A+ A-

Gyönyör a pokolban

Apám halála után édesanyám haza hívott hétvégére, hogy tárgyaljunk a felosztott örökségről. A hagyatékként rám ruházott földre sehogyan sem volt szükségem, a szeretett nővérem viszont folytatni kívánta a gazdálkodást a férjével. Telefonon csak nagy vonalakban beszéltük meg az egyességet, engem nem is érdekelt a kihasználhatatlan, zsebkendőnyi terület. Viszont szívesen mentem haza megölelni a szeretteimet, meg aztán olyan dolgok derültek ki, amitől majd hanyatt estem.
A nővérem szerint létezett egy féltestvérünk, ő örökölt egy nagyobb területet. Ami a lényeg, hogy ott kellett neki is lenni a megbeszélésen anyám házában, tehát a kíváncsiságomat ki kellett elégítenem.

Feldobódva szálltam Miskolcon vonatra. Szombat dél magasságában alig akadt utas, szinte nem volt ember a kocsi fülkéiben. Több is üresen tátongott, de ahogy végigmentem a folyosón, az egyikben megpillantottam valakit. Ő volt az a nő, akit már néhányszor láttam utazni a villamoson, aki a sudár alakjával már nem egyszer magára vonzotta az érdeklődésem, aki minden egyes alkalommal megmozgatott bennem valamit, és nem utolsó sorban az arca olyan végtelenül kedvesnek és ismerősnek tetszett. Az is igaz, hogy a harmincas nő túl jó csaj volt ahhoz, hogy magam mellé képzeljem, amolyan napszemüveg mögé búvó úrilány, aki még öltözködésben is eleganciát és értelmet sugárzott anélkül, hogy bármiféle megnyilvánulást mutatott volna a környezetének.

Már csak azért is kihúztam az ajtót, köszöntem és megkérdeztem, szabad-e valamelyik hely, pedig teljesen egyértelmű volt, hogy indulásig nem téved oda rajtunk kívül már a kutya sem. A nő a magazinjából felnézett, rezzenéstelen, érzéketlen pillantással illetett, ami elvette a további ismerkedéstől a maradék kedvem.
- Szabad, természetesen. - mondta halkan, aztán olyan zavarba ejtően követett a mélybarna szemével, hogy megilletődötten helyet foglaltam vele szemben picit átellenben, és elővéve egy könyvet, palástolva a meglepődésem olvasni kezdtem. Nem mertem konkrétan belenézni a minden mozdulatomat követő szemeibe. Azt sem tudtam, mit bámul rajtam oly elmélyülten. Csak nézett fapofával, az arcizmai meg sem rezdültek, aztán látva, hogy nem reagálok, ő is visszatért a magazinja lapozgatásához.

Még jó, hogy nem mertem kikezdeni vele, mikor egyetlen perc alatt a forróság öntött el a vesébe látó tekintetétől. Többnek éreztem magamtól, nem tudtam elhinni, hogy pont velem szeretne parolázni, az én társaságom kellene egy ilyen lenyűgözően nőies nőnek. Csak akkor sandítottam rá lopva a könyv lapjai felett, amikor ismét elmélyülten tanulmányozta az újságja színes lapjait.

Már emlékeztem korábbról az arcára, az öltözékére, és az elmaradhatatlan gyöngyberakásos papucsra, ami egyedi volt, és valamiért nagyon kedves számára, mert mindig az lötyögött a kecses, meztelen lábain. Barna, vállig érő haja borzas, de mégis szexi tincsekben feltupírozva nagyobbították a frizuráját, és az elmaradhatatlan napszemüveg most is ott virított feltolva a feje tetejére. Egyértelmű volt, hogy fésűt ritkán látott, mégis valahogy elragadó lazaságot és bujaságot sugárzott, főleg amikor láthattam, milyen érzéki mozdulattal igazítja rakoncátlan tincseit a vékony ujjaival.

A teste pont úgy nézett ki, mint aki rendszeresen sportol, az izomkötegei jól láthatóan kirajzolódtak, mégis valahogy nem erősnek, hanem nőiesen hatott. Legjobban az arcán ütközött ki ez a jelenség feltűnően, mintha az apró izmok egyenként lettek volna gumiból kifaragva és ráillesztve a széles, csontos arcra a napbarnított, de oly sima és feszes bőr alatt. Különleges volt, engem megfogott, hát még, ha mozogni láttam, és a vádlija még a viszonylag lapos papucs ellenére is vérforraló alakkal pompázott. Szerencsére az elegáns szoknya csak combközéptől takarta. Szó szerint mindenét imádtam, mégsem mertem volna kikezdeni a gyönyörű nővel, csak csodáltam messziről, és álmodoztam. Sehol egy gyűrű, sehol egy ékszer. Hajadon lehet a maga harmincas kora ellenére?

Most, velem szemben is hihetetlen egyszerűséggel, távolságtartást sugárzó eleganciával olvasgatta az újságot. A láttán azt érezte az ember, hogy megközelíthetetlen, hideg és fennhéjázó, többek között talán ezért nem kereste a társaságát soha senki, mint ahogyan jómagam sem mertem hozzá közelebb kerülni, megelégedtem a látványával. Szóval bámultam az arcát az újság fölött, elérzékenyülve megmosolyogtam magamban az apró fintorait, és bele is feledkeztem. Alaposan meg kellett néznem, emlékezni akartam az arcára arra az esetre, ha nem találkoznánk többet. A teste is érdekelt, de a sárga selyemblúz, ami alatt a csipkés melltartó átsejlett, túl sokat takart, csak a gumiizmokkal érdekesen kirajzolódó vállai, meg a mély dekoltázs maradt megcsodálhatónak.

A térd fölötti, szürke szövetszoknyát korábban már láttam rajta, épp ez okozott fejtörést, hogy talán nem is annyira az a nyalka dáma, csak ügyesen palástolja, hogy hétköznapi nő valójában. Viszont a keresztbe tett lábai nehézlégzést okoztak, annyira bűbájosan vonzották magukra a tekintetem, hogy a sóvárgás talán már ki is ült az arcomra.

- Tetszenek a lábaim? - lepett meg a nő hangja, miután már egy órája zakatolt velünk a vonat Sátoraljaújhely felé. Összerezzentem és elpirultam, kényszerű vigyorral néztem a nevető szempárba. Ilyen jelenséget még a nő arcán nem tapasztaltam korábban, mindig a hideg, távolságtartó énjét mutatta.
- Olvasok, nem a lábait bámultam. - magyarázkodtam ügyetlenül, holott magam is jól tudtam, hogy nem küzdöttem le összesen tíz oldalt a hosszú út alatt.
- Akkor nagyon szarul tudsz olvasni, mert nem lapoztál fél órája. - tegezett le kinevetve, a saját magazinját félredobta. A melle fölött kihívóan keresztbe tette a karjait, és válaszra várt, vagy legalábbis valami magyarázat félét próbált belőlem kihúzni.

- Na jó, talán igen, többet néztem a lábaid, mint a betűket, érdekesebb, mint ez a bárgyú történet. - hajtottam össze az olcsó ponyvaragényt, megmutatva a borítót, hogy az okokkal tisztában legyen. Szégyelltem magam, az arcomat elöntötte a pír.
- Azt gondoltam, azért ültél be hozzám, mert beszélgetni akarsz. - sóhajtott érdekes, lemondó arckifejezéssel.
- Ki mer egy ilyen szép hölgyet megszólítani? - bókoltam vigyorogva, ha már lecseszve éreztem magam a gyávaságom miatt, legalább jó okot kellett volna találnom, hogy a nyúlszívűségemet kimagyarázzam.
- Általában véve csak a bunkók szólítanak le, vagy utánam fütyülnek, néha mocskos megjegyzéseket tesznek, de azok a barmok nem érdekelnek. A normális emberek valahogy elkerülnek. Nem tudom, ennyire taszító vagyok mások szemében?

A kérdésre válaszolni illett.
- Inkább azt mondanám, hogy túl méltóságteljes vagy, az embernek van melletted némi kisebbségi érzése. - vágtam ki magam.
Bólintott, cseppet sem éreztem rajta, hogy neheztelne, nem is lepett meg, hogy visszakérdezett.
- Neked is van?
- Persze, mit gondoltál, miért nem szólítottalak meg, amikor olyan érzelemmentes arckifejezéssel fogadtad a köszönésem?
- Ajaj, akkor ez nálam már beteges. Emlékszem rád, találkoztunk néhányszor a villamoson. - tért át másik témára, aminek fölöttébb örültem, nem esett jól, hogy a bátortalanságom azokkal a nevető szemekkel kiélvezte, viszont elámultam, milyen szépen fest, ha van benne igazi élet. Az, hogy konkrétan rám gondolt, egyenesen a menyekbe repített.
- A találkozásokra én is emlékszem, csak sosem láttam a szemeid, pedig kimondottan szépek. - bókoltam saját magamat is meglepve.
- Kellett a napszemüveg, tudod, bujkálni kell az emberek elől, különben tolakodnak és zaklatnak ha akarom, ha nem.

- Megmondod, ki vagy? - dőltem előre elfoglalva a fülke közepét, mintha azzal bizalmat sugározhattam volna felé.
- El, ha előbb te elmeséled, a villamoson mit néztél rajtam annyira! Az majd elárulja nekem, hogy ki és milyen ember vagy! - kezdett valami pikánsnak ígérkező játékba. Igazán barátságos mosolya mögött a kielégítetlen kíváncsiság megfeszítette a gumiarcát.
A játékos jelleg miatt nekem könnyednek és kellemesnek tűnt kiadni magamból az érzelmeim udvarlás formájában. Az óvatosságom azonban megmaradt, csak szép és jó dolgok fogalmazódtak meg bennem.

- Rendben. Mikor először láttalak a villamoson ülve, feltolt napszemüveggel, és távolba révedő szemekkel, azt gondoltam, hogy ilyen elragadó hölgy nincs még egy. Amellett, hogy a legcsinosabb vagy az összes nő között, egy kicsit szomorkásnak érezlek, és ahogy mondtad, érezhető, hogy bujkálsz az emberek elől, rejtőzködsz a napszemüveg mögött. - Kicsi szünetet tartottam, mert hirtelen azt sem tudtam, milyen bókkal halmozzam el finoman, ráadásul a mosolygó arca a szünet alatt átváltott enyhe rosszallásba.
- Az öltözködésed nagyszerű ízlésre vall, a hajad így borzasan is fantasztikus, és szeretem rajtad, hogy nem fested magad, mégis azt gondolom, hogy két nagyságrenddel mindenben fölöttem állsz...

- Na, felejtsd el ezt a behízelgő dumát, és legyél sokkal határozottabb, szeretném, ha nyílt és szókimondó stílusban vennél rá, hogy érzelmeket tápláljak irántad. - vágott közbe szúrós szemekkel belém szugerálva az igazát.
Meghökkentett, kíváncsian még közelebb hajoltam.
- Milyen érzelmeket? Ha valami hülyeséget mondok, leharapod a fejem! - értetlenkedtem.
- Csak kezd el, és ne tarts szünetet, mert akkor tudom, hogy szépíteni akarsz, az pedig rontja az ázsiódat!
Ez alaposan behatárolta, mit vár el tőlem, de ugyanakkor a játéka nagyon is tetszett. Legfeljebb bocsánatot kérek, ha olyat mondanék, amivel megsértem.
Egy pajzán vigyor után elmerülve a bűvösen kutakodó szembogarai mélységében hamarosan bele is kezdtem.

- Tudod, amikor megláttalak a villamoson, kedvem lett volna odamenni hozzád, leszólítani, és beindult a sóvárgó fantáziám. Elég volt csak végignézni rajtad, a csodálatos bőröd, a csontos, de mégis gyönyörű gumiarcon megvonagló szádat, hogy a csókodat kívánjam. Egyszer, amikor éppen háttal álltál, annyira bámultam a szoknyán keresztül is átrajzolódó combjaid, hogy majdnem felizgultam.

Figyeltem, erre mit reagál, de csak mosolygott tovább rezzenéstelen arccal, viszont megérezte, hogy bizonytalan vagyok.
- Tovább, tovább, ez már egészen jó! - mondta halkan.

- Imádom a csontos kezed, tetszik, ahogy az erek világoslilán kidagadnak, és ha megsértődsz, ha nem, már álmodoztam arról, hogy hogyan simogatnál, milyen gyengéden fognád meg a...
Majdnem átestem a ló túlsó oldalára, tényleg megakadtam egy pillanatra.
- A farkad? - segített ki kuncogva.
- Igen, a farkam. - könnyebbültem meg elsápadva, sokat segített, hogy helyettem kimondta, egyúttal kitágultak a határok, hiszen éreztem, hogy könnyedén beszélhetek a szexuális vágyaimról.
- Olyan nő vagy, aki minden pillanatban szeretnék gerincre vágni, de a tömény szexualitás mellett valami eszméletlen vonzalmat érzek, hogy folyamatosan a közeledben legyek, hogy megismerjelek, kitudjam a lelked legrejtettebb titkait, halljam a szerelmes suttogásod, magamba szívjam a bőröd illatával együtt a tested igazi zamatát.
- Az ölelésedre vágyok, arra, hogy veled lehessek, amikor csak akarok.

Elfogyott a hirtelen ötlet, még valami igazán jó mondaton gondolkodtam.
- Ennyi elég egyelőre, a nyíltságod kielégít! - dőlt ő is előre. Egészen közelről néztünk farkasszemet. Az ajkain megcsillant a nap fénye, ahogy körbenyalta a festetlen, kislányosan duzzadt szája széleit.
- Akkor most már elárulod ki vagy? - könnyebbültem meg, hogy nem kell strapálnom magam tovább, megfelelő témát találtunk a beszélgetéshez.

- Hogy ki vagyok? - vigyorodott el - Én vagyok a világ legnagyobb kurvája, hogy szétrakom a lábam a vonaton egy ismeretlen, nagyon vonzó pasinak, aki már annyit csurgatta a nyálát utánam.
Átható tekintete valahogy konkrét magyarázatot szolgált arra, hogy nem a neve a lényeg, hanem az, hogy hozzá érjek, megcsókoljam. Furcsának, de még inkább eszelősnek gondoltam a csajt, de teljesen normálisnak tűnt azon kívül, hogy felajánlkozott, hát mi tarthatott volna vissza attól, hogy még közelebb hajoljak. A visszafojtott lélegzete is égette az arcomat, mégis adtam neki lehetőséget arra, hogy kitérjen előlem, ha akar.

Nem akart, szédületes első csókja hihetetlen szenvedéllyel sodort a továbbiakba, gyengéd keze azonnal az arcomon érintett. Szinte felpattantam az ülésről, ahogyan ő is tett, magamhoz öleltem, és élveztem az ismeretlen nő felfedezésre váró ajkait. Nem érdekelt, hogy könnyen adja magát, meg sem fordult a fejemben, hogy ugyanezt eljátszotta volna már bárkivel. Kivételezett voltam, és a fizikai elfogultság mellett valami visszafordíthatatlan gyengédséget éreztem a nő iránt. Látott már többször, azt is tapasztalhatta, hogy mennyire bámulom, nem volt újkeletű ez a mégiscsak friss ismeretség. És hogy a csók milyen hamar taszított izgalomba, azt megtapasztaltam a pár másodperc alatt bekövetkező merevedésben.

Alig néhány centiméterrel voltam magasabb, nem emelték meg a lábait magassarkú cipők, így is a hajlékonyan simuló teste csodálatosan hozzám idomult. Nem voltak nagy mellei, de legalább nem tartottak azok sem távolabb a kelleténél, és a nő kihasználva a hajlékonysága előnyeit, előszeretettel préselte a hasfalát a nadrágból kiszabadulni akaró péniszemhez. Szinte éreztem, hogy erre játszik, kapott is egy jó pontot a szememben a tenni akarásért, meg azért a kedves vihogásért, amit közben ezen tevékenysége folytán kifejtett.

A karjaimmal lazán öleltem, ha mindenáron dörgölőzni akart, hagytam neki némi mozgásteret, és felbátorodva ezen, én is fogdostam a fenekét. Nem kellett csalódnom, a kipárnázottnak tűnő test minden gömbölyded porcikája kemény és feszes domborulatokat rejtett. Abban mesterkedtem, hogy kicsit oldalra fordítsam, a szoknyája alá akartam nyúlni, ha már ennyire engedékeny.

Alig értem a meztelen combjához felhúzva a szoknya szélét, máris abbahagyta a csókot, és igéző szemekkel elhúzta a fejét, kacéran szemezett. Mintha azt üzente volna, hogy kíváncsi a tetteimre. A legfinomabb bársonyhoz kellett hasonlítanom az enyhén nedves bőrét, sehol egy apró pihe, a legfeszesebb izmok, amelyekkel valaha is volt szerencsém megismerkedni. Nem álltam meg, lassan emeltem a kezem, csúsztattam szépen a combjai közé egyre feljebb. Lett volna ideje, hogy megakadályozzon, de ő csak igézett tovább, és a mosoly helyét átvette az ajakba harapós várakozás.

Megremegett, mikor a szeméremdombjához értem. Egyszerű kis pamutbugyi, semmi különleges, viszont nagyszerűen kitapintható volt alatta a szőrős szeméremtest. Egyszer- kétszer végighúztam a középső ujjam a szeméremajkakon, a csiklón külön elidőztem, és ámultam a nőből feltörő sóhajokon. Nem bírtam magammal. A meztelen valót akartam kitapintani. A keskeny bugyit félre kellett tolnom, és máris ott találtam magam a kusza szőrszálak erdejében, gyorsan nedvesedő lebenyek hajoltak széjjel az ujjam elől. A nő felnyögött, becsukta a szemeit, de még mindig nem adta jelét, meddig mehetek el. Megdugni ott lehetetlennek ígérkezett, de az ujjam szinte akadálytalanul becsúszott a hüvelyébe, és megkezdődött a pici mozdulatokkal kivitelezett petting. A nő arcát lángvörös pír öntötte el.

Jött valaki a vonat folyosóján. A jól kivehető léptek gyorsan közeledtek, kénytelen kelletlen abbahagytam a legjobb pillanatban a nő kényeztetését. Úgy tettünk, mintha csak ölelkeznénk.
- Valakire emlékeztetsz, de nem tudom kire, akárhányszor látlak, ez mindig felvetődik. Elárulod végre a neved, nem szeretnélek a világ legnagyobb kurvájának szólítani, nem hiszem, hogy az lennél.
- Úgy szólítasz, ahogyan csak akarsz. Már régen kinéztelek magamnak, csak gyávácska voltál, hogy leszólíts, én meg vártam az alkalmat, reméltem, melléd kerülök a villamoson, de így talán ezerszer jobb. - válaszolt sejtelmesen, de ebben a mondatban minden benne volt, amit nem is kérdeztem, és ami sokkal mélyebben érintett, mint képzeltem.

Ha meg akar ismerni, akkor előbb- utóbb majd csak elárulja a nevét, a lényeg, itt van előttem a lehetőség, hogy tényleg megszerezzem a világ legcsodálatosabb nőjét. Pont a neve volt a kevésbé kérdéses, és ügyesen sakkozott az érzelmeimmel, merthogy elkezdtem iránta valamit érezni, ami nem csak a szexuális vágyban mutatkozott meg, hanem a gondolataim is ezt az utat követték. A vonzalom kiteljesedett.

- Mindjárt le kell szállnom, hogy talállak meg legközelebb, ha nem árulsz el semmit magadról? - kérdeztem a derekát szorongatva. Felnevetett.
- Akkor egy helyen szállunk le! - bontakozott ki a karjaimból, lehajolt az újságjáért, és a fenekével játékosan az ágyékomnak dörgölőzött. Már pont eléggé evett érte a fene, de mielőtt magamhoz tértem volna, kisietett a fülkéből, nem tudtam követni, ráadásul két utas került közénk, nem illett őket félrelökni. Nem olyan nagy gond, ha leszállunk, hamar utol fogom érni, elmélkedtem.

Le is lépett ügyesen, sietős léptekkel indult az állomás kihalt rakodó vége felé, ahol egy nagy, üres tér tátongott egy méretes szomorúfűzzel a közepén.
Direkt nem várt meg, szedte a lábát, míg a fűzfa alá bújva el nem tűnt a kíváncsi szemek elől. A guta ütögetett, amíg a két idős hölgy leszállt előttem, ráadásul segítenem kellett az egyiküknek lesegíteni a csomagjait, csak aztán szaladtam a nő után.

A fa törzsének dőlve illegett- billegett, a neszeszere a földre téve, mintha már várt volna, úgy mosolyodott el.
- Azt hittem, elszöksz előlem! - könnyebbültem meg.
- Azt hittem utánam sem jössz! - vágott vissza, hívogatóan emelte fel a kezeit.
- Nem hiszem, hogy valaha is szeretnélek elengedni! - tört ki belőlem a hős szerelmes, miután ily rövid ismeretség után azt érezem, hogy a nő megbolondít, de még csodálatosabb volt, hogy szárnyaltam a közelében.
A törékeny kezek magukhoz húztak, valahogy kívántuk egymás csókjait, és az a hirtelen jött izgalom megint ott tolakodott egy pillanat alatt a nadrágomban.
Ha megvárt, az azt jelenti, hogy akar valamit. Már nem féltem, mit gondolna, ha megérinteném megint a punciját, mohón húztam fel a szoknyáját, és határozottam nyúltam oldalról a bugyija alá. A forróság nem csak a lábai között változott perzselővé. Még jó, hogy a fűzfa aláhulló ágai a diszkrécióról valamelyest gondoskodtak.

Ő sem volt tétlen, azonnal válaszolt azzal, hogy kioldotta a nadrágom gombjait, és mielőtt belefeledkeztem volna ismételten az ujjazásba és a nyakára, arcára adott csókokba, már éreztem is a forró tenyerét a farkamra markolni. Felszisszenten a gyönyör érzésétől, amin a nő elkezdet nevetni.
- Most min nevetsz? Fantasztikus az érintésed, nem bírom közömbösen megállni.
- Csak eszembe jutott, amikor azt mondtad, arról álmodozol, hogy milyen jó lenne, ha gyengéden megfognám a farkad. - válaszolt kacéran, bevetette mindkét kezét, az egyikkel benyúlt a heréim alá, istenien kényeztetett, a másikkal húzgálta szép lassan az előbőrt.
- Nem félsz, hogy lebukunk? - néztem körbe a földig lógó faágakon.
- Valahogy most nem, majd te megvédsz! - feszítette le a péniszem, szinte egyértelművé vált, hogy közelebb kell hozzá állnom. Elvettem a kezem, ő pedig kicsit ágaskodva a derekamra akasztotta az egyik combját, és már tudtam a mozdulatból, hogy ott a fa rejtekében magamévá fogom őt tenni.

Annyira forró volt a puncija, mégis annyira nedves, hogy könnyedén csúszott belé a farkam, ezzel párhuzamosan elkezdett vadul csókolni. Valahol mindketten tudtuk, hogy sietnünk kell, és amennyire lehetett, igyekeztünk csendben maradni. A Vastag fatörzs pedig példásan állta az egyre szaporodó lökéseim. Nem tudom miért, de egyetlen perc alatt a csúcsra értem, még néhány gyenge mozdulat és pumpáltam az ondót a nő forró ölébe. Ő biztosan nem élvezett el. Szégyelltem is magam rendesen, meg aztán rögtön azon törtem a fejem, hogyan tudnám jóvá tenni a baklövésem. Csalódottan húzódtam el, de a nő csak aranyosan rám nevetett.

- Ne haragudj, ezer éve nem voltam nővel, ráadásul te olyan gyönyörű vagy, el sem hiszem, hogy veled lehetek. Túlságosan izgultam...
- Semmi baj, majd legközelebb jó lesz! - nevetgélt, még papírzsepivel is ő látott el, és ami a lényeg, hogy ő akarta a lankadó pöcörőmet megtörölni.
- Ha azt mondod legközelebb, akkor még találkozhatunk? Nagyon szeretném, nem tudnám megmagyarázni, de különös vonzalmat érzek irántad. - hajoltam egy csók erejéig közelebb.
- Holnap délután négykor megy vissza a vonatom, legyél itt, ha látni szeretnél! - nézett rám csillogó szemekkel.
- És most, most hová mész? - kérdeztem, hátha elkísérhetem, vagy beszélgethetek vele útközben.
- Egy családhoz megyek, de sietnem kell, majd holnap találkozunk, addig pedig csak had furdalja az oldaladat a kíváncsiság. - nevetgélt aranyos mosollyal.
- Elkísérnélek szívesen, de nekem még valamit vennem kell az édesanyámnak, ha már hazamegyek. Biztos, hogy nagyon sietsz? - akaszkodtam a nőre.
- Holnap, holnaptól még rám is unsz majd, ha nem vigyázok, most menj, az anyukád biztosan örülni fog neked.
Búcsúzóul még megcsókolt, aztán ő lépett le hamarabb, és ugyanerre ment, amerre nekem kellett volna, ha nem akarom a boltot útba ejteni.

Drága anyám nem is az ajándéknak örült annyira, mint inkább nekem, az ölelésével annyi szeretetet adott, hogy a gyerekkorom jutott eszembe, pedig fejben nem nagyon bírtam egy percre sem szabadulni a vonaton történt találkozás emlékétől. A nő befészkelte magát a fejembe, és már most alig bírtam kivárni, hogy másnap délután legyen. Nem voltam soha szerelmes, most viszont minden körülötte forgó gondolat maga volt a gyönyör.

- Gyere be kisfiam! - szólított a kedves szülőm. Az előszobába tessékelt. Már mondta, hogy a nővéremék csak később érkeznek, de rajtunk kívül már volt ott valaki. Egy fotelban háttal ült, és csak a hangokra pattant fel, valószínűleg azért, hogy nekem köszönjön. Mintha kalapáccsal ütöttek volna fejbe, annyira szíven ütött, a nő volt az a vonatról, aki nekem oly kedves, és a másodperc tört része alatt világosodott meg bennem, hogy valószínűleg ő a féltestvérem. Ő hasonlóképpen lemerevedett, iszonyatos sápadt képpel néztünk egymásra szívfacsaró csalódásban keseregve. Nem is az bántott, hogy együtt voltam vele, hanem az, hogy soha többé hozzá már úgy nem közelíthetek.

- Ismeritek egymást? - lepődött meg anyám a helyzeten - Ő itt a fiam, Attila. - közölte a nővel, majd hozzám fordult - A hölgy pedig apád lánya, Boglárka. Bánj vele tisztelettel, két évvel idősebb nálad.
Valószínűleg nem tudta elképzelni sem, hogy mi játszódik le a lelkünkben, a zavarodottságot a hirtelen szembesítésnek tulajdoníthatta.
Bogi nyújtotta felém a kezét a helyzet feloldására, a kényszerű mosoly kiült az arcára, én meg tétován adtam két puszit az arcára, pedig ott, abban a pillanatban is a csodás ajkak csókjaira vágytam.
Néhány közhely, rövid bemutatkozás, aztán anyám magunkra hagyott.

- Nem találkozhatunk többé! - nyomott el a nő egy keserves grimaszt, visszaült a fotelba, a szőnyeget bámulta mereven, a szoknyáját akarta minél lejjebb húzni, mintha szégyenkezne.
- Nem, tényleg nem. Nem bírnék távol maradni tőled! - fordultam én is el, pedig legszívesebben a lábai elé térdeltem volna, és ölelgetni akartam, ameddig csak lehetséges.
Nem létezett jó megoldás a problémára, kivánszorogtam a konyhába anyám után, és minden igyekezetemmel próbáltam elüldözni Bogi varázsát, de mindhiába. Minél jobban szerettem volna szabadulni tőle, annál jobban kezdtem belebetegedni a szerencsétlen találkozásba.

A megbeszélésen megint Bogi fapofáját kellett bámultam. Nem tudom, kiknek szúrt szemet, kik vették észre, hogy ő rám sem nézett, de akkor sem tudtam levenni róla a szemem. Semmi más nem érdekelt, aztán éjszaka inkább elmentem a régi haverokhoz sörözni, minthogy ne tudjak ellenállni a kísértésnek és Boglárka szobájába ne menjek.
Másnap a csaj már délelőtt visszautazott Miskolcra, mielőtt találkozhattunk volna. Mondhatnám, nekem kedvezett, de egyáltalán nem örültem, hogy búcsúzásra sem méltatott, elvégre én voltam a féltestvére.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire maga alá gyűr a szomorúság miatta. Lefogytam, keseregtem, más nőre ránézni sem tudtam, és legnagyobb sajnálatomra akár hogy vártam, nem jelent meg a villamosom sem. Nem tudom, mit adott be anyámnak, aki sajnálkozva közölte, hogy Bogi nem kívánja velünk tartani a kapcsolatot. A címét is hiába tudtam, nem kereshettem, mert ez volt az akarata. Nagyon nem óhajtotta, hogy megtaláljam, és ezt tiszteletben is tartottam.

Már augusztus volt, amikor egy véletlen folytán elvetődtem egy általános iskolába. Ott beszélgettem a folyosón az egyik ügyfelemmel, amikor egy másik teremből kilépett három csaj, és vihorászva beszélgetni megálltak. Óhatatlanul odanéz az ember, és kit láttam meg, hogy majd megállt a szívem? Boglárka formás sziluettje állt tőlem tíz méternyire.
Nem köszöntünk, de úgy bámultuk egymást, mint két ismeretlen ember, akik azért szemeznek, hogy valamit elindítsanak maguk között. Még az sem igazán zavart, hogy alig- alig tudtam figyelni a beszélgetőpartneremre.

Odamenjek hozzá? Egyfolytában ez járt a fejemben, de amit én nem tudtam eldönteni, azt ő megoldotta. A két kolleganője távozott, ő pedig megállt félig az ajtóban, és várakozó arckifejezéssel nézett utánam. Azt akarja, hogy utána menjek, vidultam fel, gyorsan elköszöntem, és sietve léptem az addigra bezárt ajtóhoz, ahol eltűnt a féltestvérem.

Háttal állt a tanári asztal előtt.
- Zárd be az ajtót, kérlek! - mondta halkan. Belül kulcs is volt a zárban, kapcsoltam, hogy azt használjam.
Nem fordult meg, csak állt, én mentem oda hozzá, hátulról átöleltem. Most is a gyöngyberakásos papucs volt a lábain, egészen rövid, enyhén átlátszó miniszoknya, és fehér póló, ami alól szépen átrajzolódott az egyszerű, de izgalmas melltartó. Egészen hozzám simult, felsóhajtott.
- Nem tudok rád testvéremként gondolni! - panaszkodtam a fülébe, és ha már hangot kellett adni az érzelmeimnek, két oldalon felcsúsztattam a tenyeremet a bordáin, majd belemarkoltam a melleibe.
- Én sem! - csuklott el a gyenge hangja, megfogta a kezeimet, de nem azért, hogy a melleiről levegye, hanem a szeretetét táplálta belém a mozdulattal.
- Egyfolytában rólad álmodozom! - nyúltam be a pólója alá, a puha has forró bőre azonnal megégetett. Mohón nyúltam a melleihez, a kemény bimbókat ki kellett szabadítanom a szűk kosár alól, és Bogi olyan élvezettel engedte, hogy a fantáziám szárnyalni kezdett.

- Ne beszélj, csak csináld! - figyelmeztetett nyögdécselve, elhagyva a kezeim két oldalt a combomat markolta meg, és a fenekét édesen dörzsölte a megmerevedő péniszemhez.
Ez adta a lökést, hogy a nyakába csókoljak szenvedélyesen, de nem sokáig tartott, mert a felső testével ráhasalt a tanári asztal tetejére, a gyönyörűen gömbölyödő feneke pedig újabb vágyakat ihletett.
Késztetést éreztem, hogy a szoknyát felhúzzam rajta, hogy belemarkoljak a félgömbjeibe, és miután ezt megtettem, a bugyiját levettem róla, amiből könnyedén kilépett. Vártam, hogy segít a farkam kiszabadítani a nadrágomból, de maradt az asztalon fekve, hát egyedül kellett megtennem.
Még benyúltam a combjai közé, meg kellett érintenem a punciját, mielőtt magamévá tettem volna a gyönyörű testét. Már lehetetlen volt a szenvedélyünknek megálljt parancsolni. Testvér vagy sem, csak a nőisége lebegett a szemem előtt, meg az a régóta érzett határtalan szerelem, ami a fűzfa árnyékában történtek óta tűzhányóként égetett.

Meglepett a lucskossága, aztán ahogy a makkom könnyedén bepréseltem, a nőből valami szokatlan sóhaj tört fel. Innem már végképp nem lehetett megállni, néztem, ahogy a farkam eltűnik az alfelében, és halálra izgatott a látvány, ahogy a farpofái lökhárítóként hullámzottak a lökéseimre.
Tényleg nem volt szükség szavakra, talán azt kicsit sajnáltam, hogy nem csókolhattam, mert a szeretetemnek az lett volna a legérzékibb kifejezése.
Nagyon nem kívántam úgy végezni, mint az előző alkalommal, ezért csak módjával szaporáztam, és közben néztem a lány kezeit, hogyan támaszkodnak az asztal lapjába.

Igen, lány volt még, pont annyira facér, mint jómagam, csak sajnos az élet úgy hozta, hogy nem lehettünk egymáséi sehogyan.
Az asztal elkezdett nyikorogni, Bogi meg felnyomta magát, és ágaskodva csodálatos ívben meghajlítva a hátát gondoskodott róla, hogy megcsókolhassam. Mennyei mámor kerítette a hatalmába, nem csak vad volt, de a nyelve követelőzően furakodott a számba, és olyan odaadással húzta vissza a kezeim a mellére, hogy a gyönyörben olvadoztam.
- Élvezz belém, élvezz már! - nyöszörögte teliszuszogva a szám, még nagyobb tempóra sarkalt, és néhány lökés után megfeszítve az izmaimat tényleg elkezdődtek a minden más érzést elsöprő összehúzódások, mozdulatlanul pumpáltam a dákómra tapadt punciba a spermám. A fejem búbjától a kislábújjamig elzsibbadtam.

- Nem lesz baj? - tudakoltam a lánytól, aki a ruháját igazította, míg én a farkamat elcsomagoltam.
- Nem, közvetlen menzesz után nem lehet baj, de most menj el, és kérlek ne keress soha többé, nem tudok magamnak parancsolni a közeledben. - mondta még mindig háttal.
- Nem akarok elmenni, nem tudok nélküled létezni! - öleltem magamhoz ismét, de lerázta a karjaim.
- Tűnj már el, hát nem látod, milyen nehéz ez nekem is? - fakadt ki hangosabban.
- Rendben, ha ezt akarod, akkor elmegyek. - láttam be mindkettőnk szenvedését, lehajoltam a bugyijáért és magammal vittem, már nyitottam az ajtót, amikor utánam szólt.
- Hé, a bugyim add vissza!
- Nem adom, kell valami, ami tőled van, másképpen megháborodom.
- Hogy megyek így ki az utcára? - vágott fancsali képet, de valahol maga sem tudta eldönteni, hogy tényleg nekem adja, vagy visszakérje.
- Néha izgalmasabb, ami látszik, mint az, ami nem látszik, mert nincs is.
Kicsit indulatosan csaptam be az ajtót magam után, hogy ki lettem dobva.

Karácsonyig nem is láttam. Iszonyatos kínokat éltem át, és nem segített semmi, hogy felejthessem Boglárkát. Aztán hatalmas meglepetés ért, amikor anyáméknál ültem az ünnepek alatt a nappali kanapéján körben a rokonokkal, és beállított Bogi. Ismertük már, de mivel olyan furcsa rokonságban volt a családdal, nem nagyon puszilkózott, csak édesanyámmal. Hogy mi volt a megjelenésének apropója, azt végképpen nem tudtam, de csak az számított, hogy ott van. A szívem is olyan hangosan dobogott, azt képzeltem, a szobában mindenki meghallja.

Istenien nézett ki, mint általában, de most magassarkú, fekete bokacipő emelte meg a fekete, különös mintával szőtt harisnyával borított lábait. A szoknya megint ugyanaz a szürke, az elnyűhetetlen darab, de felette az elég konzervatív fekete blúza csodásan simult a sudár alakjára. Szokatlan volt tőle az élénkpiros rúzs és kiemelt szemöldök, de ettől csak még vagányabb, még szexibb lett az arca. Amikor észrevett, kicsit bizonytalanná vált a mozgása, de ahogy befejezte a köszöngetést, rögtön odajött hozzám, és mivel amúgy sem talált már máshol ülőhelyet, elém ült a földre, a hátát a combjaim közé fúrta.

Meglepett ez a szokatlan bizalmasság, ráadásul mintha kedveskedni akarna, időnként megsimogatta óvatosan a lábszáramat. Én helyet akartam cserélni vele, de ő egy "köszi tesóm" mosollyal maradt a combjaim között. Teljesen a kanapéhoz szegezett, fölfelé szállt a friss parfümillata, és azt vettem észre, hogy felizgulok pillanatok alatt. Bogi időnként hátrahajtotta a fejét, szinte a tarkójával okozott újabb izgalmakat. Isteni szerencse, hogy a vékony pulóverem eleget takart.

Órákig tartott a családi összejövetel, amit bántam is, meg nem is. Feszélyezve éreztem magam Bogi által, másrészt mindenáron a közelében kellett maradnom, semmi mást nem akartam. Nem derült ki miért jött, csak később tudtam meg, hogy a szülei híján édesanyám meghívta. Ott volt, éreztem a melegét, élveztem a bizalmát, és folyamatos izgalomban tartott. Beszélgetés közben meg hála az égnek meg is tudtam róla dolgokat.

A rokonság nagy része este kilenckor távozott, jóanyám meg felment az emeletre ágyazni a szobákat. Kettesben maradtunk Bogival. Mintha ő is ezt várta volna, óvatosan féloldalt fordult, nagyobb terpeszbe kényszerítette a lábaimat.
- Örülök, hogy itt vagy! - néztem a csodálatos barna szemeibe.
- Itt akartam lenni, nem bírtam tovább nélküled! - fordította az arcát a felé nyújtott tenyerembe. Tényleg egy kicsit nyúzott volt, mint jómagam, de a festékekkel ezt nagyon ügyesen takarta.
Lehajoltam, az óvatos csókja elkábított, de én is tudtam, hogy a rúzsnak nem maradhat a számon nyoma.
- Érzem, hogy izgulsz! - mosolygott rám, és a kezei kicsit kifordított helyzetben keresni kezdték a nadrágomon a dudort. Még hátra is tolt a lány, hogy szinte feküdjek el a kanapén, aztán tiltakozást nem tűrő módon felemelte a pulóverem, és szép komótosan kiszabadította a farkam.

Megmarkolta a tövénél, úgy állította tökéletesen függőleges irányba. Egy darabig csak nézte, lebiggyesztette az ajkait, aztán még közelebb tornázta magát. Nem tudom honnan, de már akkor tudtam, hogy le leszek szopva.
A piros ajkak hamar elértek, hátratolták az előbőrt, majd beleszívtak a makkomba, hogy majdnem elájultam. Bogi csak egy pillanatra engedett szabadon, amíg hozzám szólt.
- Sietnünk kell, tudod!
- Tudom! - bólintottam, és a farkam máris eltűnt a nő szájában újabb fantasztikus élményekkel gazdagítani a feledhetetlen látványt.
A szemeit lehunyta, de időnként felnézett, kiváncsi volt mennyire tudom élvezni, amit nyújt, és valami őrült szerelemről adott bizonyságot.
Lassú szopással csinálta, a legszebb az egészben az volt, hogy az ajkai milyen szépen tapadtak a kidagadó, lila erekkel meredező farkamra, és hagytak maguk után vagány, piros rúzsfoltokat.
Egy örökkévalóságig tudtam volna élvezni a nő száját, de annyira izgatott a látvány, és olyan ügyesen okozott kéjes érzéseket, hogy talán egyetlen percbe sem tellett, és megjelent a jól ismert izgalmi állapot. Nem volt menekvés, hiába feszítettem az izmaim, nyújtottam a magömlés előtti másodperceket, egyszer csak megindult belőlem az ondó, hatalmas erővel robbant bele Bogi mohó szájába.

Esküszöm mosolygott. Lassított, megvárta az utolsó összehúzódásokat, aztán felemelte a fejét, és hagyta, hogy a sperma a nyelvéről végigfollyon a dákókom. Az utolsó pillanatban viszont megint bekapta az érintéstől megvonagló farkam, és megint leszopta róla a spermám. Ezt még megcsinálta egy párszor, amikor meghallottuk, hogy közeledik anyám. Bogi gyorsan felpattant, kisietett a fürdőszobába, én meg hirtelen annyit tudtam tenni, hogy a pulóveremmel letakartam a farkam.

- Rosszul nézel ki, kisfiam, legalább olyan rosszul, mint ez a Boglárka! - állt meg előttem anyám, odanyúlt megsimogatta az arcomat, én meg kínosan vigyorogtam és takargattam magam amennyire a ruhám lehetővé tette.
- Nem vagyok beteg, anya! - nyugtattam meg.
- Látom én azt, kisfiam.
- A Bogit te hívtad? Nem gondoltam volna, hogy itt lesz, nem tartozik szorosan a rokonságba. - érdeklődtem, ha már alkalmam nyílt beszélgetésre anyámmal.
- Én szeretem azt a lányt, nem ő tehet róla, hogy se apja, se anyja, meg aztán neked a testvéred, itt a helye a családban.
- Anyukám, örülök, hogy elhívtad, én is csípem a csajt! - mégsem mondhattam meg neki az igazat.

Este tizenegy óráig irtózatosan lassan teltek a percek. Már a nappaliban elhatároztam, hogy beosonok Boglárkához, kellett nekem rettenetesen, nélküle minden sivár és élettelennek tetszett. Az anyám szobája mellett kapott helyet egy kisebb helységben, és meg kellett várnom, amíg a szülőm biztosan elalszik.
Az ajtó nyikorgott, hiába óvatosan nyitottam, talán hirtelen mozdulattal azt is megúszhattam volna, de a szívem a torkomban dobogott, nem hagyhattam ki a vissza nem térő alkalmat.

A szobában lehetetlen sötétség uralkodott. Tudtam, merre kell keresni az ágyat, kitapogattam a fal mentén az utat, azonban senkit nem találtam. Már majdnem az ágy végénél jártam, amikor egy kéz érintett meg, majd egy másik próbált magához húzni, rögtön ezután egy forró, meztelen test bújt hozzám, és sodort magával, hogy lefeküdjek közvetlen mellé. Máris csattant az első csók, de nem is az ajkaink összeérése volt az egetrengető, hanem maga a féltő ölelés.
- Tudtam, hogy jössz, nagyon vártalak. - suttogta Bogi, annyira ölelt, szinte szorítottak gyenge karjai.
- Jönnöm kellett. Nem bírom nélküled, én össze is költöznék veled, mert ez a szerelem megöl, ha nem leszel az enyém. - válaszoltam.
- Tudod, hogy nem lehet, nem szabad. Én is szenvedek. - nyöszörgött a lány, miközben apró csókokkal illette a nyakam, és haladt lefelé a mellkasom felé.
- Nem tudjuk valahogy megoldani? Belehalok, ha hozzád sem érhetek! - panaszkodtam, Bogi már a mellbimbómat csókolgatta, és a kellemes forróságtól a farkam úgy kezdett ágaskodásba, hogy egy pillanatra meg kellett igazítani a nadrágomban.

- Hagyd, majd én! - éreztem hirtelen, hogy a kezemet követi a Bogié. pillanatok alatt felmérte a helyzetet, máris tolta le rólam az alsónadrágot, és amint kibújtam belőle, azonnal a lábaim mentén visszatért a farkamhoz. Először csak végigsimított rajta, aztán a tövénél fogva felemelte, és máris éreztem, hogy az arcához érinti, szeretettel megcirógatja, majd türelmetlenül szopni kezdi.
- Bogi, csak a szex miatt jöttél? Beszélgetnünk kellene, hátha találnánk valami megoldást! - sóhajtottam bosszúsan.
- Nincs rá megoldás, tudod, hogy nincs. Soha nem lehet gyerekünk, soha nem mehetünk együtt sehova, ha kitudódik megbélyegeznek és börtönbe megyünk. Szerinted én mire vágyom, ha nem rád? - hagyta ott a péniszem, és az arcomat simogatva várta, mit felelek.
- Akkor is! Óvatosak lennénk... - próbálkoztam ismét.
- Fogd már fel, hogy nem lehet! Baszni akarok, nem a lehetetlenen agyalni! - fogta be a szám a sajátjával, a nyelve besiklott a számba megakadályozva minden további beszélgetést.
- Kicsit megütköztem a nyersességén, de ugyan mit számít, hogyan nevezi, ha végre ismét együtt lehetünk. A heves csók amúgy is elvette a kijelentés élét, Bogi pedig ügyesen térdelt felém, és már ereszkedett is rá a kezével ügyesen irányított péniszemre.

A hangos szusszanásunk átment néma csendbe. Ki kellett élvezni a hímvesszőmet körülfogó forró hüvely ölelését, és nem ártott megszokni a kellemességét, nehogy túl hamar vége legyen az együttlétnek. Bogi felegyenesedett, csípőből kezdett mozogni, előre hátra meghintáztatva a testét feszítette a péniszemet. A tökéletes csendben szinte hallottam a szőrszálaink találkozásának sercegését, az idegeim pattanásig feszültek. Megfogtam a derekát, kitapintottam a bordáit, és elértem a hetyke, kicsi melleit. Igazi körték módjára illettek a kezeimbe, majd szépen felvették a tenyerem alakját, lelapultak, hogy az ujjaim közé engedjék a megduzzadt bimbókat. Nem akartam erősen, de meg kellett gyengéden szorongatnom azokat.

Bogi abbahagyta az előre- hátra hintázást, és megemelte a fenekét, majd úgy huppant vissza, hogy a kéj miatt alig tudtam nyugalomra inteni a péniszemet alkotó izmokat. A nő lassan elkezdett a farkamon liftezni. A apró sóhajok erősödtek, a mozdulatok gyorsultak. Eszméletlen sebességgel robogtunk a kielégülés fölé. Aztán megéreztem a hüvelye szorítását, és ezzel együtt a teste összerándult, majd a csaj rám feküdt, és csak élvezte a mozdulatlanságban a testében lüktető gyönyört.

Mohó csókkal éledezett, aztán lefeküdt mellém és fél kézzel a péniszemet húzogatva a nyakamba lihegett.
- Most nem élvezhetsz belém, bármilyen nagy a kísértés. Így is elvesztettem az előbb a fejem. Nem szeretnék még egyszer megkockáztatni egy beteg gyereket. - magyarázkodott.
- Nem hoztál gumit? Nekem sincs! - fordultam hozzá közelebb a sötétben.
- Úgy jöttem, hogy csak megölellek, meg látni akartalak, de rettenetesen. Aztán amikor a közeledbe kerültem, feladtam minden tartást, és már csak azt akartam, hogy velem légy.
Akkor még jó, hogy nem mentem el! Pedig nagyon közel volt. - csókoltam meg az ajkait.
- Közel vagy? - kérdezett vissza, és éreztem, hogy a farkamon dolgozó keze átkapcsol magasabb fokozatba.
- Ányám mit fog szólni, ha meglátja a lepedőjét? - állítottam meg a kezét - szerettem volna beléd...
- Most nem lehet, de megcsinálom neked szájjal örömmel! - és már mozdult is.

Megállítottam a mozdulatát.
- Az úgy túl egyoldalú, valamit én is szeretnék. Lehet szó hatvankilencről? - suttogtam a sötétbe.
- Inkább hatvannyolc, csak az egy kicsit perverzebb. - nevetgélt.
- Nem baj, de én nem tudom, mi az. - mosolyogtam meg láthatatlanul.
- Ugyanaz, mint a hatvankilenc, csak háttal fekszem rád.
Várakozott. A jóváhagyásom kellett, bár első hallásra nem vettem le a két figura közötti különbséget. Csak azon gondolkodtam, hogyan fogja akkor a szájába venni a nemesebbik testrészem.

Helyezkedett a sötétben. A lefekvéssel nem is volt semmi baj, külön jól jött, hogy a csípőjénél fogva tudtam igazítani rajta, közelebb húztam, ne kelljen nyaktörő mozdulatokat végeznem. Hamar megértettem az egy szám okozta különbséget. A csiklója helyett az ánusza került az ajkaimhoz, a nagy terpesz miatt ahhoz fértem hozzá legjobban, és ha felemeltem volna a fejem, akkor is csak a vaginába tudtam volna benyújtani a nyelvem. Így legalább a megnyílt punci érintését nem akadályozták a kusza szőrszálak.
Bogi az egyik lábamat oldalra tolta, majd ráfektette a fejét a combom tövére, és a farkamat oldalra hajtva ritka lágy mozdulatokkal szopni kezdett. Egyik kezével segített húzgálni a bőrt, illetve néha a golyóimat morzsolgatta, emelgette. Csak kíváncsiságból oda nyúltam, és kitapintottam elhűlve, hogy majdnem tövig be bírja kapni a péniszem. Akkor a torka az, ami keményen stimulál a farkam hegyén! Felnyögtem.

Ideje volt viszonozni azt a szeretetet, amit a nő közvetített, merthogy biztos voltam abban, hogy szeretetből csinálja, nem pedig egy szexőrült került fölém.
Átkaroltam hát a csípőjét kívülről, az egyik kezemmel megkerestem a csiklóját, és a fejem felemelve belecsókoltam a nedvesen tocsogó vaginába, aztán a nyelvem próbáltam minél mélyebbre dugni. A nő biztosan élvezte, mert a teste megrezdült.
A szopó mozdulatokat egyszer- kétszer szüneteltette, és felnyögött. Épp, hogy a nyelvem felért a szeméremajkak közé, de a csiklóig, ahol az ujjam körözött, semmiképpen.

Annyira jó volt nyalni, szinte a farkamat szopó szájról meg is feledkeztem. Lelkileg repített mennyei magasságokba Bogi izgalmas testének legrejtettebb zuga.
Most lehet, hogy szégyen, de a kezdeti idegenkedés után valahogy az ánuszára is kíváncsi lettem, pedig mindig azt tartottam, hogy azt ugyan soha, de ezt a nőt annyira szerettem, hogy kérnie sem kellett, magamtól tettem, óriási örömmel. Nem kérte, de mégis ott volt előttem. Ahogy fáradt a nyakam, úgy ereszkedtem egyre lejjebb, és sokszor azt éreztem, hogy a gátban akad mag a nyelvem, onnan pedig csak egy centiméter választott el az addig idegennek tartott, idegszálakkal bőven átszőtt tesztrésztől. Aztán elszántam magam, és a nyelvem hegyével megérintettem.

Bevallom izgultam. Az ismeretlenség, és különlegesség annyira feltüzelt, hogy abban a pillanatban, ahogy a nyelvem az izomgyűrűnek préseltem utolért a kéj, és pillanatok alatt elélveztem. Bogi ajakai pedig ahelyett, hogy elhagytak volna, csak még odaadóbban dolgoztak a péniszemen egészen addig, amíg nem érezte meg, hogy az erős érintése már kellemetlen. Akkor lággyá váltak a mozdulatai, alig érintő gyengédséggel szopogatta le a spermát a farkamról, de nem mutatta jelét, hogy a 68-at abba szeretné hagyni. Én sem akartam. Most kaptam egy új élményt, és a fürdés után oly tiszta és kellemes illatú nőben találtam valami eszméletlen izgalmasat, fejvesztett élvezettel nyaltam az ánusz izomgyűrűit, majd a kezem a csiklójáról a vagináig csúszott, és a szeméremajkak között szánkáztattam a nyelvem helyett. Ettől a dupla élvezettől Bogi is megfeszült, és mily csodás élmény volt az orgazmustól vonagló testének árulkodó jegyeiben gyönyörködni!

Nem hagyta abba a szopást egészen addig, amíg megint kemény nem lettem. Tudta mit csinál, de akkor már én is változtatni akartam valamin, a nyalás már nem elégített ki kellően. Lefordítottam magamról a nőt, és amilyen gyorsan csak tudtam, misszionárius pózba kényszerítettem. Nem mondhatnám, hogy ellenkezett, még apró kacaj is elhagyta az ajkait kinevetve a sietségemet, aztán csókot mellőzve egyszerűen bevertem neki a bránert. Leszorítottam, élveztem, hogy a lábaival a combjaimnál átölel, és még jobban élveztem, hogy felemeli a fejét, és a spermás, nyálas ajkai beleharapnak az enyémbe. Abban a pillanatban elszállt a sietségem, és lassú mozdulatokkal döfködni kezdtem a cuppogó puncit.

Nem tudtam betelni a nő testével, de nem is a teste jelentette az örömet, hanem a lelke, amit a testével együtt teljesen átengedett. Szeretett ugyanolyan mély szerelemmel, ami engem is égetett.
És a lassú szex átváltott igazi szeretkezésbe. Órákig tartott, vagy csupán percekig? Elvesztettem az időérzékem, még arra sem figyeltem, hogy amikor elélvez és magával ránt, ne spricceljek a testébe.
Szeretett annyira, hogy nem tette szóvá, csak simogatott ölelkezve, és szerintem sírt, mert az arcát folyamatosan nedvesnek éreztem a sötétben.

- Vigyáznom kellett volna! - ért utol a bűntudat.
- Semmi baj, de látod, ezért nem maradhatunk együtt, mert nem tudunk parancsolni az érzelmeinknek. - mondta halkan.
Tudok, nem fordul elő többé, csak maradjunk együtt.
- Nem testvérem, nem lehet, és a kísértés nem múlik el. Örökké csak azt érzem, hogy össze akarok bújni veled, szex közben pedig már semmi sem érdekel. Gondolod az előbb az aktus hevében törődtem azzal, hogy teherbe eshetek? Hát nem. Tablettát kell kerítenem sürgősen!
- Majd én kerítek, reggel első dolgom lesz. Megígérem, hogy vigyázni fogok legközelebb. Csinálhatjuk gumival, vagy ahogy csak akarod, csak legyen legközelebb, vagy az sem érdekel, ha nem fekszünk le, csak a közeledben lehessek. - kerestem érveket kétségbeesve.
- Tudod, hogy nem menne, és ha nem is lennénk úgy együtt, akkor is előfordulhat, hogy a számba élvezel, aztán csókolúzunk, végül ha belém kerül a nyelved... eh, sehogy sem lehet, értsd meg. - zárkózott el mereven, de ettől függetlenül ölelt kétségbeesetten.
- Belepusztulok, ha elveszítelek! - játszottam ki az utolsó kártyám.
- Én is, de ennek így kell lennie, bármennyire szeretlek. - sóhajtott, és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy a könnyeim eleredtek.

Fogalmam sincs, hogyan és mikor aludtam el a nővel a karjaimban, de hajnalban, amikor felébredtem már nem volt kit megölelnem, hűlt helyét találtam Boginak. Nem bírtam elfogadni, hogy elvesztettem, de tudtam, hogy nem szabad utána mennem. Túl erős volt mindkettőnkben a tiltott szerelem. Néhány napig bezárkóztam, talán egy kicsit meg is nyugodtam, bár nagyon jól láttam az anyám szemében, hogy rosszallás helyett együtt érez. Nem szólt ő, csak némán, megértőn járt körülöttem. Azt sem értettem, miért nem olvasott a fejemre, mikor teljesen világos volt előtte, ki után esz a fene. Igaz, nem tudhatta, Bogival milyen messzire jutottunk el.

Még azt sem mondhattam, nem tudom, hol lakik, mert a hagyatáki papírokból mindent kiolvastam. Megkereshettem volna, az iskoláról is tudtam, de nagyon igyekeztem távol tartani magam, csak fájdalmat okozok, ha nem tartom be, amit szívszakadva kért tőlem azon az éjszakán anyám házában.
Az egész nem változott volna, ha a nővérem meg nem látogat május közepén, és nem újságolja gyanútlanul, hogy Bogi milyen beteg volt két héttel korábban. Nem is tudtam, hogy tartják a kapcsolatot, bár ők is féltestvérek voltak, azt pedig végképpen nem sejtettem, a nővérem mennyit tudhat a kettőnk között szövődött szerelemről. Boldoggá tett, hogy anyám nem árulkodott, ugyanakkor rettentően zavart, hogy a nővérem féltőn faggatózott, és azt mondta, nem mer magamra sem hagyni ilyen letört lelkiállapotban. Nehezen szabadultam.

Teljesen szíven ütött, amit hallottam. Már nem tartott vissza az ígéretem attól, hogy remegő kézzel telefonáljak. Ha más nem, legalább a hangját halljam, tudnom kellett, jól van-e, segíthetek-e bármiben. Felzaklatott, feltépett minden fájó sebet, jobban fájt a hiánya, mint valaha.
Az ötödik búgó hangra kétségbeestem, és már indultam volna hozzá, amikor Bogi kedves hangja megütötte a fülem.
- Szia Boglárka! Jól vagy? A nővérem azt mondta, betegeskedsz, és tudnom kell, mi van veled! Megőrülök! Érted? Megőrülök érted! Belebetegszem, ha nem láthatlak!
- Szia Attila! Nyugodj meg! Nem történt semmi különös, csak kivették a vakbelem. Már jól vagyok. Én is gondoltam rá, hogy találkoznunk kellene, csak nem mertelek felhívni, arra gondoltam, hogy gyengéének fogsz tartani, vagy talán már nem is szeretsz. - mondta remegő hangon a telefonba, ami még jobban elérzékenyített.
- Hogy gondolhatsz ilyet? - hüledeztem - De tudod mit! Találkozzunk nyilvános helyen, ahol visszatartanak a körülöttünk lévő emberek. Megígérem, hogy nem kezdeményezek, csak beszélgetni szeretnék! - adtam az ötletet, pedig egyfolytában azon járt az eszem, hogyan fogom megölelni a rég nem látott féltestvérem.

Bogi beleegyezett, választottunk egy viszonylag forgalmas helyet, és még aznap délutánra megbeszéltük a találkozót.
Én értem hamarabb a kávéház teraszára, a szívem szinte hangosan dobogott, úgy vártam Bogit egy asztalnál ülve, mint a megváltót.
Meg is érkezett pár perc késéssel, az öltözékét hatalmas kontraszttal megválasztva, de olyan elegánsan, hogy belefájdult a szívem, mert arra gondoltam, hogy nem közelíthetek hozzá fizikailag.
Fehér, magasszárú cipő, fekete, ritka szépen fénylő harisnya, fehér miniszoknya, amiből csábító virgácsok meredeztek ritka szexi combokkal. Felül ismét fekete, nagyon lezser selyemfelső, a melleit gyönyörűen kihangsúlyozta, de jobbára csak a melltartó simasága sejlett át rajta, és volt a meztelen vállaira terítve egy fehér kabátka. Hogy a kis neszeszere szintén fekete, azon már nem is csodálkoztam. Nem volt sminkelve, kivételesen még a napszemüvege is lemaradt, de kit is érdekelt a festék, amikor ő volt a világon számomra a legcsodálatosabb.

Zavarban voltunk mindketten. Én felpattantam, hogy tiszteletemet adjam, de a puszik, érintések elmaradtak, aztán leültünk egymással szemben, és csak szemeztünk, valahogy igazából köszönni is elfelejtettünk, de az arcunkra kiülő öröm kifejezett mindent. A Bogi szomorkás arcán átsuhanó mosoly mintha azt üzente volna, hogy a szavak nem is lényegesek.
- Most olvastam valahol, hogy az ember mindig a rokonai arcát keresi a párjában. - szólaltam meg végül.
- De te nem is hasonlítasz apádra! - vonta meg a vállát fájdalmas arccal a féltestvérem.
- Én tényleg nem, de rajtad észre kellett volna vennem. Akárhányszor rád néztem, csak a nőt láttam benned, és ez most is így van. Pedig rengeteg a hasonlóság, csak mivel első sorban nő vagy, erre nem is figyeltem.

- Nem tudom, mi legyen. Nekem az is elég lenne, ha láthatnálak minden nap, de tudom, hogy nem bírnám megállni, hogy hozzád ne bújjak. - sóhajtott lemondóan.
- Én is egyfolytában ezen gondolkodom. Nem költözhetnénk mégis össze? - feszegettem megint a kérdést, pedig jól láttam, mennyire bizonytalan.
- Nem tudom, türelmetlen vagyok, ideges egyfolytában. Sehogy sem jó, de nélküled a legrosszabb. - válaszolt keserves grimasszal.
- Sétálunk? - emelkedtem fel, ha már úgysem rendeltünk még, jobbnak láttam, ha elmegyünk, és abban reménykedtem, hogy a kezét legalább andalgás közben megfoghatom.
- Örömmel, akár a pokolba is veled mennék! - vigyorodott el végre, ha nem is volt teljesen valóságos a boldogsága.

És tényleg hagyta, hogy a meleg, törékeny kezét megfogjam. Valahogy nem jöttek a számra szavak, a meghatódottság megakadályozta, hogy megszólaljak. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, de valami láthatatlan erő magával sodort, és amikor beértünk egy közeli parkba, Bogit egy hirtelen késztetéstől vezérelve egyszerűen megállítottam, hogy magam felé fordítsam. Előbb csak szemeztünk fél méter távolságból, de valaminek történnie kellet, mert nem bírtam tovább visszafogni magam.

Nyújtottam a szabad kezem, a hasához értem, ő beleharapott az alsó ajkába. Jól látta a mozdulatom, mint ahogyan azt is érezte, hogy lejjebb csúsznak az ujjaim, a jobb combján egészen le, egészen a szoknya széléig, mint azon a szép emlékű alkalmon ott, a vonaton. Megállíthatott volna, de sokkal inkább kérlelőek voltak a szemei, mintsem elutasítóak.
Az ördög pedig azt sugallta, hogy ott kell megérintenem, ahol egyértelművé teszem a vágyaimat. Még jó, hogy a szűk szoknya engedett, szépen csúszott feljebb, ahogy a forró combok közé nyúltam.

Meleg volt a puncija, még a tüzet árasztó szemeitől is forróbban fogadta a harisnyanadrágon keresztül simogató ujjam. Tudtam, hogy nem csinálhatom sokáig, nem voltunk már tizenévesek, a körülöttem sétálgató járókelők igy is megbotrákozhattak, de meg kellett tennem, akartam, mint ahogyan Bogi is lehet, ettől a mozdulattól gondolhatta meg magát.
- Költözz hozzám! - vágott furcsa arcot, a hangja szinte kérlelőnek hatott.
Azonnal visszahúztam a kezem, és a derekát megfogva magamhoz vontam. A csókja pedig annyira elvarázsolt, a térdem remegett miatta.

Negyedóra múlva már Bogi lakásán voltunk. Valami megkönnyebbülés elűzhetetlen jókedvet varázsolt az arcunkra, és a városban ugyan már nem csókolóztunk, mindketten tudtuk, hogy a nap hátralévő részében bizony egymás testében fogjuk keresni a csodát.
És megint ott tartottam, hogy a teherbe esés lehetősége miatt hogyan is viszonyuljak a lányhoz. Nem mondtuk ki, de mindketten visszafogottabbak maradtunk. Nem kellett sietni, jobbára a bizonytalanság kapujában toporogtam.
Bogi ahelyett, hogy a lakását megmutatta volna, vagy valamivel megkínálna, cipőstül ledobta magát az ágyára, várakozólag keresztbe rakta a lábait. Rá kellett volna azonnal nyomulnom, de csak leültem mellé elgondolkodva.

Összemosolyogtunk.
- Megnézhetem a műtéti heged? - nyúltam a szoknya széléhez. A testvérkém nem válaszolt, de felhúzta a felsőjét, és a szoknya szélénél megmutatta a még piros vágást. Laza mozdulattal kitapogattam, a bőre szinte forró volt, és égetett, Kezdtem elveszteni a türelmem, egyetlen mozdulattal siklott a kezem a felsője alá a megránduló feszes hason keresztül, hogy elérje a melleket. Bogi felnevetett, majd ahogy a kacaj alább hagyott, felült, és segített levenni magáról a felsőt, aztán a melltartót. Meztelen visszafeküdt az ágyra, felkínálta a melleit, hogy úgy fogdoshassam, ahogy csak akarom.

Gyönyörű mellei picit elterültek a súlyuktól, de elég kicsik voltak, hogy ne follyanak alaktalanná, a bimbói pedig rózsaszínben türemkedtek ki a hófehér halmokból. Boglárka megmosolyogta a sóhajtozva morzsolgató ujjaim, majd rátette a kezét az enyémre, a melleire szorította.
- Arra gondolsz, hogyan lehetünk együtt? - kérdezte nagyon halkan, de egyfolytában küldte felém a szeretetteljes pillantásokat.
- Ha a teherbe esésre gondolsz, akkor igen. Nem járkálok gumival a zsebemben, meg aztán amikor hívtalak, eszembe sem jutott, hogy ideáig jutunk.
- Van esemény utáni tablettám... - közölte sejtelmesen, és elkezdett édesen nevetni a megnyúlott ábrázatomon.

Valahogy olyan könnyedén ült fel, hogy hozzám húzódjon, még szinte el sem csattant az első csók, az ingem máris kigombolásra került, majd landolt a padlón, hogy utána egy meleg tenyér kitapogassa a mellkasom, és céltudatos elszántsággal haladjon lefelé. Én is váltottam, a szoknyát próbáltam rettentő igyekezettel az ügyesen helyezkedő csajról lecibálni a harisnyanadrággal, és persze a bugyijával együtt. Épp, hogy a térdéig sikerült, egy kapkodó mozdulattól Bogi a hasára kényszerült, onnan nevetett vissza felkönyökölve.

Már túl voltam azon a ponton, hogy lassú udvarlással vegyem bírtokba azt, ami ellen az eszem oly soká tiltakozott. Csapjunk a közepébe! Gyors mozdulattal hajoltam a fenekéhez, és csókolni kezdtem a formás, kemény félgömböket, majd igyekeztem befúrni a fejem amennyire csak lehetett, hogy felülről belecsókolhassak a vagina izgató kelyhébe. Nem fértem hozzá igazán, a térdig lecsúszott szoknya ezt csak kis mértékben engedte, de már épp eléggé be voltam gőzölve, hogy így is a két lába közé, a harisnyára térdeljek. Túlcsordult izgalommal vettem elő a péniszem.

Ráfeküdtem a nőre, aki legalább annyira izgulva várta a behatolást, és végigterülve az ágyon ösztönösen hagyta, hogy a farkam beigazítsam, és hátulról benyomjam keményen. A vagina forrósága megállásra késztetett. A meztelen felsőtestünk összeért, a karjaimmal az övét kerestem, és tökéletesen az ágyra szorítva lassú mozdulatokkal kefélni kezdtem a nőt, akit semmiképpen sem tudtam testvéremnek elfogadni.

Forró, gumisan kipárnázott, kemény feneke édesen csillapította a lökéseimet. Csak csípőből tüzeltem, miközben az alattam szuszogó test egyre gyorsabban kapkodva levegő után átvette a ritmusom. Gyorsítanom kellett, mert a kényszer, hogy elélvezzek egyre erősebben sodort előre, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy Bogi punciját egyre szorosabbnak éreztem.

És megtörtént, ismét beleélveztem a nőbe, akivel lefeküdni sem lett volna szabad, de már nem is bántott annyira a bűntudat, valahol a szerelem és a gyönyör teljesen elnyomta a tiszta gondolatokat. És nem csak bennem, Boglárkával együtt bíztunk a gyógyszer hatásosságában.

Csak annyira emelkedtem meg, hogy a nőből kicsusszanjak, majd úgy, letolt nadrággal feküdtem mellé, hogy közvetítsem felé a csodálatomat. Az érzéki mozdulatai, az ölelő, simogató karjai nyomán a lelkem húrjai megszólaltak, és könnycseppek kíséretében adtunk egymásnak megbocsátó csókokat.

Öt perc múlva már egymás levetkőztetésével voltunk elfoglalva. A szentimentális összebújást a perzselően forró bőrünk érintkezésével akartuk kiegészíteni, meg persze hiányoztak az egymást simogató lábak.
És itt nem tudtam ellenállni a férfi fantáziámnak, Bogit a hátára fektetve felé hajoltam, a csókok között simán nyúltam a vénuszdombjára, majd szépen bevezettem előbb egy, aztán kettő, végül három ujjam a spermától, hüvelyváladéktól remekül csúszó vaginájába.
Bogi megmosolygott.
- Szeretek benned lenni, vagy így, vagy úgy, vagy bárhogyan. - vontam meg a vállam elnézést kérő vigyorral.
- Szeretem, ha bennem vagy! - kis szünetet tartott - Vagy így, vagy úgy, vagy bárhogyan! - egészítette ki sejtelmesen.

A punci csodásan tapadt az ujjaimra. A testvérem átadta magát az élvezetnek, és még a csókok is elmaradtak, annyira figyelt a kéj elhatalmasodására. Annyira egyoldalú volt ez a mozzanat, csupán annyival viszonozta a pettinget, hogy marokra fogta a farkam, ami szép lassan megint életre kelt a gyengén szorító kezében.
- Csináljuk hagyományosan? - suttogtam a fülébe.
- Nem, most csak a kezeddel. Nagyon jól csinálod, mindjárt elélvezek! - nyögdécselte vissza becsukott szemmel, és tényleg, szemmel látható érzések, érzelmek hullámzottak át a női testen, aztán egy pillanatra megfeszült, hogy utána elernyedve, eltolva a kezem őrületes örömöt szabadítson fel bennem is a meg- megvonagló testével.

Megint a csókok, megint a lágy levezetés, aztán úgy érezte, ő következik. Felült, majd átfordult a lábam felé, a combomra fektette az arcát és 20 centire a figyelme középpontjától lassú fitymahúzogatás mellett tanulmányozni kezdte a péniszem felépítését.
Ritka kacér pillantásokat küldött a háttérbe, ahonnan felkönyökölve gyönyörködtem a mozdulataiban. Tekergette a bőrt a farkamon, teljesen hátrahúzta, majd felemelve élvezte, hogy a makkom eltűnik alatta, és a szorító keze mellett a lehengerlő mosolya csak még élvezetesebbé tette az együttlétet.

- El tudsz ennyitől élvezni? - kérdezte átszellemülten.
- Ha ilyen lassan csinálod, lehet, hogy nem. Esetleg... - futottak át a fejemben a kósza, de annál perverzebb ötletek.
- Esetleg? - mosolyodott el, hogy nem mondtam ki az ötleteimet.
- Esetleg szophatnál, de kefélni jobban szeretnélek! - jelentettem ki nem tartva a trágár szavak miatti sértődéstől.
- És hogy szeretnél megkefélni? - kérdezett vissza nemes egyszerűséggel, abban a pillanatban még csak nem is tűnt mocskosnak ez a beszéd, sőt, kimondottan izgalmasnak ígérkezett.
- Először is letérdelek az ágyra, te pedig terpeszben fekszel előttem, aztán magamra húzlak, és úgy keféllek meg, hogy lássam a faszom eltűnni benned.
- Óh, már fasz! - nevetett - és, csak ennyi? Nincs több ötleted? - évődött tovább.

- Dehogyis nincs! Meg akarlak baszni a konyhaasztalon, a fürdőkádban, a szőnyegen, az ablakban hátulról, amikor kinézel. Soroljam még? - nevettem jóízűt.
- Sorold! - húzódott közelebb, az arcához fektette a péniszem, és leállt a stimulációval. Nem értettem a játék lényegét, de úgy kívántam az elélvezést, ahogy talán még soha életemben.
- A szádba szeretnék élvezni, mint a múltkor anyámnál! - egyszerűsítettem le a helyzetet, és elég könyörgő pofát vághattam, mert szeretetteljes pillantása mellett szép lassan a szájába engedett. Már azt hittem, nyert ügyem van, amikor pár másodperc után felpattant, és otthagyott.

A konyhába ment, nevetgélt a csalódott képemen, de ezt inkább csak játéknak fogtam fel, mint szándékos szivatásnak. Nagyon is kellett közöttünk ez a lazulás, mert akármennyire szerettük is egymást, egy percre sem tudtuk elfelejteni, hogy testvérek vagyunk.

Utána szaladtam. Épp a hűtőből kivett tejet emelte fel, hogy igyon belőle, amikor elkaptam a dobozt és összenyomva azt az állára préseltem a hideg, fehér frissítőt. Na, nem sokat, csak éppen, hogy egy kicsit túlcsorduljon. Szép látványt nyújtott, főleg ahogy a tej végigfolyt az arcán, az álláról lecsorgott a mellei közé, majd a lapos hason csíkot húzva befordult a szeméremdomb rejtekébe, hogy onnan a bal combján tovább haladjon a földre. Hülye vicc volt, hiszen a tej túl hideg lehetett, de Bogi egy rezdülésen kívül semmivel sem tett ellenem. Visszatette a dobozt a hűtőbe, majd a péniszem fogta meg, és felém fordult. Izzottak a szemei, és nem a harag tüzelte őket.

Lassú farokhúzogatás mellett egy kicsit szemeztünk, majd csókolóztunk is, de amikor fel akartam a lányt emelni, hogy a szobába visszavigyem, határozottan ellenszegült.
- Nem úgy van az barátocskám! Tudod, milyen hideg volt a tej? - vett ki egy csomag sajtkrém féleséget, ami már korábban ki volt bontva, és a női kéz a tömlőből szép lassan a makkomra nyomta, aztán ráfogott, és szétkente a farkam teljes hosszában.

Nevettem, élveztük a játékot mindketten. Bogi lassan leereszkedett, beleült a szétfolyt tejbe, de ugyan kit érdekelt, amikor az ajkai egy magasságba kerültek a péniszemmel. Sajt ide vagy oda, közelebb léptem, és a szájához feszítettem a farkam, majd szép lassan előre toltam a csípőmet.
Boglárka felnézett, a meleg, barna szemei rám mosolyogtak, aztán lassú hintázással félig eltűnt a péniszem az ajkai között. Nem fogott rá, nem szívott bele, csak éreztem, hogy a nyál a torkán a nyelvével együtt enyhe ingereket képez a makkom hegyén. Annyira fel tudott izgatni, hogy meggondoltam magam, felhúztam magamhoz a nőt, bezártam a hűtő ajtaját, és a csajt nekidöntve vehemensen odaszorítottam.

Belém kapaszkodott, a lábait átkulcsolta körülöttem, nekem csak rá kellett engedni a farkamra, aztán a fenekénél, derekánál fogva emelgetni szép lassan. Nem nevezném szeretkezésnek, mert csak a kielégülés vezérelt, de a baszás a maga nemében páratlanra sikerült.. A nő súlyától feszülő farkam alig mozgott a nedves punciban, de ettől függetlenül nagyon hamar elélveztem, Bogi viszont nem.
- A fenébe! - szidtam magam két szenvedélyes csók között, de Boglárka kivételes jókedve csöppnyire sem múlott az idő előtti befejezésen.
- Még nincs vége a napnak, vigyél vissza a szobába! - nevetgélt.

Hiába óvatoskodtam, amikor lefektettem a lankadó farkam kicsúszott a puncijából. Fölé hajoltam, a szeretetét kifejezte a nyakam köré fonott karjaival, és olyan érzékien csókolt, nyálasan, simogatóan, hogy a gyönyör újabb élményét szívhattam magamba. Teljesen kifulladtam a smárolásban, elgyengülve terültem el Bogi mellett az ágyon. Rám nézett, sanda gyanúmat megerősítve hirtelen feltápászkodott, ráült a mellkasomra, aztán minden félreértést elkerülendő, előre mozdult a szemkontaktust megtartva.

A lucskos, spermás szőrszálak szépen szétválva keretezték az izgalomtól kinyíló puncit. Nem volt időm sokat nézelődni, mert Bogi pillanatok alatt került az álam felé, csak nézett rám lefelé, és bíztatott a mosolyával.
Belenyaltam a pinába. Nem volt újdonság, hogy az örökítőanyagommal kerüljek ismét kapcsolatba, ráadásul úgy tüzelt az örömszerzés vágya, hogy a bőrömből is majd ki bújtam. De nem ez okozta a lelkemben a legnagyobb örömet, hanem az, hogy a testvérem ezt magától adta, nem kellett könyörögni, nem kellett kérlelni, meg félni attól, hogy elutasítana.
És igen, a szeméremajkak csodás simasága teljesen magával ragadott. A pici csiklót szinte alig találtam. Tudtam én jól, hol kell megérinteni vaktában, és az sem volt ellenemre, ha a nő előrébb mozdult, hogy időnként mélyen a vaginába nyaljak.

A látvány önmagáért beszélt, a has gyönyörű bőre szépen hullámzott a szemeim előtt, mint ahogyan a melleit is csak alulról láttam, de a két cici között egy elképesztően szép szempár bűvölt folyamatosan, annyi szeretettel a csillogó szembogarakban, hogy már attól is boldog voltam. A kéj növekedésével viszont Bogi a fejét hátra hajtotta, majd hanyatt feküdt rajtam, és a lábait kicsit széjjelebb rakva hangos sóhajtozással mocorgott felettem, amíg egyre eszeveszettebb sebességgel nyaltam.

Amikor megfeszült a teste el akart taszítani, de már régen átkaroltam a csípőjénél, a fejem pedig a combjai közül lehetetlen lett volna eltávolítani. Csak még őrültebben dugtam a nyelvem a vaginába. Bogi rángatózott, halkan sikongott, aztán megadta magát, különös engedékenységgel ment át lágy hintázásba, annyira élvezte a nyalást, hogy akár el is engedhettem, tökéletesen átadta magát az akaratomnak, és hogy ő se legyen tétlen, megkeseste a hímvesszőmet, és éreztem, hogy az egyik kezével lágyan húzogatja.

Csak erre vártam, az újból ébredező izgalom tettekre sarkalt, a nő odaadása pedig annyira meglágyított, hogy csak szeretni akartam úgy, hogy benne vagyok, ölelkezünk, és semmi különösebbet nem csinálok. A kezdeti, türelmetlen hév és mozgatóerő már alább hagyott, és már nem a gyors kielégülés hajtotta a tetteim.

Lágyan fordítottam oldalra, hogy kimásszak alóla, gondoltam szembe fordulok, és a jó öreg misszionárius pózban folytatjuk, csak Bogi egészen másként gondolta, velem együtt változtatott testhelyzetet, és csodálatos elszántsággal szopott, ráadásul nem is akárhogyan, szinte tövig engedte a torkára a kéjes érzéstől lüktető nemiszervem. Kissé rosszul esett elhagyni a munkálkodó szájat, de már határoztam, és a furcsán mosolygó nőt a hátára fordítva azonnal fölé helyezkedtem. Mielőtt bármit csináltam volna, egyszerűen felnyársaltam a pináját, kiélveztem a forróságát, aztán összeölelkeztünk, és egymás szemébe bámulva, aprókat mocorogva szerelmeskedtünk folyamatos simogatásokkal.

- Megnyugodtál? - mosolygott rám Bogi.
- Igen, már felfogtam, hogy nem csak egyszeri alkalom, hogy együtt vagyunk. Sajnálom, hogy nem így kezdtem, ahogy most szeretkezünk. - vágtam elnézést kérő pofát két nyakára osztogatott csók között, amit oly édesen, kecsesen nyújtogatott, hogy nem lehetett neki ellenállni.
- Ki kellett engedni a gőzt, majdnem egy évet vártunk feleslegesen. És nagyon jó volt érezni rajtad a szenvedélyt, talán ha rögtön ilyen visszafogottan kezdjük, nem is lenne ennyire jó! - sóhajtozott édesen.
- Akkor az előző nem is volt jó? Hajtottam le a fejem, hogy a hegyes kis bal mellbimbóját is megízleljem.
- Buta vagy, nagyon jó volt, az is kellett, mint ahogy ez is. Egyszer így, egyszer úgy, a lényeg, hogy együtt legyünk, mert nélküled nem élet az élet.
- Nekem sem! - csókoltam meg. Az arcomon még mindig ott fénylett a puncinedve, meg a spermám maradéka, de ez a csók volt Bogitól az addigi legédesebb.

Csöngettek, aztán kopogtak. Valaki nagyon határozottan kívánt bejutni. Előbb még nem is mozdultunk rá, de a csöngetés többször sürgetően megismétlődött, és a végrehajtója igencsak akaratosnak mutatkozott.
Jobb híján visszahúzódtam Bogi testének eszméletlen jó öleléséből, a lány pedig kicsit bosszúsan magára tekert egy lepedőt, és az ajtóhoz indult.
Kíváncsian dugtam ki én is a fejem, ki az, akinek ennyire sürgős.

A féltestvérem szinte elővigyázatlan volt, egyszerűen kinyitotta résnyire az ajtót, majd tanácstalanul hátra nézett, mintha tőlem kérne tanácsot. Az arcára kiülő fájdalom rossz előérzetet teremtett. Bogi intett, hogy tűnjek el.
- Tessék bejönni! - hallottam az ajtó mögül. Aztán kiszállt a fejemből a vér, anyám hangját ismertem meg a jövevény köszönésében. Hogy miként adott Bogi puszit a nem túl tiszta arcával, az nem is érdekelt, maga, az a tény, hogy anyám ide utazott, és őt kereste, valami nagy baj előjelének ígérkezett. Aztán csukódott az ajtó, és meghűlt a vér bennem. Megálltak az ajtóban, a neszekből ítélve összeölelkeztek. Szegény Bogi, egy lepedőbe tekeredve került kényszerhelyzetbe.

- Kislányom, nem tudod, hol lehet a fiam? Otthon nincs, a nővére meg azt mondta, hogy ma reggel nagyon rossz bőrben látta, sehogy sem tudta kihúzni belőle, mi a baj. Rettenetesen féltjük, bele őrülök ha valami végzetest csinál magával!
- Nem lesz semmi baj, tessék megnyugodni. - hallottam Bogi kedveskedő szavait.
Anyám azonnal kiérezte a lány hangjából a nyugalmat, és támadott.
- Tudsz róla valamit, csak nem mondod! Pedig a fiam miattad olyan búskomor, szerelmes beléd mióta találkoztatok, azóta van belepistulva, hogy rokonok vagytok. - célozgatott anyám nagyon jó érzékkel a kapcsolatunkra.

A szívem zakatolt, majd meg szakadt, mégsem árulhattam el magam, csak lapítottam a szobában.
- Tudom, hogy miattam, nem tehetek róla! Nekem legalább annyira fájt, de nem fogunk belehalni, majd rendbe jönnek a dolgok maguktól. - hallottam Bogi kesergő hangját.
- És ez a lepedő kora délután? Meg ez a cipő itt nem a fiamé? - kötötte az ebet a karóhoz jóanyám. Fogalmam sem volt, emlékezhet e tavalyról a tömegtermékként vásárolt lábbelimre.
- Van nálam valaki. - Jelentette ki Bogi türelmetlenül. Szeretett volna a kellemetlenségektől szabadulni.

- Kislányom, tudnotok kell, hogy a fiamnak nem a te apád volt az igazi apja. Mikor az apád megcsalt, bosszúból félreléptem valakivel. Azért vette a nevére Attilát, mert én szemet hunytam feletted. Helyre kellett hoznunk valahogy a házasságunkat. Nem vagytok rokonok, érted! Sajnálom, hogy apa nélkül nőttél fel, később már nagyon bántam, hogy sosem engedtelek találkozni benneteket. Ne haragudj!

Anyám hangja szinte síróra változott. Csak sejtem, hogy ismét összeölelkeztek, kinézni sem erőm, sem akaratom nem maradt. Rettentő rosszul esett, hogy így kellett megtudnom, nem is az igazi apám volt, akit annyi éven át annak hittem.
Letaglózott a hír, mozdulni sem tudtam. Még akkor is ott álltam lehajtott fejjel, amikor a szerelmem becsukta anyám mögött az ajtót, és hozzám sietett könnyes szemekkel.

A lepedőt elhajította, megölelt. Átérezte a bánatom, és gondolom nála is felszakított néhány sebet, amikor anyám az apja távoltartására hivatkozott.
A forró test érintése viszont bármilyen kellemes volt, nem váltott ki semmilyen reakciót, csupán a lány szeretetét közvetítette felém.
- Elő kellett volna jönnöd, anyukád nagyon zaklatott volt! Miattad utazott ide, és neki is erő kellett ahhoz, hogy elmondja az igazat. De elmondta, mert nekünk akar jót.
- Harminckét évig szívatott, nem értem, miért most...
- Hülye vagy! Tudja, hogy szeretjük egymást, és nem akarta hogy ez az akadály közénk álljon. Másrészt te magad mondtad, szeretett téged az az az ember, aki felnevelt. Akkor mi a gond? Hogy nem vérszerinti apád volt? Az apa az, aki szeret, gondoskodik rólad, és a kedvedben jár akkor is, amikor senki másra nem számíthatsz. Hát úgy szeresd anyádat is, hogy a szerelmedért feláldozta a saját fia megbecsülését! Ő így is, úgy is édesanyád marad, neked kell megbocsátanod.

Félve emeltem a tekintetem Boglárka könnyektől csillogó szempárjába. Igaza volt. Csalódtam ugyan egy hatalmasat, de az a dolgok lényegén tulajdonképpen nem változtatott, vagyis a leglényegesebben igen, szabad utat kapott a kapcsolatunk.
- Már nem érem utól! - bontakoztam ki az elmosolyodó lány karjai közül, jobb híján az erkélyre igyekeztem, hogy láthassam elmenni anyámat. Az időzítés remek volt, éppen akkor lépett ki a bejáraton. A hullámzó érzelmek elárasztottak a legjobban szeretett asszony iránt.
- Édesanyám! – szóltam utána visszafogottan, pedig a város zajában a hatodik emeletről nem volt valószínű, hogy meghallja.

Maga volt a csoda, hogy mégis megfordult, felnézett, mintha tényleg meghallotta volna, aztán egy keserű mosollyal intett felém. Ebben a mozdulatban végtelen szeretet lakozott, aztán a nő jobbnak látta tovább sietni. Már akkor tudtam, hogy haza kell mennem hozzá, meg kell bocsátanom. Semmivel sem volt több a bűne, mint amit én követtem el Boglárkával.
Csak álltam meztelenül az erkélyen, és néztem utána, a szívem elszorult.

Érzékeltem, hogy Bogi mellém lép meztelenül, átkarol, elém fordulva a testem takarásába rejti fedetlen melleit. Én is féltőn öleltem magamhoz, de a kis boszorka a fenekemet kezdte markolászni, és a csípőjét nyomogatta az ágyékomhoz.

- Hé, az erkély nem szerepelt a helyek között, amit felsoroltam. - mosolyogtunk össze. A kacér szempár megint közelebb lopódzott, és a száj, mit annyira kívántam korábban, máris beleszívott a nyakamba. Egyik keze marokra fogta a lelankadt farkam. Szinte éreztem, hogy a fitymám hogyan tolódik hátra, és azt is, másodpercről másodpercre centiket nő a péniszem hossza, és akkor még nem beszéltem a vastagságáról.

Csak óvatosságból körülnéztem, ugyan ki láthatott volna mell magasság alatt ekkora magasságból? Bogiból is csak a meztelen háta lehetett feltűnő, de nem magamutogató, és főleg nem szeméremsértő. A szomszédokat meg takarta az erkély betonfala két oldalon.

Gyorsan elértem az izgalmi állapotot. Boglárka ügyesen átkulcsolt az egyik lábával. Valahogy ügyesen ágaskodva elérte, hogy a péniszem a puncijába csússzon. Ez okozta az érzékeny testrészemen az újabb rándulásokat, de nem sokat gondolkodhattam, máris kaptam a szenvedélyesen mohó szívást a nyakamba.

- Nem felelőtlenség itt az erkélyen ilyet csinálni? – kezdtem oldódni az iménti shockból.
- Egyáltalán nem, odalenn a tér közepén is simán megbaszhatnál, annyira boldog vagyok! – vihogott vissza.
- Na de hölgyem, mi ez a gátlástalanság? Téged nem bánt a tériszony?
- Szerintem elég erősen tartasz, és mindig tartani is fogsz… - szusszant egy kéjeset a fülembe.

Bármilyen kellemes volt a nyár előtti napsütés marasztaló melege, szép lassan visszaevickéltem az ölemben a lánnyal a szobába, valahogy úgy esett, hogy ugyanabban a testhelyzetben kötöttünk ki, mint anyám érkezése előtt. Mintha mi sem történ volna, folytattuk a lágy szeretkezést, csak sokkal nyugodtabban, és nagyságrendekkel boldogabban.
Mikor kell bevenned a tablettádat? – számolgattam fejben az első együttlétünk óta eltelt órákat, bár már az sem számított, mint ahogy az sem, hogy nem is ismertem a gyógyszer mechanizmusát.
- Nincs tablettám, hazudtam, hogy megdugj! - nevette el magát Boglárka, és hogy érvényt szerezzen az akaratának, a combjaival úgy körülkulcsolt, hogy moccanni sem tudtam.
- Most pedig így maradunk örökké! – jelentette ki, majd elbűvölő mosollyal belenevetett az arcomba.

Nem mozdultunk, elmerültünk az egymás testéből áradó gyönyör élvezetében, és azon kaptam magam, hogy a nő hüvelyizmai aprókat rándulnak. Nem tudom, hol tanulta, nem is számított, csak az, hogy végre a kedvesem boldognak láttam.
Szavazz Te is!

Átlag: 9.22 pont (149 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#18 Bizse42 2018. 10. 18. csütörtök 01:50
Kedves "naiv1966" " Tőlem 10 000 pont a tartalomért, 10 000 pont a kivitelezésért és még 10 000 pont e kategória "legmagasabb" szintű elismeréséért!!

Szavakkal nem lehet kifejezni azt a megtiszteltetés elismerését, ami örömöt okozott írásod. Egy szépirodalmi remekművel EGYSZÍNTRE EMELKEDTÉL e kiváló, munkáddal. Köszönöm szépen.
#17 joe013 2018. 09. 21. péntek 21:45
igazán jó tetszett....
#16 sunyilo 2018. 09. 19. szerda 21:41
Remek írás, bizonyíték rá, hogy az irodalom nem a témától függ, erotikus vagy pornográf novella, kisregény vagy regény is lehet kiváló, vagy akár remekmű.
#15 Koriander 2018. 09. 19. szerda 21:30
Kiváló történet, sőt annál is több! Ritkaság számba menő kiváló történet, minőségi darab, sokak számára tanulandó és követendő lenne így írni, amit Te most ide letettél az mestermunka naiv1966!
Minden elismerésem a tiéd!
Üdv
Koriander
#14 papi2007 2018. 09. 19. szerda 17:50
Nagyon jó írás
#13 cvirag 2018. 09. 19. szerda 17:10
Nagyon jól írsz.
#12 veteran 2018. 09. 19. szerda 16:03
Ilyen remek történetet rég nem olvastam.
#11 listike 2018. 09. 19. szerda 13:19
A szokásos magas minőség. Gyönyörű történet. 10pont.
#10 vénember 2018. 09. 19. szerda 12:28
Huu már rég olvastam ilyen szépet
#9 sportyman (alttpg) 2018. 09. 19. szerda 11:45
Élmény volt elolvasni! Nagyon szép történet, kellő szexuális izgalommal, kis fájdalommal és a végén happy and!
#8 sztbali 2018. 09. 19. szerda 10:19
10-es. Igazán jó történet.
#7 cscsu50 2018. 09. 19. szerda 08:45
Nagyon jò
#6 hairy_pussy 2018. 09. 19. szerda 07:58
szenzációs történet 10p
#5 feherfabia 2018. 09. 19. szerda 07:04
Nagyon jòl sikerült!10P
#4 Andreas6 2018. 09. 19. szerda 06:29
Kedves naiv1966! Hoztad a tőled megszokott magas színvonalat. A mese értékéből az sem von le semmit, hogy a felénél már sejtettem a megoldást. Köszönöm az élményt!
#3 zoltan611230 2018. 09. 19. szerda 05:31
Nagyon nagyon szép történet ,szépen megírva.
#2 A57L 2018. 09. 19. szerda 04:10
Érzelmes és megrázó történet.8P
#1 Törté-Net 2018. 09. 19. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?