Futókaland - Alex spicces lesz

– Mindjárt megvagyok! – kiáltja le Kyara barátnőjének az emeleti fürdőszobából.
Kyara fönt a fürdőben készülődik, borotválja magát, majd tusolási szertartásba fog.
– Aha! Ismerlek! Addig olvasgatok, ne aggódj, majd kitalálunk valamit Sammel, ha befut!
– ... csak hagyj nekem is belőle! – Hallatszott gurgulázó hangja... bár kétlem, hogy arra gondolt, ami ezt követően történt.

Alex várta is meg nem is, hogy befusson Sam mielőtt Kyara elkészülne. Nemrégen járt a srác a Kyarával, jól megvoltak, bár nem úgy festett, hogy bármelyiküknek is élete Nagy Ő-jét jelentené a másik. Töltött magának egy pohár fehérbort, Kyara mindig tartott igen klassz évjáratokat otthon. Ahogy belemerült valami igen elmés cikk olvasásába jól esett a hűvös észak-olasz fehérborból kortyolnia. Futókalandok, nahát!
Időnként elmosolyodott, mikor arra gondolt, hogy Kyarának pontosan mit is jelent egy ilyen alapos randi-felkészülés: gondosan minden millimétert fazonra igazítva hagy, és gyakran nem is bír ellenállni a közeli érzékeny pontok kényeztetésének. És a víz csak csobog, egyre csak csobog. Brrrrr teljesen libabőrös lett! Sokat beszélgettek mindenféléről a csajokkal egy-egy esti borozás kapcsán, persze garantáltan fiúmentes alkalmak voltak ezek.

Kopogtak, Sam lépett be. Harmincas sportos magas pasi, jól szituált, visszafogott értelmiségi. Amolyan ideális alany.
– Szia Sam, jó hogy jössz. Kyara mindjárt kész... mondta vagy háromnegyed órája – húzta mosolyra a száját kivillantva hófehér fogait. Volna kedved inni velem egy pohár bort?
Volt. Újratöltöttek.

Koccintás után kissé spiccesen már Alex szemelvényeket osztott meg Sammel a felfedezett cikkből. A konyhapulton tartotta a magazint, és a pultra támaszkodva háttal a fiúnak kacagva olvasott, majd hevesen vitatkoztak a behivatkozott adatokon, miszerint ki, kivel, mennyit.
Meleg nyári nap volt, és a magassarkú szandálon és a rövid ruhán kívül szinte semmi sem volt rajta.
Kihívóan rákönyökölt a konyhapultra, megfeszítve evvel sportpályán edzett hátát és tomporát.

– Nem veszem eszre a domborműved, Alex! – civódott Sam jelezve, hogy nem hagyja figyelmen kívül a jelenség.
– Sajnálhatod, pedig... Gondold meg szivike – búgta, félig hátrafordítva fejét.
– Mi lelt téged, Alex? Szóba sem állsz velem jóformán máskor.