A+ A-

Luca

Szokásos karácsonyi nap. Reggel felkeltem, megreggeliztem, rendet raktam, felállítottam a fát, majd feldíszítettem. Ebéd után szieszta, aztán pedig a várva várt ajándékozás a szüleimmel. 20 vagyok, Mérnökinfós, és imádok bütykölni, szerelni, ezért makettet kaptam. Egy Porsche 911 Carrerat, illetve annak darabjait, hogy pontos legyek. Miután elkezdtem összerakni, kaptam egy SMS-t, amire nem számítottam. Luca írt, hogy Boldog Karácsonyt!
No de ki is az a Luca? Nos ő a ki nem hevert lány, akinél friend-zone-ba kerültem, és onnan menekülni nem tudtam. Továbbra is nagyon kötődök hozzá, de már nem találkozunk, és egy ideje nem is beszéltünk, mert nekem két éve barátnőm van, aki nem nézné jó szemmel, ha összejárnék a korábbi NAGY Ő-mel.
Szóval Luca a rég-el-nem-feledett lány az életemben. Közhely, de mindig úgy gondoltam, hogy vele fogok összejönni, vele lesz az első nagy szerelmem, meg minden ami csak jöhet, egészen a halálig. De nem így lett. Mikor feltettem neki a nagy kérdést, egy megfelelőnek tűnő pillanatban, akkor egy percre teljesen lefagyott. Majd a világon a legkedvesebben, de tényleg a lehető legkedvesebben, elmondta, hogy ez nem tűnik viszonzottnak részéről, de, hogy én egy igazán jó "party" leszek valakinek, de ez a valaki nem ő, és hogy higgyem el, meg fogom találni a nagy Őt, aki elég jó lesz hozzám. Szóval ja... tőrt döfött a hasamba és a szívembe, de aztán verbálisan betakart, és addig simogatott, míg el nem aludtam....
Így esett az eset, hogy ez után fél évvel összejöttem Dórával. Egy ideig minden remek volt, dúlt a szerelem, örökké egymást faltuk, és tényleg mindent megcsináltunk amit csak párként meglehet. Két hónapon keresztül nem volt olyan nap, amikor ne szeretkeztünk volna (épp nyár volt). Szóval egy ideig nagyon biztos voltam abban, hogy itt az új... Mit új?!!! AZ IGAZI nagy Ő. És úgy gondoltam, hogy dejó, Lucának igaza volt.
Aztán szépen lassan eltelt két év. És annyi minden megváltozott! Egyetemista lettem, és Dóra valahogy... lemaradt mellettem a fejlődésben. Ez biztos nagyon egoistának tűnik, de kiderült, hogy bizonyos dolgokban hozzám képest nagyon butácska. Zavaróan buta. Például nagyon szeretek egyszerre több dologról beszélgetni párhuzamosan valakivel. Elkezdem az egyik témát, majd egy másikat is, kapok rájuk választ, és folyik a beszélgetés normálisan, úgy, hogy amikor valamelyik szálhoz eszembe jut valami, akkor azt mondom. És ez egyszerűen kivitelezhetetlen vele... Soha nem tudja, hogy az adott dolgot melyik, korábban elkezdett témához mondtam.
És persze ez csak egy dolog, ami zavar Dórában.
De még nem állunk szakításra. Még nem adtam fel a dolgot. Úgy állok hozzá, hogy nekem is rengeteg hibám van, amiket ő is hajlandó elviselni, elfogadni, így én is túlteszem magam az ő dolgain. De a kapcsolatunk nincs a csúcspontján.
No, vissza a jelenbe: SMS Lucától. Az én Lucámtól...
Felhívtam.
Megkérdeztem, hogy telt a napja, mik történtek vele mostanában, meg úgy általánosságban beszéltünk pár mondatot. Először meglepett és kedvtelen volt a hangja, majd egyre vidámabb lett, és mikor nagyjából a beszélgetés végére értünk, megint szar kedve lett. Megkérdeztem, hogy van-e valami baj, azt válaszolta, hogy dehogy. Aztán megkérdeztem, hogy biztos-e, és arra csak annyit mondott lassan, hogy hát... biztos. Szóval mondtam neki, hogyha van kedve, találkozhatnánk ma... Tudom, hogy karácsony van, meg minden, de nagyon rég találkoztunk már, és jó lenne vele lenni egy kicsit. Nekem pedig úgy sincs különösebb elfoglaltságom, mivel a szüleim korán lefekszenek aludni, és jobb híján csak tanulás volt tervbe véve az estére.
Végül ő is belement, és vidáman letettük a telefont.
Összekészültem, és elautóztam a városunk másik végébe. Egy kis zsákutcában lakik, ahol mindkét oldalon nagyon szép, két emeletes családi házak vannak. Mindig jó érzés fogott el korábban, mikor ebbe az utcába tévedtem, és ez most se volt másképp.
Az ablakokon át látni lehetett a színes karácsonyfákat, és azt, hogy mit csinálnak a családok. Igazán jó kedvem volt. Felhívtam Lucát, mert a szülei miatt nem akartam csöngetni. Kisvártatva megjelent az ajtóban. Én az úton vártam rá.
Mikor bezárta az ajtót, és rám nézett, szélesen elvigyorodott, és hozzám futott. Nyitva volt a kabátom, így ölelése közeli volt, és meleg. Nagyon kellemesen meleg. Megpusziltam a homlokát, míg hozzám bújt, és szorosan visszaöleltem.
Nagyon jó érzés volt. Olyan jó, amilyet már rég nem érzetem senkivel. Pedig hát ez csak egy ölelés volt.
Miután nagyjából végeztünk az mondta, hogy szia.. én is mondtam neki, hogy szia, és rávigyorogtam. Aztán egy kis szünet után mondtam neki, hogy nagyon hiányoztál.
- Te is nekem.
- De te nekem nagyon.
- Te is nekem. - nevetett vidáman
Megfogtam a kezeit. Vékony cérnakesztyűt viselt. Minden ujja meleg volt, és csodálatos. Egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Annyira... annyira magával ragadott Luca, és ez az egész helyzet.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.98 pont (47 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 Ulysses 2017. 03. 31. péntek 18:38
A történés jó, olyan hihető, de a kidolgozás. Nagyon összecsapott.
#12 zsuzsika 2016. 01. 25. hétfő 10:03
Gyenguska.
#11 Pavlov 2016. 01. 10. vasárnap 22:25
Romantikus...
#10 cscsu50 2016. 01. 9. szombat 12:57
kissé zavaros
#9 Zoy11 2016. 01. 8. péntek 21:46
Jo.
De nem írtad le, hogy kerultetek be a lakásba smile
Folytatást! smile
#8 sunyilo 2016. 01. 8. péntek 18:42
Lyó ez, csak olvasni is beleéléssel kell. Empátia nélkül csak fanyalogni lehet rajta...
#7 vakon53 2016. 01. 8. péntek 14:55
Folytatást!
#6 papi 2016. 01. 8. péntek 12:34
Nem csak beszélni szeretsz egyszerre több témáról, írni is. Így aztán kicsit zavaros a történeted.
#5 veteran 2016. 01. 8. péntek 09:10
Karácsonykor az utcán,na ne.
#4 listike 2016. 01. 8. péntek 07:45
Jó lenne, ha folytatnád.
#3 A57L 2016. 01. 8. péntek 06:20
Össze vissza írás,gyenge.
#2 feherfabia 2016. 01. 8. péntek 06:00
Zavaros ! 5P
#1 Törté-Net 2016. 01. 8. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?