Az izgalmas estét követő nap, hasonlóan az összes többihez, az iskola templomában kezdődött. Hatkor én is bevonultam az egyszerű faépületbe, ahol közel 300, rendkívül álmos lány töltötte meg a termet. Volt időm átgondolni az előző esti eseményeket és saját cselekedeteimet. A legnehezebb annak beismerése volt, hogy én bizony szexuálisan vonzódom a lányokhoz. Pontosabban a lányokhoz is vonzódom, mert abban biztos voltam, hogy a fiúktól sem ment el a kedvem. Mégis furcsán éreztem magam, mintha valami helytelent csináltam volna, hiába győzködtem magam, hogy minden rendben, nincs abban semmi rossz, ha megkívánok egy lányt. Lehet, hogy vallásos neveltetésem mégiscsak nagyobb hatással van rám, mint ahogy gondoltam, hiába az ellenállás és az észérvek.
Egész nap befordulva mászkáltam, és csak fél füllel követtem az órákat. Azt se vettem észre, miközben épp biológiára igyekeztem, mikor sodródott mellém Mona. Ijedten rezzentem össze, ahogy gyengéden megérintette a karomat.
- Bocsi, nem akartalak zavarni – mosolygott rám a fekete hajú lány. – Bioszra együtt járunk, gondoltam, ülhetnénk egymás mellé.
Azt hiszem, kicsit elvörösödtem, bármennyire semleges is volt, amit mondott, én mégis flörtölésnek éreztem. Zavarba jöttem, nem tudtam, mit csináljak, még azt se, mit akarok egyáltalán. A tegnap este a zuhanyzóban hirtelen olyan valószerűtlennek tűnt, mint egy álom.
- Persze, miért ne – biccentettem végül kicsit vonakodva.
A terembe lépve Mona a leghátsó sorba kormányzott, ahol helyet foglaltunk két, egymás mellett álló széken, a közös munkaasztalnál. Senki más nem ült az utolsó sorba, jobbra és balra üresen maradtak a székek. Meglepetésemre Ms. Morham helyett Mr. Giles, a matektanár jött be, helyettesíteni. Nem sokat erőlködött, keresett a polcon egy filmet, és közölte, hogy a mai órán a sarki ludak vándorlását fogjuk megnézni. Hát, rosszabb is lehetett volna, a libák mondjuk érdekesebbnek ígérkeztek, mint a gombák. Behúztuk a nehéz, fekete függönyöket, és a teremre sötétség borult, amit csak a tévé kékes fénye világított meg. Én a csajok többségével együtt egyből takarék üzemmódba kapcsoltam, hátradőlve bambultam a képernyőre.
De alig telt el két perc a film kezdete óta, mikor megéreztem egy könnyű érintést a combomon. Lepillantottam, és az asztal alatti sötétben Mona kezét láttam, ahogy mozdulatlanul pihen a lábamon. Ránéztem. Az arca a tévé felé fordult, de a szája szegletében alig észrevehetően, huncut mosoly vibrált. Nem tudtam, mit csináljak. Senki sem láthatta, hogy a keze nem a saját ölében van, és a tegnap este után elég álszentnek tűnt volna, ha tiltakozni kezdek egy ilyen apróság miatt. És valahogy nem is akartam elutasító lenni. Az a kis kéz a combomon egyáltalán nem volt kellemetlen.
Újabb perc múlva Mona keze megmozdult, és szinte észrevehetetlen lassúsággal felfele siklott a combomon. Nem sokat haladt, megfordult, és lefele indult, egészen a térdemig. A szoknyán és a harisnyán keresztül is éreztem a finom, vékony ujjakat, amelyek nyilvánvaló élvezettel simogatták a combomat. A helyzet egyszerre volt izgató és ijesztő, nem tudtam, a szívem a feltámadó vágytól vagy az ijedségtől váltott gyorsabb ütemre. Valószínűleg mindkettőtől. Aztán Mona keze a térdem alá kalandozott, oda, ahol a szoknyám végződött, és mielőtt észbe kaphattam volna, tenyere máris a térdemen pihent. A bőrünket csak a harisnya vékony pamutanyaga választotta el, és én megremegtem. Hé, Carrie, ébresztő, suhant át agyamon a gondolat, és odakaptam, hogy kivegyem Mona kezét a szoknyám alól. Gondolom, számított valami hasonló reakcióra, mert szabad kezével elkapta a csuklómat, és ellentmondást nem tűrő határozottsággal saját combjára vonta. Keze súlyosan pihent az enyémen, nem tudtam volna csak úgy kiszabadítani,
Gyorsan körbesandítottam. Csak a lányok tarkóit láttam, mindenki a filmet nézte, ahogyan Mr. Giles is. Senki sem látta, nem láthatta, mi történik az utolsó sorban. De ha huzakodni kezdünk, az előttünk ülők tuti meghallják, és az elég kínos lett volna. Mona megérezhette piilanatnyi tanácstalanságomat, mert a térdemen pihenő keze ismét elindult a combomon, kissé a szoknyámat is felgyűrve. Másik kezének ujjait az enyémekbe fonta, és finoman mozgatni, vezetni kezdte saját combján, jelezve, mit szeretne. Az agyam mintha kiürült volna, ahogy próbáltam kitalálni, mit tegyek. Mona lágyan, érzékien simogatott a harisnyán keresztül, ujjai combom belseje felé tapogatóztak. Végül is miért ne, jutottam dűlőre. Egy kis tapizás a sötétben egész izgalmas, és ha csendben maradunk, kizárt, hogy észrevegyék, mi folyik az asztal alatt.
Mona időközben a szoknyája alá vezette a kezemet, így én is megérinthettem a térdét. Rajta is harisnya volt, de vékonyabb, finomabb, mint az enyém. Hagytam, hogy feljebb vezesse kezemet a lábán, élveztem tenyerem alatt a feszes bőrt. Mona megérezhette, hogy ellenállásom megtört, mert kissé oldalra fordította a fejét, és mióta leültünk, először nézett egyenesen rám.(...)
Lánykollégium 2. rész
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 8.87 pont (84 szavazat)
