A+ A-

Vízilabda edzés

- Gyerünk srácok, ne adjátok föl! Még 2 hossz! - ordította edzőnk utánunk bíztatóan. Fáradtnak érzem magam. A testem elernyedni készül, levegőért kapkodok. Úgy érzem egy bábu lettem edzés végére, és már csak robotként csinálok mindent.
- Még egy hossz… - suttogom magamnak, mikor a medence végén megfordulok. Egyedüli lányként nincs könnyű dolgom fiúk között, de a döntésemért én felelek. Sokan azt hinnék, hogy sokkal keményebb és durvább játék az, amit a fiúk csinálnak vízilabda néven. Tévednek. A lányok olykor sokkal keményebbek és szívósabbak. Bevetnek mindent, amivel a labdát megszerezhetik, és ha ez azzal jár, hogy a víz vörös tengerré változik, vállalják a következményeket. Így hát rossz tapasztalatokat szerezve inkább egy fiú bandához csatlakoztam és edzek velük nap, mint nap. Nőként tekintenek rám, és habár olykor akad egy-egy elkalandozott férfikéz, én sem vagyok rest és megragadom azt, ami igazán fáj.
- Jól van, jók voltatok. Egészségetekre! - edzőnk mosolyogva figyel minket, ahogy kimászunk, és a törölközőnkért nyúlunk.
- Ahh... - fújom ki magam, mikor a hossz végére érek, és lassan elindulok a létrához.
- Gyere Picur, segítek. - ragadja meg kezemet egy nagydarab kéz.
- Köszi... - mondom hálásan, és erőltetetten elmosolyodok. Kezemmel úszósapkámhoz nyúlok, és egy mozdulattal lerántom. Alig vizes hajam egy szempillantás alatt vállamra hullik. Megkönnyebbülésként tapasztalom, hogy az úszósapka szorításából kiszabadult, és kiázott ujjaimat óvatosan beletúrok.
Fáradtam nézek fel Alexre, és megköszönöm neki a segítséget. A magam 163 cm-vel alulmaradok a többiek, és az ő közel 2 méteres termetéhez.
- Jól van Picur, ügyes voltál - jön közelebb Marci, az edzőnk.
- Köszönöm - pirulok el kicsit.
Marci közel 25 éves, barna haja csintalanul hullik gyönyörű barna szemébe. Arcát minden mosolygásnál gödröcskék teszik igazán aranyossá, és még így is férfiassá. Kidolgozott teste 180 cm magas testhez párosul és még a póló alatt is jól kirajzolódik izmos felsőteste.
- Egy picit még itt maradnál? - mosolyog rám.
- Uhm… persze… - mosolygok vissza, bár nem igazán értem, hogy mit akarhat. Ami azt illeti, a modora nem a legjobb. Nem igazán jövünk ki egymással. Amikor csak tehetjük, vitatkozunk és gúnyoljuk egymást.
- Jössz még szaunázni? - fordul vissza Alex egy picit bánatosan.
- Megyek még? - nézek rá Marcira sóhajtva, felkészülve a sorsomra.
- Ha lesz még rá időd, de szerintem addigra a többiek már nem lesznek itt. - kacsint rám.
Megrémít. Őszintén félek, hogy egy 2 órás edzés után képes még plusz egy órás különedzést tartani nekem.
- Sajnálom - tekintek föl Alexre. - Majd máskor, jó?
- Rendben, jóóléégyy! - vigyorog rám, és kezét ökölbe szorítva felémnyújta.
- Pá, terminátor! - vigyorgok vissza, kezemet én is ökölbeszorítom és erőtlenül az övébe bokszolok.
Néhány pillanatig szomorúan nézek a srácok után, de Marci hangja hozz vissza kellemetlenül a valóságba.
- Na csajszi, beszédünk van. - néz rám komolyan.
Csak bámulok. Mélyen a szemébe nézek, és már-már telepatikusan könyörgök neki, hogy ne kínozzon meg nagyon. Későre jár már, majdnem 9 óra, ideje lesz lassan hazamennem, nem lehetek itt egész nap.
- Rendben. Jó lesz bent is? - igyekszem elterelni a nagy medence közeléből finoman.
- Én is ott gondoltam, sőt. A régi öltözőben fogunk beszélni.
- A régi öltözőben? - nézek rá hatalmas szemekkel.
- Igen ott, van kifogásod ellene? Nyugis hely kell, különben nem halljuk rendesen egymást - néz rám értetlenül.
- Nem nincs, menjünk – motyogom, és lehajtom fejemet.
Marci lassan indult az ajtó felé, és intett hogy kövessem. Az ajtóhoz közeledve, üvegében jól kirajzolódik testem és ahogy közelebb érek arcom is. Egész formás vagyok. Nagy melleim, vékony derekam és kerek fenekem van. Büszkén szemlélem magam az üvegében, de mikor közelebb érek látom, hogy arcom egészen kipirosodott, kék szemeim enyhén begyulladtak a klóros víztől, és hogy barna hajam nem is annyira száraz, mint amennyire száraznak tűnt.
- Erre gyere - szólt Marci vissza a háta mögül. A régi öltözőt ma már csak terhes mamák, és kisgyerekek használják olykor-olykor. Nyári tanfolyamokon például ez van igénybevéve. Kikerülve minden jakuzzit, a szauna bejáratát, a úszómesterek és edzők kabinját egy folyosóra kanyarodunk be. Marci nem kapcsol lámpát és sötétben indulunk el az előttünk álló két ajtó felé. A félhomályban tisztán látom a kék férfi babát és a rózsaszín női babát az ajtóra ráragasztva.
- Na, hova akarsz bemenni? - néz rám mosolyogva, tökéletes fogai kivillannak, szemei pedig kacéran megcsillannak.
- Ami azt illeti, veled semelyikbe. Egy helyes chippendale fiúval szívesebben merészkednék be egy üres szobába. - vigyorgok vissza rá.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.91 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2018. 03. 19. hétfő 11:05
Ez nem jött be.
#6 cscsu50 2017. 09. 28. csütörtök 18:11
elmegy
#5 vakon54 2017. 09. 26. kedd 12:27
Ramiemi lessz folytatása is-e írásodnak?
#4 listike 2017. 09. 26. kedd 07:33
Egy kislány fantáziája.
#3 A57L 2017. 09. 26. kedd 06:25
Nekem nem tetszik.
#2 Andreas6 2017. 09. 26. kedd 06:23
Tetszett, bár kicsit furcsa, hogy szűzként már ilyen technikás orált tud nyújtani.
#1 Törté-Net 2017. 09. 26. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?