Buli a sötét házban

Ekkor én már 16 voltam, és neki is már csak 2-3 hónap kellett, hogy betöltse 16. életévét. Este volt, egy barátunk házibulijába igyekeztünk. Nem kell semmi különöset elképzelni. Zene, tánc, társas, asztalifoci, asztalitenisz, étel, ital, társaság – beszélgetés. Voltunk kb. 20-an. Nem volt egyáltalán züllött a társaság, habár néhányan azért végig kóstoltak jó pár alkoholos italt. De csak oldódásképpen. Voltak párok is, akik el – elvonultak néha kettesben, hogy maguk lehessenek.

Már bőven elmúlt éjfél, amikor az első emberek elkezdtek hazaszállingózni, vagy éppen a ház valamely hálószobáját keresték fel, fekhely után kutatva. De a társaság nagy része még mindig fenn volt, és táncolt.

Mivel más lányt a társaságból nem igazán kedveltem, ezért Zsuzsit pörgettem meg a táncparketten, ami körülbelül lehetett úgy 20 négyzetméter. Már eléggé belejöttünk, rocky-t twist váltott, majd újra rocky. Ilyenkor érzi csak az ember, mennyire jó a kötelező tánc óra az iskolában.

Gyakran táncoltunk együtt, habár nem voltunk osztálytársak. Az iskolában leveleztünk – igen, kézzel írott levelet vittünk egyik teremből a másikba – és sokat beszélgettünk amúgy is. Mint mondtam, ő a legjobb barátom.

De visszatérve arra a bizonyos estére.. Talán már több, mint egy órája táncoltunk, teljesen belemelegedtünk és akkor hirtelen, elment az áram. A zene egy bluetooth-os hangszóróról ment, így az ment tovább – éppen egy lassú szám volt – de a fények kialudtak. Illetve a riasztó is bekapcsolt, de ez most nem érdekes. Valamelyik pár természetesen egyből bekiabálta, hogy szabad a csók. Én ezen jót mosolyogtam, s próbáltam úgy-ahogy, Zsófi karjaival a nyakamban lassúzni tovább. Ám Ő elkezdett közeledni. Először csak a mellkasomra hajtotta fejét, majd lábujjhegyre állt, fülembe súgta – szabad a csók – majd lassan, fülemtől visszatérve megcsókolt. Én csak álltam ott, s bámultam, mint borjú az új kapura. Eszem jelezte, valami nem oké, de végül szívem nyert, főleg egy ilyen este, egy ilyen tánc után, azzal a lánnyal akit a legjobban – még ha csak barátként is – de szeretek. Elkezdtem hát visszacsókolni, lágyan, érzékien. Forogni kezdett a világ, megszűnt a zene, és egyszer csak sötétség.