Talán egy éve találkozhattam Karesszal, akibe első pillantásra beleszerettem. Mindent elkövettem, hogy felfigyeljen rám, és idővel észrevettem, hogy én sem vagyok közömbös számára. Telt-múlt az idő. Találkozgattunk, beszélgettünk. Mindig nagyon kedves volt, de ennél több nem történt. Már kezdtem úgy érezni, hogy ez minden, mígnem egy nap csörgött a telefonom. Felvettem, és ő volt a vonal túlsó végén. Randira hívott, de ez most más volt, mint a többi. Volt valami a hangjában, amivel eddig nem találkoztam, és ez engem is egészen felizgatott. Vártam, hogy a napnak vége legyen, és vele lehessek. Kora este volt, de a nyári nap meg mindig fényesen ragyogott, amikor megérkezett. Útközben a nyaraló fele kellemesen elbeszélgettünk csupa jelentéktelen dologról. Közben Karesz egyik keze a térdemen pihent, és néha finoman megsimogatta. Próbáltam a zavaromat leplezni, nem sok sikerrel.
A nyaraló rendkívül romantikus képet nyújtott. Szebbet nem is lehetett volna elképzelni. Egy percig csak néztem, mintha egy festmény lenne. A piciny házikó fákkal, bokrokkal volt körülölelve. Béke és nyugalom honolt ezen a helyen. Messze a város zajától, egy csodálatos helyen voltunk mi ketten. Csak ő és én.
- Éhes vagy? - kérdezte mosolyogva miközben haladtunk az ajtó felé.
- Igen - válaszoltam röviden.
- Nagyszerű, mert főztem neked valamit. Remélem, hogy ízleni fog.
- Biztos lehetsz benne - mosolyogtam. Farkas éhes vagyok. Egymásra néztünk, és összenevettünk, amikor beléptünk a ház ajtaján. A nyaraló belülről legalább olyan szép volt, mint kívülről. Ilyen romantikus helyen meg sohasem jártam azelőtt. Az asztal már meg volt terítve. Karesz rögtön hellyel is kínált, és nekiláttunk az általa készült étel elfogyasztásának, ami nagyon ízletes volt. Meg is dicsértem, hogy milyen jól tud főzni, mire ő csak szerényen elmosolyodott.
- Ha ezzel végzünk, azt hiszem jobb lesz, ha felmegyünk az emeletre. Ott sokkal kellemesebb. - mondta.
Én csak helyeslően bólogattam, mert éppen egy falattal birkóztam, és ő csak mosolygott, és azt mondogatta, hogy mindent meg kell ennem, addig nem szabadulhatok az asztaltól. Az emeletre fából készült csigalépcső vezetett fel, amin elég bizonytalanul haladtam felfele. Karesz megnyugtatott, hogy ne féljek, ha véletlenül leesnék, ő majd elkap. Néhány bútor, egy kanapé, és egy franciaágy töltötte be a fenti szintet, amiről egy erkély nyílt. Ő meg a konyhában volt, és italokat készített elő, amíg én felfedeztem az épületnek ezt a részét. Kiléptem az erkélyre, és nagyokat lélegeztem a friss levegőből. Boldog voltam, és nyugodt. A csillagos eget kémleltem, amikor egy puha érintést éreztem a derekamon.
- Örülök, hogy itt vagy - mondta lágy hangon.
- Én is. Csodálatos ez a hely, és te is nagyon kedves vagy hozzám.
Szavak nélkül álltunk így az erkélyen a csillagos ég alatt. Kavarogtak bennem az érzések. Végül ő törte meg a csendet.
- Gyere, menjünk be, kicsit lehűlt a levegő, nem akarom, hogy megfázz. - Nem ellenkeztem. Kézenfogva mentünk be a szobába, és leültünk a kanapéra, beszélgettünk, néha összetalálkozott a tekintetünk, de mindketten túl zavarban voltunk ahhoz, hogy hosszan egymás szemébe nézzünk. Beszéltünk mindenről ami eszünkbe jutott, és amikor már a sok beszédből elég lett, kértem, hogy hallgassunk zenét. Felállt, és egy kazettát helyezett a magnóba, majd visszajött hozzám, de nem mellém ült le, hanem a földre.
- Mit csinálsz? - kérdeztem meglepődve.
- Gyere, feküdj az ölembe. - mosolygott rám, mint mindig, és én ismét engedelmeskedtem neki.
Lefeküdtem, és ő finoman elkezdte simogatni az arcomat. Annyira kellemes volt...nyugtató...izgató. A szívem egyre hevesebben vert, azt kívántam bárcsak megcsókolna. Meg soha nem csókolt meg, és én erre vágytam amióta csak megismertem. Behunyt szemmel élveztem az érintését. Kezei lassan elhagytak az arcomat, és a nyakamat kezdték el cirógatni, majd végigsiklottak a mellemen, a hasamon, a lábamon, és aztán vissza. Halkan sóhajtoztam. Éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményednek, amikor a kezeivel végigsimogatta őket, és ezt minden bizonnyal ő is észrevehette a vékony blúzon át. Nem tudom meddig dédelgethetett így, de egy idő után már nem bírtam tovább. Kinyitottam az addig lehuny szememet, és ránéztem.
Felemelkedtem annyira, hogy elérjem az ajkait és megcsókoltam. Ő finoman viszonozta, majd kézen fogott és szavak nélkül odavezetett az ágyhoz. Lefektetett rá, ahol tovább csókolóztunk.
- Kívánlak...örülten kívánlak - súgta remegő hangon miközben a fülcimpámat harapdálta finoman. Én nem szóltam, de egyre vadabbul kezdtem el csókolni, és lefejtettem róla a ruháját. Fölém hajolt, és csak néztünk egymás szemébe. Én kezeimmel a mellkasát simogattam, majd felemelkedtem, és elkezdtem nyalogatni a mellbimbóját. Halk sóhajai nyugtázták, hogy jólesik neki a nyelvem érintése, de nem sokáig kényeztethettem így. A kezei a blúzom alá csúsztak, majd egy röpke mozdulattal megszabadították tőle.(...)
Bár soha ne jönne el a reggel
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 6.09 pont (32 szavazat)
Nem lett rossz!
