A+ A-

Délután....

A tükör előtt állok, nézem a szemeim csalfa ragyogását, miközben az agyamban már rég a vészjelző szirénázik. Pár hete elhatároztam, hogy erős leszek és szakítok vele (féltékeny őrült), lezárok minden kapcsolatot. Erre, most mire készülök, segítek parfümöt venni a nővérének…
A lényeg, ez egy segítőkész baráti gesztus, nem randizunk vagy ilyesmi - próbálom meggyőzni magamat erről. De nincs időm tovább gondolkodni, a mobilom csörgése ránt vissza a valóságba. Ő az. Pár mondatban közli velem, hogy 10 perc és itt van értem. Nincs sok időm. Megtörülközöm, fogat mosok, felveszem a kiválasztott ruhadarabokat: fekete farmert egyszerűbb szatén felsővel és persze az elmaradhatatlan tűsarok. Kiengedem a hajamat a copf fogságából, egy kicsit megrázom a fejemet, hogy lazán hulljon minden tincs a vállamra. Szájfény, parfüm és már kész is vagyok, megmarkolom a táskámat, amikor megszólal a csengő.
Amint meglátom a kapuban, máris érzem, a testem reagál a jelenlétére, de próbálok nyugodt maradni. Nem vágyom rá, nem akarom, és nem kívánom! Nem, nem és nem! Becsukom a ház ajtaját, megsimogatom a kutyát és máris a kapun kívül vagyok. Puszi-puszi… indulhatunk.
Amíg az üzletközpont felé tartunk, elmondja, hogy milyen rendes vagyok, hogy segítek a választásban…., milyen napom volt…stb. Próbálok röviden, tömören, de mégis kedvesen válaszolni és kerülni, hogy kérdezzek. Nem vagyok színésznő, de megpróbálom eljátszani, hogy fáradt, nyűgös és egykedvű vagyok. De az illata, a hangja megőrjít, vonz magához, mint a mágnes, minden lélegzetvétellel vesztek a tartásomból. A legszívesebben most azonnal az ölébe ülnék, hagynám, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Nem tudom mit lát a tekintetemen, de amikor leállítja a motort a parkolóban egy pillanatra mélyen a szemembe néz, a másodpercnyi varázst egy dudálás szakítja meg. Ki is pattanok a kocsiból és elindulok a bejárat felé, pár lépéssel beér. Most hogy nem vagyunk centikre egymástól, megint kezdek lenyugodni.
A kiválasztott parfümériában kb. 20 perc alatt végzünk, beülünk egy alkoholmentes koktélra az egyik kávézóba. Mielőtt hazavinne, közli, hogy becsomagolni még nem tudja, hogyan fogja, nem akarja egyszerű papírzacskóba tenni. Reflexből kiszalad a számon, hogy segítek ebben is, csak kell csomagolópapír. Egy lila-pillangós darabra esik a választásunk. Majd irány át hozzá….
A lakás ajtaját átlépve azonnal a fürdőszobába menekülök, hogy kezet mossak és rájöjjek, megint besétáltam az oroszlán barlangjába. Nincs vissza út. Elhagyván a menedékemül szolgáló fürdőt a nappali felé lépkedek. Nagyon vicces látvány, ahogy a papírt próbálja hajtogatni, de sehogy sem sikerül neki…persze, amikor a melltartómból kellett még anno kihámozni, azzal nem volt gond. Cellux, olló…?! Amíg elmegy az említett tárgyakért a dobozt a megfelelő technikával behajtogatom a papírba. Asszisztál a ragasztásnál és a díszzsinór felhelyezésénél...KÉSZ!!!
Ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy az asztal és közé vagyok szorítva. A két keze őrt áll mellettem. Hátulról a fülembe súgja: - Kívánlak! A szó varázsütésre beindít.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.27 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 zsuzsika 2018. 03. 22. csütörtök 13:37
Ez mi volt??
#9 Pavlov 2017. 11. 5. vasárnap 23:34
JAj ez a dagályos megfogalmazás! Annyira gáz!
#8 cscsu50 2017. 10. 6. péntek 06:06
elmegy
#7 sunyilo 2017. 10. 4. szerda 21:39
Rövid, de velős...
#6 veteran 2017. 10. 4. szerda 17:17
Röviden ?.
#5 feherfabia 2017. 10. 4. szerda 06:23
Nem egy nagy szám!
#4 vakon54 2017. 10. 4. szerda 06:19
Csibe,ez rövidlett de nemrossz.
#3 Andreas6 2017. 10. 4. szerda 05:14
Kár az időért.
#2 A57L 2017. 10. 4. szerda 04:43
Ez vajon mi?
#1 Törté-Net 2017. 10. 4. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?