál, szinte nekem fájt a behatolás, de a forróság, ami fogadott kárpótolt mindenért. Lassan, kimérten mozogtál, hosszan, szinte minden felső ponton teljesen kint voltam Belőled, és minden alsó ponton a heréimmel is nyomtam az ajkaidat. Apró szőrszálaid csiklandoztak mindenhol. Már épp gyorsítottál volna, de elkaptalak, magamhoz szorítottalak, és csókoltalak. Benned voltam, az egész szerszámom eltűnt gyönyörű testedben, a szőlőillatú levegő megtelt verejtékünk illatával.

Lassan, ölelésünk megbontása nélkül felálltam Veled, könnyű voltál, istenem, álló éven keresztül tudtalak volna ebben a pozícióban a karjaimban tartani.
- Gyere, gyere, gyere... - suttogtad a fülembe, és hátrahajoltál az ágyra. Ledöntöttelek, és a legalapvetőbb pozícióban mozogni kezdtem. Föléd magasodtam, törékeny kis tested fölé, mégis Te emésztettél engem, a mozgásod, a leheleted a vesémig hatolt, borzongás végig a gerincemen, fel, és le, az illatod elszédített, és csak mozogtam, mozogtam...Sikongásodra tértem magamhoz kicsit, nem volt nagy sikoly, szinte csak egy hosszan elnyújtott hangos sóhaj. Körmeid a hátamba vájtak, lábad összeszorított, elemi erővel szorítottál magadhoz, rángások futottak végig a testeden, szemed szorosan lehunytad... Elérted a gyönyörök gyönyörét, és ezt én adtam Neked. A tudat, hogy ezt én okoztam, elborította agyam, a rángásaid átmásztak rám. Hosszan elnyújtva éleztem, mélyen a testedbe.

Alig bírtunk mozogni. A fizikai fáradtság teljesen letaglózott mindkettőnket. Csak ültünk a lemenő nap fényében, az őszi nap még melegen ontotta sugarait, de lassan kúsztak elő az éjszaka apró kis hideg-lényei. Meztelenül, a hidegtől libabőrös bőrrel bújtál hozzám.
- Kérsz egy szőlőt? - kérdezted huncutul...
- Sokat eltettünk télire, Kedves. - mondtam, és magamhoz szorítottalak. A szőlő a tavasz közepéig kitartott. Utána átkereszteltelek Szőlőkirálynőről Barackosra...
Szavazz Te is!

Átlag: 6.43 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 feherkalman1 2016. 02. 7. vasárnap 06:19
Jöhetne hozzám is szüretelni a lány.
#13 szekely18 2015. 04. 8. szerda 04:22
Nagyon jó!
#12 papi 2014. 04. 18. péntek 04:46
Nagyon jó
#11 A57L 2014. 01. 17. péntek 06:00
Jó írás.
#10 tutajos46 2013. 12. 20. péntek 07:26
Nagyon tetszik.
#9 listike 2013. 08. 8. csütörtök 11:37
Légyszíves írj még történeteket.
#8 Salix 2004. 07. 9. péntek 14:07
Kira sztori! Iszonyatosan feszült töle a nadragom... Lassan nalunk is jön a szüret, remelem hasonloan fog vegzödni! :)
#7 Salix 2004. 07. 9. péntek 14:05
Kira sztori! Iszonyatosan feszült töle a nadragom... Lassan nalunk is jön a szüret, remelem hasonloan fog vegzödni! :)
#6 :Dylara 2003. 08. 20. szerda 10:17
Teccett!
10p. :Dy
#5 globelia 2003. 08. 13. szerda 16:34
Kedves Hector!
A két történetedet összehasonlítva nekem még mindig az Ismerkedés... áll a szívemhez közelebb :))
Egységes írói stílusod, fiatalos lendületed magával ragadóan repít..., szinte lélekzet-visszafojtva olvaslak újra, meg újra.
Ilyeneket írjál még légy szíves nekünk!
Üdv.: Globélia

UI: (k) Puszi érte!!!
Aktuális most a szőlőszüret ;)
#4 TheChronic 2003. 08. 11. hétfő 21:43
Rendben,örülök,h építönek vetted a kritikámat.Azzal együtt,h a "bután átváltott" megfogalmazást utólag túlzásnak érzem,de akkor tényleg zavart.
Attól nem lesz személytelenebb,h e/3. ban írod!Ezt mindig a stílus és a tartalom határozza meg,h mennyire bensöséges egy sztori.
Várom a többi írásodat!
TC
#3 Hector Ink 2003. 08. 11. hétfő 15:05
Köcce, TC :)
Egyébként az átmnetről:
Egészen addig, míg E3-ban írtam, nem tudtam, mi az, amire Ő goondol, mi az, amit szeretne tenni. A váltás után már a kvázi megtörtént dolgokat írom le, és ezt szerettem volna TUDATOSAN megkülönböztetni.

Mivel ott is, és itt is zavarónak véltétek eme megkülönböztetésem, ígérem, a többi írásomban nem teszek ilyent..
#2 TheChronic 2003. 08. 9. szombat 20:49
Pfff...most kritizálnom kellene,mert az elején felbosszantott a "Micu"(legyen már Mitsu,jó?!) és az,ahogy minden átmenet nélkül bután átváltott Te+Én-re...háát...az mentette meg,hogy a második felében rájöttem:én is ilyen lányról álmodtam mindig; szerény kis cica,de félelmetes tűz ég benne...Így összességében tehát jó,de csak a lány miatt!!!(na jó,a stílusa sem rossz)
#1 Törté-Net 2003. 08. 8. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?