Egy augusztusi történet 1. rész

Fáradt voltam, és kedvetlen, de át kellett volna ismételnem az eddig megtanult anyagot a nyelvvizsgára. A forró augusztusi napok ugy mentek el mellettem, hogy szinte semmit nem vettem észre belőle.
Ebből elég! – határoztam el magam. Jön az augusztus 20. – a, összekötöm a kellemest a hasznossal. Egyik barátom egy tévétoronyban dolgozik 24 órás szolgálatban. Hétvége jön, ráadásul ünnepnap, a három szolgálatban lévőn kívül nem lesz fenn senki. Hegy tetején, csend, jó levegő, nyugalom... mit kívánhatna még az ember? :)
A srác nem elhanyagolandó férfiassága el is döntötte a kérdést. S hogy a lelkiismeretem is meg legyen nyugtatva, a bepakolt táska mellett ott volt a mappám, tele átismétlendő anyagokkal.

Fülledt reggelre ébredtem, ami már sejtetni engedte, nem csak a kerti zuhanyzó fogja ontani a vízcseppeket. Az ismerősöm korán reggel szólt, sajnos ő nincs aznapra beosztva. De ne ijjedjek meg, hiszen a másik két munkatársát is ismerem, tudják, hogy megyek. Egyik kollegája, Pityu jött le értem a hegyről a szolgálati kocsival. Rajtam nyári szoknya, póló, volt ami alá nem vettem melltartót. Elvégre nekik is szünet van! :) Se nem túl kicsi, se nem túl nagy melleim örömükben, hogy nincsenek kordában tartva, szabadon köszöntötték egymást minden lépésemnél.
Kicsit dühös, és csalódott voltam, mert már elképzeltem egy – egy szünetként beiktatott nyalakodást. Ám ahogy a Pityu éhes szemeit megláttam, amint kidudorodó pólómra tapadtak, megnyugodtam. Nem lesz élvezet nélküli a mai nap! El is mosolyogtam magam, amit a srác bíztatásnak vett, mert beülve a kocsiba, mintegy véletlenül a sebváltó helyett a combomon landolt a keze. Kicsit szét is nyitottam a combjaim, így a legközelebbi sebesség váltásnál már a szoknya alatti parányi bugyit is meg tudta simítani. Érezhetően nem a nyári forróságtól volt átázva!
Felértünk a hegyre, és bementem köszönni a másik srácnak. Robika 40 – es éveiben járó, magas, vékony pasi, aki egy villám dugásra mindig kész. Csillogó szemeimből vette az adást, nem fogom rossz néven venni, ha a vendégházban meglátogat. Az a gondolat még jobban felizgatott, hogy rövid, de tág vagyok, s úgy hallottam, a Robikáé épp az ellenkezője... Hmm de szeretnék egy ilyen farkat egyszer magamban érezni! Robikára kacsintotam, majd elindultam a vendégházba hogy lepakoljak.