A legjobb barátnőm a szomszédlány

A szomszédunkban lakik a legjobb barátnőm. Ez egy remek kombináció. Sülve – főve együtt vagyunk, minden apró – cseprő dolgot megbeszélünk (főleg a fiú ügyeket persze), meg a frizurát, bulikat, a többi lányt – azokat elég lesajnálva. Anyám nem is méltányolja, hogy ezáltal a szomszédság által viszont nem kell hatalmas telefonszámlákat fizetnie, mert személyesen trécselünk, nem telefonon, mint más barátnők.
Aztán mostanában, hogy akadt neki ez az új sráca, aki tényleg baromi jól néz ki, egy picikét távolságtartóbb lett velem.
Vagy azért, mert éjjel – nappal a fiú nyakán akar lógni (meg fogja unni – mármint a hapsi), vagy azért, mert észrevehette hogy olykor előfordult, hogy a srác engem is jól végigmért a szemével, (jó hosszan) és a barátnőmnek nem olyan nagyon tetszett ez az irántam felébredt érdeklődés.
Pedig nem csapnám le a kezéről, tőlem nem kell tartania. Bár tényleg jól néz ki a pasi, sőt nagyon is tetszik, de mondom, hogy a legjobb barátnőmé, szóval tabu. Ha imponál is nekem a fiú érdeklődése, nem volna pofám kijátszani ezt a csajt, akivel ennyire testi – lelki jó barátnők vagyunk évek óta.

Egyik kánikulai szombaton délután – nyitva voltak az ablakok, otthon olvasgattam. Áthallatszott a szomszédból, hogy elég keményen ordítoznak egymással odaát. Ha illik, ha nem, odaálltam az ablak mellé közel, hogy pontosan hallhassam, hogy miről van szó. Leginkább az én jó barátnőm indulatoskodott, teljesen olyan sírás előtti remegő hangon mondta a mondókáját.

Bár tudom, hogy hálátlan feladat veszekedők közé békítőnek beállni, mégis azt gondoltam beállok békíteni. Akkor jó ötletnek tűnt.
Ha lapátra lesz téve a srác, majd lelkiekben támogatom a barátnőmet, ha meg csak simán vita van, majd eldöntöm, hogy kinek van igaza (bár előre tudtam, hogy a barátnőmnek akarok igazat adni – mondtam, hogy jó barátom! )

Amikor beléptem, Zsófi az előszobában dühösen járkált előre – hátra, elég zilált volt. Amint meglátott, csak hozzám lépett és magához ölelt. Nem állt neki zokogni, hanem csak magához szorított éreztem a mellemmel meg a hasammal, hogy remeg az egész teste. Csak a szememmel kérdeztem. Ő meg csak a fejével intett a szoba felé, hogy ott tanyáz a probléma forrása.

– Igyál egy kis vizet, és menj le sétálni egy kicsit. Mire megkerülöd a háztömböt és visszaérsz kipréselem belőle a békülést – mondtam. Válaszra se várva fordultam a szoba felé, hogy bemenjek. Pedig azért várhattam volna addig, míg meghallgatom legalább a tényállást.

Odabenn a heverőn ott hasalt a srác. Csak egy alsónadrág volt rajta. Igaz, hogy rekkenő meleg nyár van, az ember nem bírja magán a ruháit, de azért mégis meglepett, hogy alig van rajta ruha. Az ajtónyitásra fölült, meghökkent, hogy engem lát. Amikor aztán fölpattant hirtelen, hogy a fotelba dobott gönceiért oda menjen, észre kellett vennem, hogy teljes merevedésben várta a veszekedés múltát (még , hogy én meg itt önkéntes bíróként betoppantam váratlanul).

A srác zavarát még fokozta, hogy amint fölállt, az alsója hasítékán máris kibukkant a szép huszár, körülkémlelt, hogy ki az új vendég. Megpróbálta visszagyömöszölni a kis kíváncsit – az meg nem igen hagyta magát persze.
– Izé, hagyd csak, engem nem zavar – mondtam – (hú, milyen marha vagyok, de ciki. )
– Engem meg zavar.
– Úgyse fog visszaférni.
– Muszáj neki!
– Hagyd már, ne markolászd, hanem beszélgessünk! Elkerekedett a szeme, nem számított rá, hogy míg ő képtelen mit kezdeni a gerjedelme jelével, addig én meg csevegni akarnék, vagy mi.

– Hallom, hogy valami baj van köztetek – intek mögém – hallja az egész utca a kiabálást. Nem birtok kijönni a durcából. Én meg segíteni próbálok. Mondd el, hogy mi az előzmény.
– Á, semmi különös, csak Zsófi vádaskodik, hogy megdöntöttem egy másik csajt az évfolyamon, és igazságtalanul szitkozódik, ki akadna dobni emiatt.
– Aha. És úgy volt valóban?
– Áá. Dehogyis volt úgy! Csak mindössze egyszer...
– Miért kellett akkor egyszer? Annyira nagyon kívántad?
– Nem annyira. Csak épp ott volt. Alkalom volt,

k

alf

ín

alf

ál

alf

ko

alf

zott

. Aztán meg mégiscsak megkívántam. Meg aztán... izé...
– Meg aztán miért?
– Egy kicsit bosszúból?
– Kit kellett büntetni?
A fejével intett a konyha felé, ahol Zsófit sejtette.
– Miért?
– Mert konok.
– Miben?
Hosszan hallgatott, olykor a szeme sarkából rám sandított, szedte össze a szavakat. Vagy a bátorságot a kimondásukhoz. Elég nehezére esett. Aztán csak nagylevegőt vett mégis, és kibökte egyszuszra:
– Mert engem nagyon esz a fene egy hármas partiért, ő meg nem akarja semmiképpen. Hiába rimánkodtam érte, csak makacsul ellenáll.

HŰHA... elképedtem a magyarázaton. Egy ilyen ábrándért, egy olyan büntetést??

– Na és, mégis hogy képzelted?, Kivel?
– Veled.
– Pont énvelem? Miért velem? – kezdtem marhára zavarba jönni.
– Azért mert nagyon tetszel nekem, őrjítően tetszel. És ha Zsófival vagyok, gyakran akkor is rád gondolok inkább, hogy veled milyen lenne. Mindig azt képzelem, hogy szenzációs lenne, ahogy te megcsókolsz. Gyakran ábrándoztam az ügyről, és egészen oda vagyok érte, hogy mindhárman együtt legyünk, hogy végre simogassalak, meg őt is. Hogy megcsókolhassalak, meg őt is, nagyon szeretnék hozzád bújni. Imádnám látni az arcod, a szemeidet, amikor épp elélvezel tőlem. Amikor tombolsz a kéjtől, amit én nyújthattam neked.

Na erre aztán nem számítottam. Bizsergetően átjárt ez a vallomás, éreztem, ahogy a fülemben száguldón zsibong a vér, eldugaszolva a hallásomat. Nem is értettem, amikor először kérdezte:
– Beszállnál hozzánk harmadiknak? Vagy esetleg velem kettesben? Nagyon odavagyok érted, nem bírom ki, ha elutasítanál.
– Nem tehetem Zsófival. Gyötörne a lelkiismeret furdalás.
– Ha nem teszed meg, Zsófival szakítunk, mert én annyira odavagyok érted, és én veled..., ha meg beszállnál mégis, együtt maradnánk ha látja, hogy általad megtarthat engem.
Nézett rám hosszan, a szemében könyörgés, elszántság, vágy és simogatás. Nem mertem erre mit válaszolni. Tényleg tetszik a srác nekem is, de nem merek belemenni a Zsófi miatt.
Csak sóhajtottam, nem feleltem semmit. Fölálltam, fogtam a kilincset, hogy kimenjek. Még utánam szólt:
– Kérlek, olyan nagyon szeretném...

Kimentem a lakásból, az utcán ott ácsorgott a barátnőm.
– Elveszed tőlem? – kérdezte. A szemében riadalom is, meg reménység is, hogy talán megrázom a fejem.
– Semmiképpen nem csapnám le tőled – tudod.
Elveszíted őt akármit is tennék. Ha nem szállok be, akkor is elmegy, de ha beszállnék, nem tudom, hogy folytatódna. Lehet, hogy megmaradnánk hármasnak, lehet, hogy engem akarna csak külön, lehet, hogy visszatérne hozzád. Mindenesetre hálás lenne neked, ha engem beeresztenél harmadiknak. (Csak reméltem, hogy nem vagyok egy álnok kígyó, amiért helyből nem utasítom el a srác fölvetését, ami végülis egy zsarolás. )

Láttam, hogy zakatol az agyában a sok gondolat. Mérlegel, spekulál. Ha már osztoznia kell, kivel és hogyan tegye. Hogy kell-e neki annyira ez a fiú, hogy az ilyen vágyát is teljesítse. Hagytam őt, nem mondtam semmit. Neki kell eldönteni, hogy a kettejük ügye ettől stabilabbá válik, vagy még inkább meginog.
Aztán csak széjjelsimult a homlokán a ránc, a szemeiből eltűnt a tört fény, amikor széles mosolyával magához ölelt.
– Te egy nagyszerű lány vagy, hogy értem ilyen áldozatot hozol – mondta.

Csak dünnyögtem valamit, s egy szóval sem említettem, hogy nekem kezdettől fogva tetszene ez a fiú, és hogy mennyire elgyöngültem, amikor percekkel ezelőtt megvallotta, hogy mennyire kíván, hogy mennyit ábrándozott rólam. És hogy én is szoktam róla. (Mégis álnok kígyó vagyok. )

Az események úgy pörögtek ezek után, hogy már nem lehetett újragombolni. Fogta a kezem, úgy húzott maga után, szinte szaladt a folyosón. Feltépte az ajtót, berobbantunk a szobába. Én csak zavartan lehajtottam a fejem, hogy nem kéne mégsem, de Zsófi lelkesen csacsogott, azt mondta, hogy NEKI egy NAGYSZERŰ ÖTLETE támadt, amit most mindjárt ki is próbálunk így HÁRMASBAN.

Összepillantottam a sráccal, olyan beszédes volt a tekintete, hogy aki a szemébe nézett láthatta, hogy kinek támadt a nagyszerű ötlete, amit épp összehozni készülünk. Egészen beleborzongtam abba a tekintetbe.

Magához ölelte Zsófit, hálálkodva köszöngetett valamit. A hálálkodása szenvedélyes csókokba fordult, én meg egyik lábamról a másikra állva tanakodtam, hogy most kéne meglépni, hogy végre kibékültek és csókolóznak. Innen már jól ismerik a forgatókönyvet.

Végül aztán mégiscsak sajnáltam hogy meglógtam. Jó lett volna kipróbálni egyszer azt a hármast.

Egész éjjel hallhattam a szeretkezésük neszeit, nyitva volt az ablak. Én meg persze – illik, vagy nem illik, de odahúzódtam egészen az ablakpárkányig, és füleltem.

Teli voltam vággyal.

El kellett fojtani.

Alig aludtam az éjjel. Amikor végül elaludtam, az is nyomasztó volt. Mindenféle túlfűtött erotikus gondolatok kergették egymást. Róluk, kettejükről. Vagyis hármunkról, mert valamiképpen ott lehettem én is a szobában, talán mint egy láthatatlan lélek aki az olvasólámpa szélén ül, s onnét figyeli őket, amiként szeretkeznek.

Már az első összeölelkezés pillanatában kizártak mindent maguk körül. Csakis egymást látták, egymást érezték, tapintották. Én meg leskelődtem. A leskelődéstől kerültem aztán olyan izzó hangulatba, amitől végképp nyomott volt az álom. Nehéz volt a paplanom, alig kaptam tőle levegőt, kemény volt a vánkosom, hiába csapkodtam.

Úgy tűnt nekem, hogy Zsófi sokkal aktívabban akarta ezt a fiút, mindenféle áldozatot meghozott a kedvéért, hogy a karjába kaphassa. A hátára nyomta, és úgy simogatta, cirógatta, mint valami különleges drága kincs akadt volna a keze ügyébe. A srácnak tetszett a helyzet, csak széjjelvetette a tagjait, és hagyta a finom kényeztetést.

A lánynak meg mindenütt ott volt a keze, meg az ajka. Mindig másutt. Amikor a nyakát csókolta, a mellkasát simogatta, amikor a mellkasát csókolgatta, a hasát cirógatta. A fiú széttárta a combját, remélte, hogy ott folytatódik a puszilkodós támadás. A lány lejjebb ereszkedett, két kerek melle közé fogta a srác dákóját, s úgy csókolgatta a hasát, hogy közben a törzsével hintázott egy kicsit. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy a két keble közé szorult fütyköst simogatni lehessen. Ebben a pozitúrában sem maradtak túl sokáig, hanem még lejjebb csúszott, hogy a két karjával alulról átölelhesse a fiú tomporát. Addigra már, mint egy felfordított felkiáltójel, feszesen, keményen ott ágaskodott az egész ölelkezés lényege.

A lány csak végighúzta rajta az arcát, miközben a haja a fiú hasára hullt. Aztán megint végigsimította az arcával, és aztán az ágyék érzékeny, vékony bőrét megérintette a nyelve hegyével. Nem hozzászorította keményen, csak éppen gyöngéden hozzáérintette. Ezenközben a srác fenekét markolgatta, tán kicsit el is emelte az ágytól. Az arcát ismét végighúzta a feszes fütykösön, amikor átlendült az ágyéka másik oldalára is. Haja lebbent, majd ismét elterült a fiú hasára. Meleg, párás leheletét ráfújta arra a vékony bőrre. A srác megfeszült. Keményre feszítette a farpofákat, magasabbra emelve az egész ölét. a játék következő szereplőjét. De Zsófi kivárt még.

Nyelve hegyével tovább simogatta az ágyékát, kerülgette a tövét, majd az ajkaival végigsimította a feszesre húzódott herét is. Megnyalogatta a zacskót, majd ahogy csókolgatta, egyre több részét húzta be az ajkai közé.

A srác már nem csak megfeszítette a törzsét, hanem a türelmetlen lüktetést átvezette az egész altestére. Hullámzott a csípője, amint élvezte a lány lihegését, nyalogatását a golyói körül.

Aztán onnét is hátrább haladtában az ánuszig szaladt a lány. Kissé széjjelebb húzta a megfeszített farpofákat, hogy közé férhessen. Ruganyosan táncoltatta a nyelvét, amint határozottan, tempósan nyalogatta a szoros gyűrűt, olykor megpróbált a nyelve csúcsával beljebb hatolni, nem nagyon lehetett. De a próbálkozás is egészen izgató volt.

Egyik kezével a fenekét alátámasztotta, másikkal meg marokra fogta a lüktető dákót, és finoman simogatta neki.

A srác szinte eszét vesztette, annyira élvezte. Görcsösen összehúzta az izmait, a feszülés már szinte fájt, észre se vette. Minden figyelme odalentre koncentrálódott. Artikulátlanul préselte ki a torkán a levegőt, ez már nem is lihegés volt, inkább valamiféle nyüszítés. A lepedőt olyan görcsösen markolgatta, amilyen görcsben fetrengett az egész teste.

Végül aztán fölrobbant az egész feszültség. Nagy kiáltással tört ki a torkán át, heves spricceléssel folytatódott a farkánál, szabályosan rángatózott a kéjtől.

A lány még egy kicsit nyalogatta a környéket, visszatérve a herékre, meg az ágyék vékony bőrére, de aztán megérezte a kezével, hogy lazul a feszültség, lassan elernyed a keményre húzott test, lassan elcsendesül a kapkodó lélegzetvétel.

---

A következő reggel átjött Zsófi, ragyogott, ahogy belépett. A szeme csillogott, az egész szobám derűvel telt meg. Az arcáról nem bírt lehervadni az a földöntúli angyali mosoly, csak repkedett a szobámban előre – hátra. Nagyon jó hangulatban volt.

Én nem annyira.

Már egyáltalán nem emlegette többé a szerepemet a kettejük kapcsolatának elsimulásában. Ő is azt képzelte meg én is, hogy az éjjel helyreállt a béke. Amilyen naiv vagyok, azt hittem minden rendben. De persze nem.

A srác továbbra is számon tartotta az ígéretünket, hogy mindketten azt mondtuk az este, hogy összehozzuk a hármas partit. Azóta már Zsófi is megbánta (nem adta volna ki szívesen a kezéből a srácát), meg én is bántam (még mindig a barátnőm miatt moralizáltam) és csak a leghátsó titkos zugában a lelkemnek lapult egy csöpp kis vágyakozás a fiú után. De képes voltam elnyomni annak érdekében, hogy Zsófi ne veszítse el őt.

Estére aztán ismét fölmerült az ígéretadás, és a pasi ragaszkodott hozzá.

Átjöttek értem – én csak a barátnőm tekintetét kerestem, tudni akartam, hogy ő valóban elfogadja-e így. A srácról pontosan tudtam, hogy akarja, de a Zsófi hozzájárulását szerettem volna. Ő meg csak elkapta a szemét, vagyis nem örült nekem, csakis a fiúja kedvéért fogadta el a helyzetet.

Tulajdonképpen kezdettől fogva tetszett nekem ez a fiú, mit tagadjam. Amióta meg tudom is, hogy mint érez irántam, még jobban vágyom rá. Az éjjel is, miközben a barátnőmet ölelte, én meg odaát magányomban remegő ujjaim fürge táncoltatásával próbáltam felkelteni azt a kéjes érzést, amit ők érezhettek ideát, végig róla fantáziáltam, az ő ujjait képzeltem oda magamnak.

Szóval átjöttek értem, mindenki arcán más érzelem volt látható. Zsófién atétova ijedtség, a srácén a bika feltüzelt várakozása, az enyémen meg, mint a szemérmes menyasszonyé, aki lesüti a szemét, de már dagadtra szívta a magát az ígért boldogsággal, hogy a tüdeje széjjelpattan máris.

Váratlanul ért, hogy amint beléptünk a szobába máris magához húzott a srác, hozzáölelt a mellkasához és az arcomhoz tolta az övét. Becsuktam a szemem, azt hittem csókolózni fogunk, de nem, csak kivárt vele. Az ajkammal éreztem a kilélegzett levegőjét, beleszuszogott a számba, de nem csókolt meg, várt, nyilván arra, hogy én kezdjem.

Már nem pislogtam Zsófi felé, mert valójában már sokkal jobban érdekelt az, ahogy a mellemnek szorult a srác, és ahogy nem egészen 1 centire tartotta az ajkait. A másik tenyerét rátette a fenekemre, és közelebb húzta, hogy pontosan érezhessem a hasammal, hogy ő már készen állna a következő lépésre. Azt a jó keménységet nem lehet összetéveszteni semmi egyébbel. Így álltunk egy darabig, a várakozás egészen felcsigázott. Tényleg nem győztem kivárni, hogy megcsókoljon, olyan vadul rám tapadjon, ahogy az éjjel fantáziáltam róla. Türelmetlenségemben aztán csak kitoltam a nyelvem hegyét, és megérintettem vele az ajkát.

Mélyet hörgött tőle. Belesóhajtotta a számba. Alig lehetett érteni, ahogy súgta:

– Csináld még! Nyalogasd egy kicsit. Még csináld...

Addigra már annyira vágytam a szájára, hogy hiába rimánkodott volna, nem voltam képes várni tovább. Rátapadtam egészen, és a nyelvemmel tüstént beleszaladtam a kiszáradt ajkai közé. Elhúzta a fejét, mosolygott.

– Nem sietünk ennyire, kérem!

És most bemutatta, hogy hogyan képzeli. A nyelve csúcsával megérintette az ajkamat, és nagyon gyöngén végigszaladt a szegélyén. A szájzugban elidőzött kicsit, ott aztán olyan szaporán billegtette a nyelvét, hogy úgy éreztem összerogyok menten. Még jó, hogy erősen magához ölelt, semmi tartásom nem maradt már. Bizsergett az egész szám de még mintha a fogaim is meg az orrom is élveznék ezt a csiklandozást. Szenzációsan finom volt.

Egyáltalán nem éreztem, hogy Zsófi a hátam mögé állva lehúzta a szoknyám cipzárját és letolta rólam. Annyira ettől a bevezetőtől, hogy megszűnt a testem. Csak egy lüktető duzzadt száj volt, ami én voltam, teli érző idegszálakkal, ami idegszálakon ott hárfázott az ő nyelve.

Zsófi keze a derekamnál előreszaladt, bebújt kettőnk hasa közé, kitapintotta az apró gombokat, és már hámozta is hátrafelé a blúzomat. Széjjelcsatolta a melltartómat, legördítette a vállamon a pántját, majd szintén a kettőnk hasa közé siklott mindkét keze. Egyikkel félresodorta a csipkés selymet, a másikkal meg markolgatni kezdte a meztelenné vált mellemet. Mögém állt, egészen szorosan. A hátamhoz nyomta a bőrét. Egy pillanatra elszakadt a mellemtől, épp csak hogy letolja a kis tangát. Akkor már nem emelte a kezét újra magasra, hanem a hasamat cirógatta, olykor mintegy véletlenül egészen a szemérmem kapujáig leszaladva.

A hátammal éreztem őt, meleg volt a bőre. Szorosan hozzám simult. Mintegy hátulról tolt neki a fiúnak. Gyakorlatilag kettejük közé voltam préselve, mint valami hamburgerpogácsa. Nem bántam semmit. Csak érezni akartam tovább az ajkaimon ezt a bizsergést, ami aztán szétáramlott mindenfelé. Legördült a nyakamon, libabőrösre rántotta a bőrt a karomon meg a hátamon.

A srác már nem az én hátamat fogta, hanem Zsófit szorította hozzám, az ő fenekét markolászta, miközben bekapta az alsó ajkam, beszívta a szájába, és odabenn nyalogatta tovább. Ezenközben meg barátnőm a tarkómat nyalogatta, meg – megcsókolta a gerincemet, és a keze már kevésbé a hasamon járt, hanem egyre lejjebb. A jobbjának középső ujjával kereste a bejáratot, miközben bal kezével átölelte a srác tomporát, és közelebb hozta magunkhoz. Ezáltal a fiú mereven feszülő dákója keményen nyomta az ő kézfejét, ami által az a bizonyos középső ujj jelentős nyomással vándorolt a hasítékban.

Én meg csak álltam közöttük, nem tettem semmit, de valójában mindkettőjük teste magába ölelt (én meg magamba öleltem Zsófi ujját, illetve a srác nyelvét. Úgy ölelkeztem vele, táncoltam ott, mint egy fürge kis állatka. Körbe – körbe, mélyebbre, kijjebb. Olykor kétségbeesve kaptam levegő után, amikor már úgy éreztem, hogy megfulladok a két mellkas szorításában, de persze máris újra visszatértem az ajkaira. Inkább fulladjak meg, csak érezzem még, ahogy bekapja az alsó ajkam, és odabenn van a szájában, úgy szopogatja.

Úristen, én ettől fogok elélvezni, ahogy ez a fiú eszegeti a szám (na ja, meg amit a Zsófi művel odalenn, egyre gyorsulón).

Egyszerűen nem vettem észre azt a pillanatot, amikor már nem a barátnőm ujja volt az. Nyilván ő csak előkészítette a bejáratot, bekopogtatott bebocsátást kérve, aztán meg váratlanul félrehúzódott és betessékelte ezt a kopasz fejű huligánt. Továbbra is szorosan ölelték egymás hátát, meg fenekét, én meg közöttük állva föl se fogtam igazán, hogy már javában megy az aktus. Amilyen ritmusban a srác mozgatta magát, Zsófi ugyanúgy fogadta, és viszonozta. Izgatottan a tarkómba lihegett, selymes bozontkáját a fenekemhez szorította. De valahogy ő mégsem abban az irányban tologatott engem (előre meg hátra) mint a fiú, hanem inkább föl és le. Úgy dörzsölgette a punciját a fenekem dombjához, hogy ezen közben az ajkai széjjelterüljenek ott és végigsimításra kerüljenek a farpofán.

Ölelt magához erősen és egyre szaporábban kapkodta a levegőt, rálihegte a forró párát a nyakszirtemre, és csak folytatta a dörzsölődést.

Gyakorlatilag ketten, kétfelől élvezték hogy közéjük szorultam, nem beszélve rólam.

A tarkóm felöl kapkodón érkeztek a szavak, elhúzva kásásan, szinte értelmetlenül.

– Most! Gyere, most csókolj meg. Ahhhh, most!

A fiú tényleg elszakadt a számtól és a vállam fölött áthajolva ráforrt Zsófi ajkaira. Szenvedélyesen csókolóztak, miközben a dákója bennem lüktetett, s miközben Zsófi nedvei síkosra gyalulták a fenekemet.

izgató volt, ahogy közvetlenül a fülem mellett lihegtek, szuszogtak. Zsófi valamit motyogott is, nem értettem. Tán nem is volt értelme, csak a helyzet fölötti mérhetetlen örömének adott hangot.

Ez a görcsös rámfeszülése aztán elenyészett. Éreztem még, hogy ott áll, éreztem, hogy a puncikája milyen meleg és milyen könnyen siklik, de már ernyedtebb volt a teste, lazult a két karja, amivel átölelt engem is meg a srácot is. De még csókolóztak tovább. Ha jobbra fordultam volna, az arcuk közé fúrhattam volna a nyelvem. De sokkal izgatóbbnak találtam, hogy olyan közel van a fülemhez a csókjuk, hogy szinte a cimpám is részt vesz benne. Szinte vártam, hogy majd egy pillanatnyi szünet után valamelyikőjük a fülemmel folytatja. A szájába szívja és úgy szopogatja, nyalogatja tovább, ahogyan egy készséges nyelvvel teszi az ember.

Tényleg következett egy pillanatnyi szünet, de nem arról volt szó, hogy most a fülem következne. A srácnak inkább sokkal több levegőre volt szüksége, minthogy holmi kis cimpával útját állná. Kitátotta a száját és hörögve kapkodott több levegőért és zihálva préselte ki, hogy a kifújás inkább tűnt kiáltásnak. A fejét hátradobta, a csípőmnél fogva az egész ölemet tiszta erejéből magára húzta és fújtatott még párat, mielőtt az utolsó vinnyogón induló, ordításba erősödő kiáltás elröppent belőle.

Úgy összeroskadt tőle, mint ahogy a kiszúrt lufiból elillan minden feszesség. Szinte én tartottam őt, meg a Zsófi, hogy össze ne rogyjon. Tántorgott, erőtlenül roskadozott, úgy kiütötte a kéje.

Végül, amikor kinyitotta a szemét, olyan átszellemült boldogsággal nézett bele mindkettőnk arcába, hogy már ez a tekintet mindent megért.

Odahajolt Zsófihoz, megcsókolta az ajkát, aztán hozzám is, és még Zsófi nyálával a száján csókolózni kezdett velem. De ez már nem az a heves, követelőző csókolás volt, ami teli van ígéretekkel, nem. Ez már csak egy puha hálálkodó, elnyugvó csók volt.

Lazult a karja. Előbb az egyikkel engedte el a barátnőm hátát, aztán a másikkal is eleresztette a fenekét. Végighúzta a hátamon meg a vállamon, s aztán éreztem, ahogy a combomon végigfolyt az összes sperma.

Hát, nem is tudom, mit mondjak. Nagyon izgató volt az egész, különleges, szokatlan.

Nagyon élveztem, ahogy csókolt, élveztem a Zsófi ujjait, meg a srác fütykösét, jól esett ahogy a fenekemhez dörzsölte a punciját. De alighanem mégsem akarnék többé ilyet velük.

Azt szeretném, ha legközelebb jobban az enyém lenne a fiú, ha több időt töltene azzal, hogy kiélvezhessem bennem a farkát. Ha játszana a mellemmel, ha ő markolgatná a puncimat. Ha tövig befogadhatnám, és én szánkázhatnék, a magam ritmusára, ha nem kettejük között lennék kiszolgáltatva a ritmusuknak, ha nem a fülem mellett csókolnák egymást, hanem csakis nekem szólna az éjszaka.

Ajaj. Nem lesz ez így jó.

Zsófi is pontosan ezt akarja ettől a fiútól, a kizárólagosságot. A srác meg pont azt nem tudja adni. Neki egyszerre két nő kell, meg még a tanszékről is még egy.

Alighanem elveszítjük, nem marad meg se Zsófinak, se nekem.