A fáraó kivánsága

A lenyugvó nap fénye megvilágitotta Théba városát. A napsugarak fényében az egész város aranyszinben tündökölt. A templomok és paloták városa fénykorát élte, mióta a kilencedik dinasztia uralkodása alatt fővárosi rangra emeltetett. Virágzott a kereskedelem és a kézmüvesség, a megreformált katonaság pedig nemcsak a határoktól tartotta távol a barbár hordákat, de jelentősen kiterjesztette a birodalom befolyását keleti irányban.
Talhamon fáraó fejében ezen gondolatok cikáztak, miközben a várost figyelte. Aztán hirtelen egy lány felkacagott a háta mögött. Hátra sem kellett pillantania, tudta hogy a lánya, Nefretti az. A tizenhat éves leány birodalmának ékköve volt. Válláig érő barna haja remekül keretezte szép arcát, melyben talán a legfeltünőbbek hatalmas, mélybarna szemei voltak, melyek első pillantásra megigézték a legtöbb férfit. Aranyos orra alatt vörösre festett, telt ajkak húzódtak, melyek illettek szépen metszett álla fölé. Ajkai oldalán appró gödröcskék jelentek meg ha nevetett, ettől még ellenálhatatlanabbá téve a festői vonásokat. Alabástrom nyakát rubintal kirakott núbiai arannyaklánc ékesitette, mely leért a hatalmas kebléig, melynek alsó reszét is alig takarta az átlátszó selyemfályol, mely hasát már be sem boritotta. Legenda keringett a palota népének körében arról, hogy az öreg N’Daalo király csak azzal a feltétellel kötött békét Egyiptommal, hogy az akkor csak tizennégy éves hercegnő háromszor okoz neki örömet csak a melle és a szája segitségével. A legenda igaz volt, ám erről csak a fárao és lánya tudtak. Hasa feszes volt és karcsú, halványbarna bőre pedig izzadságtól ragyogott a forroságban. Széles csipőjét szintén selyemfátyol boritotta, ám annak vonalai még az egyre halványodó fényben is könnyen kivehetőek voltak. Nem túl hosszú, meztelen combjai erősek volta, míg apró bokáját három aranykarika ékesitette, meztelen talpa nesztelenül vitte a hercegnőt a trónterembe. Átfonta két szép karját a sovány, gondoktól korán megöregedett atyja nyakán, a füle mellé csókolt, igy a fáraó megérezte lánya bóditó illatát. Mielőtt megszólalhatott volna a lány aggódó tekintetével találkozott:
– Mi bánt atyám?
– A multon töprengtem... és a jövőn is. Atyáim felvirágoztatták a birodalmat, kihozva azt a káosz korából, én pedig nem tudom továbbadni a koronát erős kezekbe... Félek, nem élek már sokáig, hatvan évesen pedig már nincs kedvem új asszonyt keresni, hiszen eddig egy sem tudott fiuörökössel megajándékozni.