A könyv

Katával és Nórával évek óta barátnők voltunk, tulajdonképpen amióta az eszünket tudtuk. Mindig együtt lógtunk. Akkor is, amikor Nóráék padlásán megtaláltuk azt a könyvet. Fura, bőr borítású, poros darab volt, valami ismeretlen krikszkrakszokkal telefirkálva. Engem teljesen felvillanyozott a dolog, el is határoztam, hogy este átlapozom, aztán holnap beszámolok róla a lányoknak. Amint hazaértem, bevonultam a szobámba, és magam elé motyogva lapozgattam a könyvet. Fura ábrák, érdekes betűk, és egy nagyon fura vers volt benne.

„Izgalmasan hangzik, mint minden,
De veszélyt rejt, ha nem óvakodsz!
Csak kevesen tudják, mi voltál,
Feledhetnek is, hamarost... ”

Itt hirtelen vége lett a versnek, és akárhogy kerestem, nem jöttem rá, mi a vége. Aztán valami fura rajz következett a következő oldalon, én meg lassan elálmosodtam, és elaludtam. Fura álmaim voltak nőkről és férfiakról, szexről. Izzadtan, furán ébredtem. Aztán, ahogy felültem, rádöbbentem, mi történt. A könyv egy régi varázskönyv volt, ami átváltoztatott férfivá. Eltűntek a melleim, a derekam kiszélesedett, szőrösebb lettem és... jól érezhetően dagadozott a farkam. Lenyúltam, és egy méretes szerszámot foghattam meg. Jól esett, ahogy hozzá értem. Hát ilyen, gondoltam magamban, miközben húzogatni kezdtem a bőrt rajta lassan. Nem csak átalakultam, de hihetetlenül kívántam a szexet is. Megfogtam a heréimet, majd felpattantam, és a tükörhöz rohantam. Egy átlagos kinézetű férfi nézett vissza rám. Nem ugrottam volna vele azonnal az ágyba, de azért nem nézett ki rosszul sem. Szóval férfi lettem. És meddig tart ez? Visszaalakulok valaha? Valaki tudja még, hogy ki voltam? Azonnal találkoznom kell a lányokkal. Írtam nekik egy gyors sms-t, hogy azonnal jöjjenek fel.
Egyszerre érkeztek. Be sem akartak jönni, látva a férfit a lakásomban, aztán engem kerestek. Úgy negyedóra volt, mire megértették, mi történt. Ott ültek tátott szájjal, levegőt is alig tudtak venni. Velük szemben én, és egyre keményebben állt a farkam. Tényleg rettenetesen fel voltam pörögve, még sosem éreztem ilyet. Éreztem, valamit tennem kell.
– Én attól még ugyanaz vagyok, mint aki eddig voltam – villantottam egy mosolyt feléjük. – Ez csak időleges – simogattam ki Nóra arcából egy tincset. Kifejezetten izgató szempár villant rám a rövid szőke frizura alól. – Remélem – suttogtam magam elé alig hallhatóan.