A+ A-

Fogadunk?

Még mindig euforikus állapotban lézengtem a kollégiumi szobában, amikor Anna megelégelte a viselkedésemet, és rám szólt:
- Hagyd már abba!
- Mégis mit? – kérdeztem megszeppenve.
- A fel-alá járkálást és a bárgyú mosolygást – közölte szárazon, felnézve a tanulnivalójából.
- Nem értem, miért nem tudsz velem örülni a dolognak. Egyébként meg, ha jobban ráhajtottál volna év közben, most nem kéne ennyit vesződnöd a jobb jegyért – feleltem sértődötten.
- Te meg gondolkozz egy kicsit! Év vége van, a végzősök már csak az érettségik miatt vannak itt. Nem tartod furának, hogy pont most hívott el randizni? Már ha a randi alatt nemcsak egy gyors dugást ért... –vágta a fejemhez.
- Már százszor elmondtam erről a véleményemet – mondtam, miközben a szekrényemben kotorásztam.
- Én meg százszor elmondtam, hogy inkább nemet kellett volna mondanod.
- Kérlek, értsd meg, nekem már lassan egy éve tetszik ez a srác és nem számítok semmi hosszú távú dologra tőle. Az sem érdekel, ha tényleg csak egyetlen alkalomról lenne szó. Fiatal vagyok még, és ki kell élveznem az életet!
- Nem engem fognak ribancnak nézni utána – fintorgott.
- Nem érdekel. Senki az égvilágon nem tudja bizonyítani a dolgot, hacsak nem a gyertyatartó szerepét tölti majd be. Akármikor letagadhatom.
- Jól van, akkor te tudod... – válaszolt vállvonogatva, majd visszafordult a tanulnivalójához.
Pontban este hétkor a megbeszélt helyen találkoztunk a műfüves focipálya mellett. Szégyenlősen köszöntünk egymásnak, majd elindultunk a Duna-part felé. Pár méterre a pályától megfogta a kezemet, de a köszönést leszámítva még egy szót sem váltottunk egymással. Épp azon gondolkoztam, mit kérdezhetnék, hogy megtörjem a közénk telepedett kínos csendet, amikor megelőzött.
- Hogy sikerült a nyelvvizsgád? – kérdezte érdeklődve.
- Úgy érzem, átmentem, de pontos eredményt még nem tudok – dadogtam kissé meghökkenve, mivel fogalmam sem volt, honnan tudja, hogy nem rég nyelvvizsgáztam. – És az érettségi milyen volt?
- Szerencsés voltam, jól ment a matek és a fizika is. Csak a törit szúrtam el nagyon, de remélem, majd a szóbelivel fényesíthetek rajta egy kicsit – mosolygott.
- Ki a tanított? – kérdeztem.
- Morvai Mária – húzta el a száját.
- Engem is ő tanít. Szigorú, de azért igazságos, és plusz pont, amiért nem kivételezik senkivel.
- Ja – horkantott fel. – Annyira, hogy nálunk egyetlen ötös lett töriből. Az is csak azért, mert a srác nem műszaki irányban tanul tovább, és hogy ne csessze el a bizonyítványát.
- De az érettségi tételek, amiket kiad, szépen ki vannak dolgozva és egy-két kiegészítéssel felsőfokon is megfelelnének. Biztos javít majd az írásbeliden – biztattam őt.
- Remélem – bólintott, majd hirtelen csillogó szemekkel kapta fel fejét. Én is hátranéztem, majd rájöttem, hogy a mellettünk elszáguldó motort figyeli. Magamban megmosolyogtam a dolgot. Már korábbról tudtam, hogy a srác nagy motorőrült.
- Nekem is van egy ilyenem, de az enyémnek nem ennyire szép a fényezése – mondta a távolodó járgány után bámulva. – Na, meg a hangja sem...
- Simson S51-esed van? – kérdeztem meglepetten.
- Többek között. De te ezt így felismerted? Értesz hozzájuk?– kérdezte csodálkozva.
- Szerintem ezt mindenki megismeri. Sajnos nem igazán értek hozzájuk, bár azt meg kell hagyni, hogy imádok motorozni.
- Nem sok lányt ismerek, aki egyáltalán magától felmer rá ülni, és vezetni is tudja – mondta elgondolkodva, miközben tovább sétáltunk.
- Akkor lehet, hogy nem ismersz elég lányt – nevettem, mire először az este ő is elnevette magát.
Nem sokszor hallottam őt még így nevetni. A kollégiumban visszafogott fiú hírében állt, aki nem nagyon bulizik vagy csajozik, inkább csak a haverokkal lóg vagy kockul. Ezen kívül annyit tudtam még róla, hogy nagy autó- és motorbolond, illetve hogy műszaki irányban szeretne továbbtanulni.
Nagyon meg voltam lepődve a viselkedése miatt, ugyanis annyira ellentétben állt azzal, amilyennek az emberek leírták. Egy pillanatra el is gondolkoztam, biztos ugyanarról a személyről beszélnek-e, akivel most kézen fogva sétálgatok a naplementében. Megint ő dobott fel egy témát: megkérdezte, még mindig röplabdázok-e. Aztán közös ismerősökről, osztálytársakról és barátokról beszélgettünk. Elmondta a továbbtanulással kapcsolatos terveit is. E mellett tényleg érdeklődött felőlem, ami fura, mert a legtöbb fiú inkább csak magáról szokott beszélni. Természetesen megfordult a fejemben, csak így akar megpuhítani, hogy aztán könnyedén megkaphasson, de annyira jól éreztem magam vele, hogy ez már valahogy nem is számított.
Egyszer csak megérkeztünk ahhoz a bizonyos romos épülethez a cementgyár után, amiről az a hír járja, hogy itt szoktak dugni a kollégisták és néhány szexuálisan túlfűtött, türelmetlen pár is a suliból. Elképzelhetőnek tartottam a dolgot, bár szerintem sokkal nagyobb híre volt a dolognak, mint igazságalapja.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.02 pont (49 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 A57L 2015. 11. 20. péntek 05:35
Az életből is lehet ilyen történetet írni.
#10 rockycellar 2015. 09. 10. csütörtök 20:32
tízből tíz
#9 listike 2015. 09. 8. kedd 12:39
Sajnos vannak ilyen aljas, beképzelt szemétládák. Ne veszítsd el a hited az emberekben. 10pont.
#8 veteran 2015. 09. 7. hétfő 08:58
Nagyon jó.10 pont.
#7 cscsu50 2015. 09. 7. hétfő 08:09
tűrhető
#6 deajk2008 2015. 09. 7. hétfő 07:37
nekem tetszett 8p lett... folytasd
#5 papi 2015. 09. 7. hétfő 07:18
Nem rossz.
#4 Andreas6 2015. 09. 7. hétfő 07:18
Szerintem nagyon jó stílusban megírt, élvezetes, hihető történet - talán meg is történt - méltatlanul kevés ponttal. Javítottam rajta.
#3 Rinaldo 2015. 09. 7. hétfő 07:02
Elmegy.
#2 feherfabia 2015. 09. 7. hétfő 06:11
Nem nagy szám!
#1 Törté-Net 2015. 09. 7. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?