A+ A-

Balatoni nyár

Egyedül érkeztem Füredre. Hónapokkal ezelőtt meg volt beszélve ez az egy hetes kis kiruccanás, de végül mindenkinek máshogy alakult. Én biztos voltam benne, hogy ha kell, a földön csúszva is el fogok menni. Végül egy magam maradtam egy négy fős szobában, de túl régen vártam, hogy egy teljes hétig távol legyek mindentől és mindenkitől nulla térerővel és minimális hálózati lefedettséggel. A szállás nem volt éppen egy Hilton, de pont megfelelt. Az ember nem azért megy le a Balatonra, hogy aludjon. Fiatalok működtették a több apartmanból álló kis nyaralót lelkesen, fiatalosan, lazán és rugalmasan. Jónak ígérkezett a hét. Egészen szerdáig nem is nagyon történt semmi. Egy kis kirándulást beiktattam, de csak a kötelező hűtőmágnesek megvásárlásának erejéig. Időm nagy részét a strandon töltöttem vadászó tekintetemet ügyesen széles karimájú kalap és napszemüveg alá rejtve. Mert mi tagadás, a fő cél egy laza, de szenvedélyel túlfűtött kaland lett volna. Isten ments egy bonyolult kapcsolattól. Arra volt szükségem, hogy valaki minden kérdés nélkül felkenjen a falra és addig keféljen, amíg nem könyörgök. Se kötelezettség, se felelősség, kínosan ügyelve persze a biztonságra és hasonlókra.
Várakozásaimmal ellentétben azonban ritka gyér volt a felhozatal, aligha hozott lázba bárki is. Lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet az északi partot választani. De bíztam a legjobbakban. Aztán szerdán reggel beütött a ménkű. Éppen azon bosszankodtam, hogy valaki megint, a héten már másodjára eltüntette a vizet, amit a kávémhoz raktam fel főni, vagy a kávémat, amíg letusolok, amikor kijött a szomszédból valaki. A the invisible man. Merthogy eddig a kávém eltüntetésén kívül aligha adta jelét létezésének. Igazából most sem láttam, hogy kijött, háttal álltam az ajtónak a mosogatónál, csak forró leheletét éreztem a nyakamon. Kivette a fülemből az mp3 fülhallgatóját, és olyan orgánummal, amitől helyből elélvez az ember lánya, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott:
- Bocsi a kávéért!
Megfordultam, hogy valami gorombasággal háláljam meg bosszantó viselkedését, de megsemmisültem a pillanatban, amikor megláttam és megéreztem az illatát. Valamennyi idegszálam haptákba vágta magát. Valószínűleg pontosan tisztában volt vele, hogy milyen hatást vált ki a nőkből, mert csak kajánul vigyorgott rajta, hogy képtelen vagyok megszólalni. Azt gondoltam, hogy ilyen csak a nyálas romantikus regényekben van, de ez az érzés leírhatatlan volt. Képtelen voltam elszakadni a szemeitől. A könyvben megírtt ZSÁNER! Sötét haj, horrorisztikusan világító zöld szemek, kreol bőr. Nem a csibészes a legjobb szó rá. Az a fajta srác volt, akiről minden rosszat el bír az ember képzelni, persze jó értelemben. Az a tipikus rosszfiú.
- Most már azért fújd ki a levegőt és vegyél másikat.
Még mindig nem tudtam megszólalni, pedig már végtelenül kínos volt. Közelebb lépett, és mintha villám vágott volna közénk. Magamhoz tértem a révületből végre és léptem egyet hátra. Ha nem teszem, jó nevelés meg erkölcsök ide vagy oda, rávetem magam. Ki voltam ugyan éhezve egy vad, mindent elsöprő kefélésre, de azért a józan ész még finoman pulzált valahol mélyen.
- Balázs vagyok. Kit tisztelhetek rejtélyes némaságod mögött?
- Ez gúnyolódik velem?–ébredt fel bennem végre megint a düh, de mostanra olyan színpadiasan túlzónak éreztem, hogy haragudjak egy bögre kávéért.
- Azt, aki ebben a pillanatban meg tudna ölni a kávéjáért. Judit vagyok.–Kezet fogtunk, újabb villámok. Nem is értem azt, aki csak a bizsergést érzi, mert abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy sötétben látszanának az ibolya ívek a villámok nyomán. Balázs is nyelt egyet. Nem voltam benne biztos, hogy sokáig fent tudom tartani az érinthetetlenség látszatát. Sőt abban sem voltam már biztos, hogy eddig sikerült.
- Gyere, meghívlak egy kávéra!–mosolygott úgy, hogy álló helyemben elélveztem–Uram Isten, mit tudna velem művelni...
- Mélységesen meghat a lovagiasságod, elfogadom a meghívást-villantottam én is egy mosolyt, ami remélem azért magabiztosabbnak látszott, mint amilyennek elsőre gondoltam–Csak gyorsan elkészülök.
Próbáltam elmenni mellette, de a vállam hozzáért a felkarjához. Pedig tudtam, ha megint hozzám ér, a józan ész tehet egy szívességet. Feltételezésem szerint Balázs pontosan tudta ezt. Nem mozdult. Sikerült eljutnom a szobámig, magamra csuktam az ajtót, kifújtam a levegőt úgy, hogy már azt gondoltam, ettől többet nem lehetne. Elindultam zuhanyozni, és közben próbáltam a fantáziámat és sajgó érzékeimet lecsillapítani. Levettem a pizsamaként szolgáló feszes trikót, és akkor jutott eszembe, hogy Balázs is ebben látott az előbb. Azt hiszem, a lábujjamig elpirultam. Ott álltam a szoba közepén egy szál bugyiban talpig vörösödve és zihálva. Képtelen voltam összeszedni magam. De időm sem volt rá. Nyílt az ajtó és Balázs lépett be valami földöntúli tekintettel az arcán.. Nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy magam elé kapjak valamit. Mondjuk szükségtelen is volt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.14 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 A57L 2015. 11. 27. péntek 05:50
Szépen és jól megírtad.9P
#9 Pavlov 2015. 10. 6. kedd 00:17
Kicsit összecsapott :(
#8 Inkheart 2015. 09. 19. szombat 09:35
Kösz mindenkinek. Aki szerint közepes, miért az?
#7 cscsu50 2015. 09. 2. szerda 19:15
Nem rossz.
#6 feherfabia 2015. 08. 31. hétfő 19:33
Közepes!
#5 sztbali 2015. 08. 31. hétfő 16:05
Nagyon jó.
#4 papi 2015. 08. 31. hétfő 08:29
Nem rossz.
#3 veteran 2015. 08. 31. hétfő 08:04
Jó, folytatni kellene.
#2 deajk2008 2015. 08. 31. hétfő 04:19
tetszik mindig az análszexelés 9p lett... folytasd
#1 Törté-Net 2015. 08. 31. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?