A+ A-

Egy jókislány éjszakái

Egy félévet Portugáliában töltöttem cserediákként. Hosszú volt az az 5 hónap és maganyos is voltam. Sokan jártunk hasonló cipőben és voltak olyanok akik hamar túltették magukat ezen. Én nem. Úgy gondoltam hogy nem vezet semmi jóra ha az ember egy kapcsolatba kezd ami aztán azzal végződik hogy mindenki haza megy és soha nem is hallunk egymás felől többé.
Maguk a portugálok sem tették túl egyszerűvé az ottlétet, nem beszéltek angolul és nem szivesen segitettek külföldieknek.
Utolsó héten a barátnőim belebotlottak 2 srácba, akik azt állitották, hogy már régóta látják őket suliba menni minden nap, csak nem volt bátorságuk leszólitani őket.
Ők nagyon komolyan vették azt, hogy mi nem kedveljük a helyieket és megigérték, hogy bebizonyitják igenis vendégszeretők a portugálok. Kiderült, hogy ők rendőrsuliba járnak és négyen laknak együtt. Futólag ismerkedtünk csak meg, csak az egyikőjük, Paolo tudott elég jól angolul, a többiek nem. Marcot egyértelműen csak is Laura barátnőm érdekelte, Joaot elbűvölte Andrea kék szeme, igy hát én akár választhattam is Paolo és Carlos közütt, aki Charlesként mutatkozott be és párbeszédünk ennyiben is maradt.
Meghívtak minket hozzájuk vacsorára, ami akkor nagyon jól jött, mi már készültünk haza, legalább erre nem volt gondunk. Nagyon kedvesek voltak velünk egész este, csak hát ugye a nemek aránya nem volt éppen megfelelő, ezért aztán Carlos bejelentette, hogy ő elmegy aludni. Én tehát ottmaradtam Paoloval aki nagyon értelmes srácnak tűnt, profi kézilabdás volt, s igy beutazta egész Európát, volt miről mesélnie. Sokat beszélgettünk, ő elmondta, hogy szivesen eljönne meglátogatni engem, elővette legszebb mosolyát és legszebb bókjait, de csak ennyit. Különösen nem tetszett az, amikor azt mondta, hogy én tökéletes vagyok, és egyből rá is vágtam, hogy ez nem igaz, és ezt ő is meg fogja látni. Közben Laura és Marco kidobdtak odalenn Carlost az ágyából, mivel szükségük volt a szobára...
Carlos, talán észrevette, hogy kissé unatkozom, vagy nem... én minden esetre észrevettem az ő gyönyörű kék szemeit, ami amúgy is a gyengém, s leültem hát mellé. Hamar rájöttünk, hogy ő kitűnően ért angolul, én pedig portugálul, úgyhogy igy folytattuk a beszélgetést, én angolul, ő portugálul. Nem sokat beszélgettünk ám, hamar más sebességre kapcsoltunk, Carlos megcsókolt és első perctől fogva teljes összhangban voltunk. Mondanom sem kellett milyen képet vágott Paolo, aki mindezt végignézte. Carlos isteni volt, mint egy igazi latin szerető, mindeközben gyöngéd minden csókjában. Nem nagyon számitott, hogy mit mondott, vagy mennyi sörrel itatott (pedig én soha nem iszom sört), mert amikor belenéztem égszinkék szemébe, elfelejtettem azt is, melyik világon vagyok.
Kint a konyhában már nem volt társaságunk sem, és vad csókolózásunkban nem zavart senki. Hosszú barna fürtjeim néha beleakadtak borostás arcába, de nem zavart, és időnként nagyon aranyosan kigabalyitotta nekem. Aztán egyszer csak felemelt és felültetett a konyha pultjára, és ujjai már a bugyimban keresték a kalandot. Ennyire idegen kezek nem jártak még ott, de mintha csak ismerték volna a járást annyira otthonosan mozogtak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.15 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 zoltan611230 2018. 05. 27. vasárnap 05:37
Elmegy....
#9 joe013 2018. 05. 26. szombat 14:19
Elég gyengécske.
#8 veteran 2018. 05. 25. péntek 16:43
Egy a sok közül.
#7 vakon54 2018. 05. 25. péntek 11:58
Ellehetettolvasni.
#6 zsuzsika 2018. 05. 25. péntek 10:48
kicsit gyenge.
#5 cscsu50 2018. 05. 25. péntek 07:33
gyengécske
#4 feherfabia 2018. 05. 25. péntek 06:13
ez elég gyengus!
#3 A57L 2018. 05. 25. péntek 04:39
Nem hozott lázba,közepes.
#2 Almoska5 2018. 05. 25. péntek 01:34
Kezdetleges... Alakulhat még,valamilyen irányban.
#1 Törté-Net 2018. 05. 25. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?