Egyetlen érintés

A történet egy „normál” társkereső oldalon kezdődött, a szokásos módon: beleolvasás egymás naplójába, puhatolózó levelek, majd amikor zöldre vált a szemafor, igazán megindul a kommunikáció ezerrel. Egy jó darabig csak levélben, de aztán, ahogy telnek a napok, nő a bizalom, telefonszám-csere, és elindulnak az sms-ek is. Mivel épp vidéken vagyok, a szüleimnél, ezért a találkozás pár napot várat magára, de addig, az okostelefonok ingyenes alkalmazásainak köszönhetően, hosszú órákat tudunk beszélni. Aztán a találkozás előtti nap éjjelén a beszélgetés, hogy-hogy nem, telefonszexbe torkollik, tekintve, hogy – állítása szerint – a hangom ilyen hatást vált ki belőle. Persze, nem tiltakozom ellene, csak azon lepődöm meg, hogy ő milyen hamar „kész lett a maga részével”.
Elgondolkodtam pár pillanatig, hogy mindezt tényleg csak a hangom váltotta ki, vagy az, hogy rég volt már pasival, vagy a telefonszex újdonsága, netán mindez együtt. Mindegy, lényegtelen, eljött a másnap, a személyes találkozás. A Mamutnál veszem fel, a piros lámpánál gyorsan bepattan, szinte köszönni is alig van időnk, és már megyünk is fel a város fölé, a budai hegyekbe. Menet közben semleges témákról beszélgetünk, az előző éjszaka történtek okán mindkettőnk kicsit visszafogott, de a társalgás folyamatos, adjuk egymásnak a fonalat. Oda-oda pillantok vezetés közben, a szemem nyugtázza a képeken korábban már látottakat, normál testalkat, csinos arc, szép kezek, a tarkójánál összefogott, lesimított vörös haj, kissé mély, de kellemes hang, érdeklődő szemek, farmer, egy vörös blúzzal, aminek gallérja ki van hajtva a pulóveréből, lapos talpú csizma, látványnak és illatnak is kellemes összhatással. Felérünk úti célunkhoz, ami egyben egy busz végállomása is, a mellette lévő parkoló leghátsó részébe állok be, ahol már viszonylag kevesebb fény van, a világítást leveszem, de a motor jár, a fűtés miatt, mert kint 0 fok körüli a hőmérséklet. Nagy ritkán, vagy tíz percenként elhalad valaki az autó mellett, de a traccs közben nem nagyon figyelünk ilyesmire, és az ablakok is elkezdenek belülről párásodni.
Szép lassan formálódik előttünk a másik addigi élete, ahogy mesélünk, és egy negatív élményét hallgatva, kedves, de nem tolakodó gesztusnak szánva, a ruhán keresztül megsimogatom a hátát.