A 17. századi angliai királyság új trónörököst fog hirdetni, mivel a király, Stean egy csata alkalmával a mezőn maradt, dárda volt a végzete. Fiát, Stuartot hamarosan megkoronázzák. A sok testvér közül ő volt a legidősebb, és a leggonoszabb is. Minden királyi vagy épp szolgálói népek közötti emberekkel csúnyán tett, agresszívan viselkedett, keresztbe tett. Az anyját többször felpofozta, még a saját apja is félt tőle. A lányokkal pedig úgy bánt, mint a kutyákkal. Nem csak a szolgálókkal. Minden napra jutott neki 1 baszás, a saját termében, vagy az adott lány szobájában, olykor a nép között sétálva kapott el egy-két fiatalt és a szénaboglya mellett testelte meg kicsit. Senki nem mert neki szólni, mert tudták, hogy csak rosszabb lesz.
Ismét az utcát választotta, ahol egyértelműen a fiatal lányokra hajtott. Mindig vele ment haverja, aki ugyanolyan gonosz természettel rendelkezett. Testőrként is védelmezte Stuartot. Leültek egy rozoga pajta elé és szemükkel vizslatták a lányokat. Minél fiatalabb volt, annál jobb szájízzel választotta ki. Egyszer megjelent egy konvoj, valahonnan Afrikából érkezhettek és rabszolgákat hoztak az udvarba. A királyi terembe vitték őket, ahol a királynő kiválasztja majd magának a megfelelő udvarlányt. Elisabeth előszeretettel választott barna bőrűt, valahogy vonzódott hozzájuk és a férfiak kevésbé nézték ki őket maguknak ágybavalónak. Na, de Stuart egyből kiszúrta közülük azt, akit le akar fektetni. Egy 160 cm-es magasságú lány, vállig érő barna haja lépteivel egy ütemben mozogtak, csodás szemei voltak, formás melleit szövet próbálta takarni. Stuart rohant az anyjához a terembe, hogy bele tudjon szólni a választásba.
Leült Elisabeth mellé, megjelent az embersereg, a népből is érkeztek a terembe, ott voltak a tanácstagok. Sorba álltak a lányok, egy kivételével mind fekete bőrű és barna bőrárnyalatú.
- Isten hozott benneteket – üdvözölte a rabszolgakereskedőket a kiráyné. – Mit hoztatok?
A főember letérdelt és ezt mondta:
- Felséges királyné, hercegem. Gyönyörű lányokat hoztam nektek Észak-Afrikából. Kérlek, válasszatok, amennyit akartok.
- Mit kértek érte?
- Pénzt, valamint búzát, felséges kirányné.
- Csakis a 4. lány jöhet szóba! - ugrott fel a herceg. Majd odalépett a lányhoz, aki lesütött fejjel várta az ítéletet. – Lépj elő.
Meglepő módon engedelmeskedett, értette a nyelvet.
- Honnan szereztétek őket? Ismeri a nyelvünket? – keltette fel az érdeklődését Stuartnak.
- Egy angol nyelvű területi tartományt számoltak fel és adták el őket, így kerültek hozzám. Nem mindenki tudja a nyelvet, de ez a lány, felség, a főasszony mellett volt 5 évig és elsajátította.
- Mi a neved? – kérdezte meg a lányt.
- Nicole most a nevem. – válaszolt halkan a lány. A családomat nem ismertem, ezt a nevet adták nekem az előző udvarban.
- Anyám, válassz, akit csak szeretnél, de ő az én szobámban lesz. Zsebébe nyúlt és egy kistasaknyi pénzt vágott hozzá a kereskedőhöz.
- Engedjétek el, vegyétek le róla a kötelet! – parancsolta a fogvatartóknak, majd rámutatott két anyját szolgáló lányra: - Ti pedig vigyétek őt a fürdőházba, mosdassátok le, adjatok neki egy ruhát, majd kísérjétek fel hozzám. Vigyetek oda ételt, bort, egy őr pedig őrízze a szobát! – majd elsétált.
Így is tettek, nem érdekelte Stuartot a többi nő, hogy az anyja kit választ, ő ment a lányhoz és mindenhová kísérte. Először a fürdőházba.
Egy fadézsa volt a szoba közepén, tűzmáglyán melegítették a vizet bele, kintről hozott hideg vízzel pedig hűtötték. Levetkőztették a lányt, aki végig a földet bámulta, olykor becsukott szemmel várta a folytatást. Gyönyörű mezítelenségében pompázott előtte. Barna bőre már fakultabb, mint a valódi afrikai rabszolgáké, kislányos arca megnyugtatóan hatott még a hercegre is, keblei feszesen álltak a mellkasán, bimbói pedig a hűvösebb benti levegőtől meredten előre álltak. Formás lábai tartották gyönyörű testét. Stuart parancsolta, hogy forduljon meg, mikor meztelen volt, hadd lássa a fenekét is. Odalépett hozzá, megsimogatta mindkét féltekéjét, libabőrössé vált teste reagált az érintésre. Elé állt Stuart, megvizsgálta a szeméremtájékot. Szőrös puncija csalogatóan hívta a farkát.
- Ezt nyírjátok meg pengével, hozzátok simára bőrét. Haját igazítsátok meg. Hálóinget adjatok rá, de hozzatok mellé felöltőt, tegyétek az ágy szélére. Hozzatok be olajat, kenjétek be testét – szólt ismét a szolgálólányok felé. Addig előrement a szobába. A lányt lefürdették, haját megvágták, a szeméremdombon a szőrt levágták, majd egy fehér átlátszó textilből készült halóruhát vett fel. Barna bőre mindenhol áttetszett a vékony anyagon, mellei kitartották a hálóing felső részét. Így kísérték végig a várban egészen a szobáig, ahol már várta a herceg.
Nicole az ágy elé állt, a szolgálók levették róla a hálóinget, majd az olajat elővették.(...)
Az agresszív trónörökös
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 4.62 pont (50 szavazat)
