A+ A-

Lebukás

Lassan két éve a dolognak... Csak feküdtem a vizelettől nedves, hideg kövön, testem minden ízében remegett és elképesztően mocskosnak, undorítónak éreztem magam. Lassan beesteledett, karjaim elzsibbadtak, hátam is kibírhatatlanul fájt, de nem tudtam kiegyenesedni, mert a rövid lánc kíméletlenül a fürdőkád lábához rögzített. A rengeteg pénzért vásárolt csábító női fehérnemű - garnitúra szakadozva lógott rajtam. Mindkét harisnyám több helyen felszaladt, megcsavarodott a lábaimon, korzettemről kikapcsolódva csüngtek alá a harisnyatartó pántok, hosszú szaténkesztyűm a csuklómig visszacsúszott és minden rajtamlévő ruhadarab áporodott ondó és pisiszagot árasztott.
Hogy is jutottam ide? Volt időm végiggondolni a röpke négy óra alatt, amit saját csapdám biztosított nekem. Tehetetlen düh tombolt bennem és kilátástalanságomban a sírás kerülgetett. Talán ez volt az első pillanat életemben, amikor még az öngyilkosság gondolata is átvillant az agyamon. Nem - nem, kell lennie kiútnak, nem létezik, hogy ne szabaduljak meg ettől a nyomasztó álomtól... de csak őrlődtem tovább megalázva, meggyötörve egy szánalmas, nevetséges szituációban. Mindezt a magam hibájából. Lebuktam. Immáron másodszor, nem tanulva előző hibámból. Megkaptam a sorstól amit egy ilyen fetisiszta - transzvesztita onanizálónak meg kell kapnia.
Akkor még nem tudtam mit csinálok. Csak néztem a széken nővérem másnapra kikészített ünneplőruháját és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy felpróbáljam. Talán hat vagy hét éves lehettem, vajmi kevés fogalmam volt a szexualitásról. Tetszett a ruha, hófehér csipkék, fodrok, lágy esés, selymes tapintás... Amikor csak lehetett, elhaladtam a szék mellett és végighúztam a kezem a ruhán. Éreztem, hogy lent valami bizsereg, izgalomba jöttem. Az alkalom kínálkozott, egyedül maradtam néhány nap múlva pár órára. Hevesen dobogó szívvel kutattam át a szekrényt, míg rátaláltam. Őrült iramban vetkőztem le és próbáltam ügyetlenül magamravenni. Akkor még fejletlen hímvesszőm ácsingózott az alsónadrágomban, s én rohantam a tükör elé, hogy megnézzem magam. Aztán az ágyra dőlve mozogni kezdtem egy párnán - ahogy azt esténként is csináltam - egészen addig, míg lent valami lüktetést nem éreztem.
Felálltam, elszégyeltem magam és gyorsan visszatettem a ruhát a helyére.
Ez így ment évekig.
Közben nagyfiú lettem, nővérem ruhái közül már csak alig némelyik jött rám, a szexlapokból pedig harisnyatartós, izgató fehérneműs bombázók meredtek rám. Néha elcsentem egy fekete harisnynadrágot, bezárkóztam a vécébe, egy ollóval átalakítottam, majd magamra élveztem és az egészet lehúztam, hogy ne maradjon nyoma szenvedélyemnek.
Közben szerelmek jöttek - mentek, éltem a kamaszfiúk szertelen életét, vertem a farkam nőről ábrándozva, időnként pedig nőnek öltözve.
A nagy áttörést az első komoly barátnő hozta meg. Már két éve együtt jártunk, mikor előhozakodott a szexis fehérneműkkel egy kirakat előtt várakozva. Ő valami szolid babydollra gondolt, én viszont minnél kurvásabb cuccokra.
Hamarosan rátaláltam egy anonim forrásra, az internetre és amint volt rá pénzem, elhalmoztam harisnyákkal, harisnyatarókkal, torselettekkel. Érdekes módon mindegyik egy picit nagy volt rá, de azzal védekeztem, hogy fiú létemre nem értek ezekhez a női dolgokhoz.
Együtt éltünk jó ideje, lassan elege lett a beöltözésekből és nagy veszekedéseket követően kijelentette, hogy nem hajlandó prostiként ágybabújni, szeressem olyannak amilyen. Nem is volt semmi gond, őt szerettem esténként az ágyban, egyedüllétekkor pedig a holmijaiban parádéztam végig a lakáson, míg ki nem elégítettem magam valami nyakatekert pózban.
Csak az jelentett problémát, hogy a csábító fehérneműk idővel bekoszolódtak, viszont kimosni nem volt túl sok lehetőségem.
Lassan kialakult a tuti rejtekhely és behordtam a lakásába az újabb szerzeményeket, amiket már nem lehetett "legálisan" a szekrényben tartani. Szolgálólány kosztüm, vibrátor, negyvennégyes méretű magassarkú cipő, hátulvarrott harisnyák... csupa olyan holmi, amire már nem mondhattam, hogy bocs, neked vettem csak még nem adtam oda...
A végzetes nagytakarítás után csak annyit kérdezett, mikor hazaértem, hogy a szeretőm bújik ezekbe a cuccokba, vagy én? Aztán kiadta az utamat. Próbálkoztam a beismeréssel, de csak rontottam a helyzetemen. Sírt, zokogott, hogy egy mocskos buzira pazarolta fiatalságának legszebb éveit...
Nem sikerült meggyőznöm, hiába könyörögtem, hiába fogadtkoztam, mennem kellett.
Reszkettem a félelemtől, hogy elmondja a családnak, az ismerősöknek, de talán, hogy magát se tegye nevetségessé, más okokat nevezett meg a környezetünknek. Rendes volt tőle. Az összes ruhát és kelléket nagyívben kihajítottam és próbáltam helyrehozni a dolgot. Eredménytelenül. Esténként sírtam, átkoztam magam, hisz imádtam őt, talán az életemnél is jobban, gyerekeket akartunk, házat, álmokat szőttünk közös jövőnkről és most mindennek vége...(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.78 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 firstex 2005. 02. 23. szerda 09:11
A sztori nagyon jól indul, lehetett volna egy frankó kis travi történet, erre sajnos átalakult az egész valami brutálissá. Kár érte.
#9 csillagbolcsis 2003. 04. 8. kedd 23:41
"Transexualitás egy betegség"

???
A baratom transz szexualis... es cross gendered... Es nagyon nagyon nem beteg. Sot...

Egyebken a tortenet jo lenne, csak tul durva ez az alazas tema.
#8 Dana 2002. 06. 16. vasárnap 19:24
Szívesen olvasnék több transzvesztita-mesét a "Törté-Net" -ek között. A sztori szuper, kíváncsi vagyok, hogyan vágott vissza főhősünk az undorító Tamásnak.
#7 Nacsa 2002. 06. 10. hétfő 16:13
Ez egy igazi profi történet, ha nem a bizarr kategóriában létezne, mind élveznétek. Ha az író normális, akkor jócskán meg van áldva képzelőerővel, mert igen plasztikus a főhős jellemrajza.
10 pont
#6 Valaki 2002. 06. 10. hétfő 14:11
NEM TETSZIK , MEGALÁZÓ, UNDORÍTÓ, SZEMÉT
#5 cöcö 2002. 06. 8. szombat 20:09
ez nem jó [/b) Nagyon NEM Jó.Én sajnálom ezt a srácot..a Transexualitás egy betegség,és ezért nem agyon kell verni,és így megalázni...
#4 R.Z. 2002. 06. 7. péntek 21:34
Hát ha ez bárkinek is tetszik...ez szerintem nem emberi dolog. El is ment a kedvem mindentol
#3 Zajcev 2002. 06. 7. péntek 00:42
Háááááátttttttt , ez olyan.
Pont olyan.
#2 Amazon 2002. 06. 6. csütörtök 17:27
Ez a "Tamás" szereplo elég gusztustalan..de a történet iroja is..pfuj..
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?