A+ A-

Egy hercegnő nászéjszakája

avagy menjen a fenébe, Katarina szóror...
Annyit tudtam róla, herceg a magyarok közt. Apámuram nem mondott sok mindent -
örült, hogy végre megszabadították tőlem. Persze, egy tizenhét éves lány, aki még hajadon, már - már vénlánynak számít; nem túl jó fény a királyi ház nevén, pláne nem a németén. Még akkor se, ha már végigtörte érte hét ország hercegét - grófját a rossznyavalya. Kénytelen voltam hát apámnak engedelmeskedni. Csak azt a rettenetes Katarina nővért ne küldte volna velem! Borzalmas egy nőszemély. Abszolút nem halad a korral, képtelen tudomásul venni, hogy már a XI. században járunk. Állandóan arról papol, hogyan viselkedjem majd a férjemmel. Ha éjszaka betér az ágyamba, nehogy simogassam, nehogy nyögdécseljek, mert az csak szajhákhoz való viselkedés. Nehogy megcsókoljam. Még rámosolyognom se szabad. Ehhez képest igazi felüdülés kis udvarhölgyem, a magyar Margit fecsegését hallgatni. Tőle tanulok magyarul is. Nagyon szeretem, mert szép nyelv és Katarina szóror sem érti. Margit szerint a magyar férfiak szeretik, ha a nők is élvezik őket a hálószobában. Azt mondja, ha azt akarom, hogy jövendőbelim egészen belém bolonduljon, akkor termeimben viselkedjek úgy, mint Melinda, a német király lánya, nemes hercegnő, ágyamban pedig, mint egy útszéli kurva. Amikor megkérdeztem tőle, milyen a jövendőbelim, csak hátradőlt és titokzatosan mosolygott. Szóval vagy egy púpos, szemölcsös vén kéjenc, vagy egy mesebeli hős.
Amikor bevonultunk a magyarok fővárosába, Fehérvárra, csak erre tudtam gondolni. Az utcákon, amiken keresztülvágtunk, tolongtak az emberek, és örvendezve kiáltoztak. Egészen megnyugodtam. Egy térre érkeztük. Rengetegen álltak ott, szinte levegőt sem lehetett venni. Gondoltam egyet, felálltam a kocsiban és magyarul köszöntöttem őket. Katarina szóror megpróbált lerántani, de Margit úgy tett, mintha véletlenül a nyakába borítana egy kulacsot, úgyhogy visszavonult a kocsi mélyére tisztogatni magát. Én pedig el tudtam mondani, mennyire örülök, hogy ilyen szép országba kerültem, ilyen kedves emberek közé. Úgy éreztem, egy szót sem mondok helyesen, de az emberek üdvrivalgása meggyőzött az ellenkezőjéről.
A téren átvágva, a királyi palota elé jutottunk. Főemberből is annyi állt ott, hogy alig győztem őket végignézni. Vajon melyik lehet az enyém? Ekkor előállt közülük... egy isten...
Gyönyörű férfi volt. Magas és daliás. Szőke haja szabadon lengte körül oroszlánfejét. A teste nagy volt és még a köpenyen keresztül is látszott, milyen izmos. A legszebb azért mégis kék gyémántszeme volt. Éreztem, hogy a hajam tövéig elpirulok. Azért ez nem is volt nagy szégyen, hiszen az ő arca is kezdett pirosabb színt ölteni. Nem bírtam magammal. Bár Katarina hátulról elkapta a köpenyemet, ledobtam magamról azt a ruhadarabot. Leugrottam a szekérről és egyenesen szőke hercegem elé szaladtam. A nép és a nemesek üdvrivalgása közepette megcsókolta a kezemet és a szemembe nézett. Saját rajongásom nézett rám vissza gyönyörű szemeiből. Átöleltem, ő is engem. Testem a testéhez simult. Halkan suttogott a fülembe: "Légy boldog velünk, nálunk, Melinda."
...Később, amikor az esküvő és a lakoma után Katarina és Margit bevezetett a hálószobába, a torkomban dobogott a szívem. Katarina elmondta még egyszer szokásos intelmeit, Margit csak kacsintott rám egyet, mielőtt kiment a szobából. Én meg álltam ott, mint a cövek. Szívesen maradtam volna még a nászi lakomán, ültem volna a férjem mellett, és csak fogtam volna a kezét. Féltem attól, ami vár rám. Anyám udvarhölgyei ugyan rengeteget beszéltek nekem a dologról, de folytonos vihorászásuk nem tette valami érthetővé az ügyet. Vajon én is fogok úgy tetszeni neki, mint ő nekem? Sokszor mondták, hogy szép vagyok. A bőröm napbarnított és a szemeim feketék, de a hajam majdnem fehéresen szőke. Magas vagyok és karcsú, nem úgy, mint a legtöbb udvarhölgy. Én rengeteget jártam lovagolni, nem úgy, mint azok a lusta tehenek. Amilyen sok férfiember megbámult, illetve ajánlatot tett, biztosan nem lennék már szűz, ha anyám nem ügyelt volna az erényemre. Most viszont kifejezetten örültem, hogy ennek az arkangyalnak a karjaiban élhetem át a nászéjszakámat. Hogy ott álltam és bambultam magam elé, hirtelen nyílt az ajtó, és belépett az én hercegem. Egyenesen hozzám lépett. Megfogta a vállam és rám mosolyogott. Féltem, hogy valami pórias vigyor kerekedik a számra, ezért inkább beharaptam az ajkam. Halk nevetés hagyta el hercegem torkát, ahogy felemelte a kezét és megsimogatta az arcomat, hogy megnyugtasson. "Ne félj." mondta halkan. Megcsókolt. De ez már nem az a hevenyészett csók volt, amit a pap előtt adott. Nyelvével mélyen behatolt az ajkaim közé, végigsimította a fogaimat, majd az ajkamon is végigjárt. Eközben hátul kibontotta az ingem fűzőjét, majd lelökte rólam egyetlen ruhadarabomat. Meztelenül álltam előtte. Megijedtem a helyzettől, ezért gyorsan átöleltem, de csak azért, hogy én is levetkőztethessem. Gyorsan kifűztem az ingét és letoltam széles válláról. Kezem lecsúszott a hátán.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.58 pont (91 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 11. 4. szombat 06:11
Kissé naiv, de jó. Sőt, kiváló. (Egy l-lel!)
#5 zsuzsika 2016. 09. 7. szerda 07:18
Jól megírt.
#4 vakon53 2015. 12. 23. szerda 15:37
Kiválló történet.
#3 papi 2015. 08. 29. szombat 18:50
Nagyon tetszik
#2 listike 2013. 12. 12. csütörtök 09:27
Kiválló történet.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?