A+ A-

Gyönyörtől homályos emlékképek - A holló nyomában

Semmi nem indokolja ezt a címet... Elegem van belőle. Holló. Mit kaptam tőle hat év alatt? Fájdalmat, semmi mást, fájdalmat és magányt. Tizenkét éves korom óta minden lépését figyelem... Figyeltem, amíg egy évvel rá el nem ment. És mégis: a fennmaradó öt évben nem felejtettem el. Megállás nélkül rá gondoltam, követtem facebookon, szinte nyomoztam utána. Nem volt, csak egy barátom, de ő is csak két hónapig, tavaly. Elvette a szüzességemet, aztán tovább ált. Nem is hiányzik, csak amolyan búfelejtőként funkcionált, és érdekes módon ezért soha egy álmatlan éjszakám sem volt. De most, a zsebemben a huszonéves, vállig érő sötétszőke hajú Ikeás nyári munkás srác telefonszámával úgy érzem, talán egyel jobb lesz így. Megakadt rajta a szemem, mert olyan ismerős volt így hátulról, valahogy a haja színe, meg az, hogy olyan irreálisan dúsan omlik a nyakára. Egy pillanatra mintha felrémlett volna bennem egy arc, de aztán el is múlt az érzés. Odamentem hozzá, rámosolyogtam, és kérdeztem tőle valamit a függönyrudakkal kapcsolatban, és végül egész jól elbeszélgettünk mindenféléről. Valószínűleg neki is feltűnhettem, mint nő, talán a farmersort és a félig átlátszó, bő szabású fehér atlétapóló miatt, ami szolidan kihangsúlyozta felsőtesti adottságaimat. Végül valahogy eljutottunk a "mikor érsz rá" kérdésig, és megbeszéltük, hogy este felhív és megbeszéljük, hogy holnap este elmegyünk valahová vacsizni.
- Hát akkor szia! - mondom neki halált megvető bátorsággal.
- Szia! Hé, a függönyrúd nem kell? - kérdezi, könnyedén felkapva a dobozt.
- Ja, de köszi. - veszem el tőle, rámosolygok, és fel akarom kapni, de nem igazán boldogulok vele. - Ciki, ha nem bírom el?
- Nem – mosolyog rám szexin, elveszi tőlem, és elkísér az aprócska Smartomig, ahol is bedobja az anyósülésre, mert máshová nem fér el, de még így is hátralóg a vége a csomagtartóba, tehát nem látok tőle hátrafelé, úgyhogy még a kitolatásban is segít. Végül csak elköszönök, és elindulok haza.
Marci... Milyen furcsa! Na mindegy, kedves fiúnak tűnik, és szokatlan módon nem a mellemhez beszélt, ez is valami. A neve nyilván csak véletlen.
Még egészen régről ismerek egy Marcit, aki majdnem velem egyidős, tizenkilenc éves, és kifejezetten kedvel engem. Mondhatni eléggé belém van esve. Kedves fiú, meg minden, talán még tetszhetne is, de nem. Nem tudom miért, de egyszerűen nem jön be. Pedig neki is hosszú a haja, göndör és barna. Hosszú haj... Ez a gyengém.
Lezuhanyzom, pizsit veszek, befekszem az ágyba. Másfeles, tehát elférnek rajta ketten, de csak szorosan összebújva. A régi lakásról hoztam el, ahol még a szüleimmel laktam. Mikor ott aludt a barátnőm, Alma, mindig leraktunk a földre neki egy plusz matracot, de volt, hogy elalvás előtt filmeztünk, és akkor feljött az ágyamra.
Egyik ilyen alkalommal egy romantikus vígjátékot néztünk, amin nagyon jól szórakoztunk, de voltak benne igencsak zavarba ejtő jelenetek igencsak egyértelmű célzásokkal. Utána még sokáig feküdt az ágyamon, és ilyen dolgokról beszélgettünk.
Mikorra idáig érek gondolatban, felkelek újra, felkapom a telefonom, és bepötyögök három szót.
Képzeld, mi történt!
Címzettet választok, nem is kérdés.
- Na mi? Csak nem posztolt valamit?
Hahaha. Nem. Vagyis de! Most hogy mondod, tényleg. Észre se vettem.
- Jézusom, Réka, beteg vagy?
- Gyógyulóban, azt hiszem... Pill
- Ok
- Kapcsolatban Bajor Annával. Rohadt ribanc!
Akárki is.
- Na ja. Valami ismeretlen. Na mindegy.
Igen, mit akartál mondani?
- Pasim van! Na jó, nincs, DE!
- ?
- Hosszú a haja!
- Nem vagy te egy kicsit beteg?
- Á, dehogy... Na szóval, az Ikeában találkoztunk
- Pasizzunk az Ikeában! Lehetne reklám.
- Ja. Ajándék Marci a függönyrúd mellé :)))
- Marciii?!
- Egy másik. Szőke.
- Herceg.
- Nem, alter - hippi! És nagyon ari!
- Hidd el, a melled kell neki.
- Rá se nézett!
- Na jó, de. De csak négyszer.
- Mondom én! Mennem, kell, bocsi. Szólít a kötelesség.
- Ok, szia
- Holnap reggel hívlak!
- Mikor?
- Hajnali öt, na mentem
- Ok
Alma bébiszitter egy négygyerekes családnál, és imádja a munkáját. Mindig is szociális alkat volt, bevállalós. Erről jut eszembe, ágy!
Szóval beszélgettünk, beszélgettünk...
Mi ez a zúgás? Jézusom, ráléptem a vibrátorom távirányítójára. De hol van? Hüvely - csiklós. Hónapok óta nem használtam. És tessék, már meg is van. Nem akarom leállítani, pöckölgetem, és már tudom, mi lesz ennek a vége. Na de vissza Almához!
Tizenhat évesek voltunk, pont egy héttel voltam idősebb nála. Beszélgettünk, beszélgettünk, közben levettük a ruháinkat, hogy átöltözzünk pizsire. Nekem már akkor elég nagy volt a mellem, persze nem olyan brutálisan, mint amilyet ma látni itt - ott, de kicsit még így is szégyelltem. Ott álltunk meztelenül, és úgy csináltunk, mintha nem a másikat stírölnénk.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.03 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 deajk2008 2017. 11. 3. péntek 07:51
Imádom a leszbiséget... 10p
#6 A57L 2017. 08. 31. csütörtök 02:38
Többet és jobbat vártam.
#5 cscsu50 2017. 08. 21. hétfő 18:23
egynek elmegy
#4 vakon54 2017. 08. 16. szerda 14:01
Ellehetettolvasni.
#3 Andreas6 2017. 08. 16. szerda 10:36
Nem kötött le.
#2 sunyilo 2017. 08. 16. szerda 09:02
Röviden. jó. Hosszabban...
#1 Törté-Net 2017. 08. 16. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?