A+ A-

A terasz

Mindig szerettem volna a lakásunkhoz egy teraszt. Ami a fákkal, bokrokkal, virágokkal tarkított kertre néz. A teraszon a szokásos bútorok lennének, de a legfontosabb darab, egy kétszemélyes nyugágy, matraccal, pléddel...
Hogy mit látnánk a teraszról? Csupa színeset... Pirosat, fehéret, rózsaszínt, és persze zöldet... Ráadásul mindezt arany fényben, hiszen most, alkonyatkor a legszebb minden. Most nyugszik le a nap... Már kezd hűvös lenni, de a látvány kárpótol mindenért. Imádok lenézni a kertre, a hívogató gyepszőnyegre, a nyiladozó virágokra, a rengeteg tujára. Élvezni a csendet, hallgatni és bámulni a veszekedő madarakat.
Meghívlak Téged is, hogy élvezzük együtt a csodát, az életet... Gyorsan bújj ide mellém, meg ne fázz! Jó behúzódni a pléd alá, nyakig felhúzni és odatartani az arcod a nap utolsó sugarainak. Szólj, ha fázol, majd közelebb húzódom hozzád és melegítelek! Így azért kellemesebb, ugye?
A lenyugvó napkorong visszatükröződik szép szemeid csillogásában. Ha mélyen a szemedbe nézek, megcsodálhatom az arany fényben tündöklő világot. Bájos arcod, a gyémántként csillogó szemeid és az élettel, energiával, vágyakkal teli ajkaid magukra vonják tekintetem. Ha így Rád nézek, már meg is szűnt a körülöttünk lévő világ - bármilyen szép is, csak a szemed tündöklését és az ajkaid sugárzását látom. Figyelmem teljesen lekötik, és nem tudok velük betelni. Amikor önkéntelenül kinyílnak izgató ajkaid, végem van: Hívogatásuknak nem tudok ellenállni. Ajkaimmal elmerülök bennük és már csak egy kavargó érzelem tengert sejtek körülöttünk, ahogy összeolvad auránk...
Érzem az illatod és élvezem, ahogy kóstolgatod a számat. Finoman, gyöngéden, lassan... Imádom... Jó érzés hozzád simulni, érezni, ahogy átmelegszünk egymástól... Simogatod az arcom, én pedig belesimítom az enyémet a tenyeredbe...
Mégis vissza kell térni ebbe a világba, mert ahogy elhalmozol csókjaiddal a fizikai testem jelen akar lenni benne. Puha, nedves ajkaiddal végigtapogatod az arcom, a szemeim, a nyakam, a tarkóm... A füleim különös gyötrelmeknek vannak kitéve. A finom harapdálást nyelved kutakodása váltogatja. Ettől egész testemben borzongani kezdek, szívem nem tudja leplezni érzéseit. Nem tudom magamba fojtani tovább a mozdulatokat... Ölelésre nyújtom kezem és belefeledkezek a hajlataidba és domborulataidba. De valami zavarja az energia-áramlást... Mi ez? Ruhadarabok! Le velük! A hevületnek és egybeolvadásnak így már semmi nem szab gátat... Megszűnik a tér és az idő. Új dimenzió nyílik... De a test minduntalan visszahúz és követelőzik. Fel akar téged fedezni. Nem éri be azzal, amit már eddig megismert, bármilyen csodálatos is az. Indítja a kezet az ismeretlen felé. A melleid vonzanak, mint mágnes az ércet. Az imponáló méretek. A puha, mégis feszes halmok megadóan veszik tudomásul a sorsukat. Csak büszke, délceg, rügyező bimbók állnak ellen. De leküzdöm őket! Ajkaimmal, nyelvemmel, ha kell a fogaimmal! De mégis gyengéden. Micsoda küzdelem...
A nyugalom, amit eddig éreztem, bizony lassan odavész... Valami teljesen másnak adja át a helyét. Valami édesen forrónak, izgatónak. A lélegzetem el-elakad, valami olyasféle éhség lesz rajtam úrrá, amit tudom, hogy csak Te csillapíthatsz. Önkéntelenül is Neked feszítem a testem, hogy érezzem a bőröd forróságát, és hogy a simogatásodból, a szádból minél többet kaphassak. Libabőrök bújnak elő mindenemen. Közben persze én sem vagyok tétlen, belecsókolok abba a hajlatba, ahol a nyakad a válladdal találkozik. Itt érezni a legjobban a bőröd illatát, és a lassan egekbe szökő pulzusodat. Végighúzom a nedves nyelvem a nyakadon, a csókokat pici harapásokkal fűszerezem, a kezem pedig a nyakadtól a hasadon át a combodig simogat. Kínosan ügyelve arra, hogy a legérzékenyebb pontodon ne érjek még hozzád, csak akkor, amikor szinte könyörögni kezdesz érte. Bizony érzem, hogy Benned is magasra szökött a vágy, hallom, ahogy nyöszörögsz, ezért megkönyörülök, és alig érintve végigsimogatom virágzó kelyhedet...
De ez csak olaj a tűzre! Sikerült kiengedni a palackból a szellemet. A maradék gátlás is feloldódott már bennem. Nem tart vissza semmi, hogy birtokba vegyelek. Felfedezőútra kell indulnom, valami húz az ismeretlen felé. Tántoríthatatlanul tartok a lankás tájakon, bársonyos utakon lefelé. Nehezemre esik elhagyni a kebleidet, de valami azt sugallja, hogy - Menj, megéri! Finom, libabőrös hasadon időzöm... Megízlelek minden pontját. A köldököd különösen tetszik nekem. De ahogy haladok lejjebb és lejjebb, hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan vágy... Tovább, tovább...
Már az utolsó dombot mászom: a Vénuszt. A gondozott és termékeny hegyoldal most azonban nem tud marasztalni. És egyszerre itt világos lett minden! Megvan a tudatalatti ok, ami ide húz, és vonz. A titokról fellebben a fátyol: A domboldal lankáit betöltő kábító, bódító illat. Ez a legfőbb eszencia! Mélyen belélegezve testem minden porcikájában érzem részegítő hatását. Még egy szippantás és sikerül újra elszakadni a külvilágtól.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.93 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 feherfabia 2014. 09. 10. szerda 06:05
6P
#8 békaréka 2014. 09. 9. kedd 09:39
irodalmi
#7 papi 2014. 09. 9. kedd 08:45
Ez egy nagyon színes fantázia szüleménye. Nagyon szép.
#6 A57L 2014. 09. 9. kedd 08:24
Szép,de nem idevaló.
#5 zsuzsika 2014. 09. 9. kedd 08:11
Nem rossz.
#4 gyuri0926 2014. 09. 9. kedd 07:26
fantasztikus !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
#3 Andreas6 2014. 09. 9. kedd 06:49
Nem lenne rossz, csak egy kicsit túldíszített.
#2 veteran 2014. 09. 9. kedd 04:17
Álomnak jó
#1 Törté-Net 2014. 09. 9. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?