Balatoni kaland

Egy verőfényes tavaszi szombat délelőtt történt, hogy egy barátomat indultam meglátogatni, aki a Balaton mellett Köveskálon lakik. Látogatásomat meglepetésnek szántam, nem voltam időhöz kötve. Bepakoltam a kocsimba, a lejátszóba bedobtam a kedvenc cédémet és útnak indultam. A jó időben ráérősen mentem, sütkéreztem a kocsiban vezetés közben, örültem a ragyogó napsütésnek.
Veszprémet elhagyva három stoppos csajt láttam meg az út szélén. Színesen, könnyen voltak öltözve, napbarnított testük a nyár jó érzésével töltött el. Régi szokásom, hogy felveszem a stopposokat, mivel diákkoromban én is sokat stoppoltam és mindig nagyon örültem, ha felvettek. Ahogy közelítettem feléjük, intettem nekik, hogy megállok, jöjjenek.
Félrekanyarodtam, majd megálltam. Pár másodperc múlva ők is odaértek. Leengedtem az ablakot és behajolt hármuk közül a barna hajú, egy sugárzótekintetű, kedves arcú lány.
– Szia, köszöntött. A hangja erotikusan csengő volt. No, csak gondoltam nevetve, lehet, hogy társaságom lesz? Majd rögtön elhessegettem a gondolatot, hogy ilyen szerencsém úgysem lehet.
– Elvinnél minket a Balcsira? Füredre megyünk.
– Persze, én is arra tartok, gyertek, szálljatok be. Szólt a barátnőinek, hogy okés a helyzet és beszálltak. Ő mellém ült, a másik két lány hátra. Figyeltem őket beszállás közben.
Mindhárman szoknyában és divatos felsőben voltak. Csinosak és jókedvűek voltak, a barna, aki mellém ült helyes, jó alakú, a másik kettő inkább csöcsös, főleg a vörös. Bemutatkoztunk egymásnak. A barnát Andinak, a szőkét Juditnak, a vöröset pedig Mirának hívták.
Az elkövetkező percekben a hangszórókból zümmögő zenét hallgattuk és társalogtunk, hogy honnét hová tartanak, az időjárásról, mindenféle dolgokról. Majd ismét csöndben lettünk.
Pár perc múlva Andi törte meg a csöndet. Ekkor már megfigyeltem, hogy mindig engem néz, amikor pedig a visszapillantó tükörbe néztem, Mira és Judit szemeztek velem. Lehet, hogy csak képzelődök? De, Andi meggyőzött arról, hogy jól figyeltem meg a helyzetet.
– Tetszel nekem, súgta erotikusan.
– Micsoda? Kérdeztem vissza bambán.
– Igen, jól hallottad, tetszel nekem, és legfőképpen őneki, mutatott a szoknyája felé.