A+ A-

Vulcanus

Napsütéses tavaszi nap. A fák már egészen kizöldelltek, a lombjukon átszűrődő napfényben táncot járnak az autók által felkavart porszemek. Már öt hónapja otthonom ez a hetvenezres vidéki város. Mikor idejöttem, még minden szürke volt, és nehéz köd ült az utcákon, akár a szívemen... A szakítás a régi élettel nehéz volt, de már régóta időszerű. Minden vég egy új kezdet! - mondogattam magamnak, miután egy évig tartó szenvedés és önsajnálat után megráztam magam, felszámoltam a régi életemet, és átutaztam az országot azért, hogy a távolsággal is segítsem a régi lezárását, az új születését. Nem volt könnyű, de itt vagyok... készen állok. A tavaszi napsütés mintha az én lelkemről is felszárítaná lassan a ködös szürkeséget.
Az albérletem csupán egy szoba, de egyelőre nem telik többre. Ezt is az utolsó pillanatban találtam. Mint később megtudtam, a főbérlőm, István szintén elvált, ráadásul a vagyonát is elveszítette. Neki sem lehet könnyű ez a kényszerű együttélés egy idegennel, egy mindössze kétszobás lakásban. Habár, nem sokat láttam őt az egy fedél alatt töltött idő folyamán... Mérnökként és építésvezetőként dolgozik. A közösen használt fürdőszobában a ruhák állapota és szennyezettsége alapján fizikailag is jócskán kiveszi a részét a munkából. Reggel korábban kezd, mint én, este pedig már ágyban vagyok, mikor hazaérkezik.
Bevallom, ezt nem is bánom, mivel kissé tartok tőle, hiszen nem kis darab férfi, és nem is igazán kedves. Nálam jó két fejjel magasabb, 40 év körüli, széles vállú, bikanyakú, szakállas. Középiskolában imádtam a római és görög mitológiát, és pontosan így képzeltem el Vulcanust, az istenek kovácsát. Amit tudok főbérlőmről, azt a környéken élő és dolgozó emberektől tudom. A ház alatt lévő zöldséges bolt tulajdonos- és egyben eladónője kéretlenül és készségesen mesélt el minden szaftos részletet. Szokványos történet: sokat dolgozó mérnök, kemény, és talpig becsületes. Otthon unatkozó, csinos, huszonéves feleség, aki a gyerekszülést halogatja, de nem veti meg a fitneszterem gazdag tulajdonosának a társaságát... Náluk a csalfa exnejnek jutott a dörzsöltebb ügyvéd, aki lenullázta Istvánt anyagilag, az én esetemben a volt férjemnek, Attilának. Ráadásul István exe jókora hitelkártya-tartozást is hagyott volt férjének búcsúzóul, ezért volt kénytelen minden fillért megfogni, és kiadni a szobát... Ezután pedig jött küzdelem, hogy újra felépítse magát... Mindennapos eset, mindennapos megoldások: mogorva begubózás, munkába temetkezés, itt-ott egy kis piálással spékelve - legalábbis István esetében a szemetes mellett időnként megjelenő üres whiskysüvegek erről árulkodnak.
Itt kezdődik el a történetem.
A teremben aznap elég jól megdolgoztatott az edző. Szeretem a fárasztó edzéseket, nem csak a testemet, de a lelkemet is helyre rakja. A hideg-meleg váltózuhany alatt úgy éreztem, újjászülettem. Elzártam a csapot, majd gyorsan ledörzsöltem magam egy érdes törölközővel. Felvettem egy tiszta bugyit, és rövid fürdőköpenyemet. Valami dalt dúdolgattam, mikor egy kistörölközővel a hajamat szárítgatva kiléptem a fürdőszobából.
Meglepve láttam, hogy István jön ki a konyhából, fekete pólóján és farmerjén az építkezés porával, kezében egy pohár whiskyvel. A pohárhoz hozzáütődnek a jégkockák, jellegzetes hangot kiadva. Hm. Általában egy-két órával később szokott hazaérni. Nem is volt baj, pont aznap volt esedékes a havi lakbér kifizetése. Általában egy, a nevével ellátott borítékban hagytam a pénzt az előszobában, de így akkor személyesen adom át neki.
- Jó estét! - köszöntöttem. - Ma korábban ért haza. Egy perc, és hozom a lakbért.
Valami köszönésfélét morgott, miközben összevont szemöldöke alól épp csak egy pillantást vetett rám, ahogy végigmérte fürdőköpenyes alakomat. Kicsit elpirultam. Mi tagadás, a sok sport ellenére nem vagyok egy modellalkat, inkább széles vállú, izmos, itt-ott kisebb, puha párnácskákkal. Miközben a lakbért összeraktam, eszembe jut, mennyit hallgattam volt férjemtől, hogy nem ártana leadnom pár kilót, holott a testsúlyom bőven a normális tartományban van. Mégis, az önbizalmam apró darabokban hevert, mikor elhagytam. Emlékszem, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy az utolsó tárgyalási napon a Bíróság épületéből kilépve ne egy jól irányzott tökön rúgással töröljem le a képéről az elégedett vigyort. Mindegy, már elmúlt...
Az előszobában István kezébe nyomtam a borítékot a pénzzel. Dörmögve megköszönte.
A szobámba visszatérve bekapcsoltam a telefonomat, kikerestem egy esti lecsengéshez való rockballadát, majd ledobtam a fürdőköpenyt, hogy az alváshoz viselt trikóba bújjak, de a nyitott ablakon beáramló tavaszi levegő olyan finoman simogató volt, hogy inkább még félmeztelen maradtam egy kicsit, és a nótát dúdolva inkább a hajamat kezdtem el szárítani.
Nem tudom, mikor lépett a szobába... háttal álltam, és a zene, valamint a hajszárító elnyomott minden zajt. Mikor megfordultam, ott állt, és bámult.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.44 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 listike 2014. 09. 26. péntek 07:48
Nagyon szép volt.
#12 izmos22 2013. 07. 20. szombat 09:36
10 pont jó lett
#11 v-ir-a 2013. 07. 14. vasárnap 23:34
10 pont /lemaradt/ smile
#10 papi 2013. 07. 3. szerda 20:05
Nagyon jó
#9 v-ir-a 2013. 07. 2. kedd 23:02
huha nagyon élveztes volt, szinte éreztem a szenvedélyt smile
#8 gaborthefirst 2013. 07. 2. kedd 22:55
A lakbérrel mi lett blues? smile Tetszett, életszagú és szép, nagyon szép, és jól, ízlésesen megírt történet. Köszönöm. Üdv!
#7 sztbali 2013. 07. 2. kedd 17:29
Jó.
#6 Andreas6 2013. 07. 2. kedd 10:30
Gratulálok, ment a 10 pont.
#5 veteran 2013. 07. 2. kedd 08:16
JÓ 10 pont.
#4 Rinaldo 2013. 07. 2. kedd 06:17
Jó.
#3 genius33 2013. 07. 2. kedd 05:11
Nemrossz.
#2 gerontofil 2013. 07. 2. kedd 05:05
Jól megírt törtènet. Bár èn a perverzebb storykat kedvelem,ez kifejezetten tetszett. Gratula. 9 pont.
#1 Törté-Net 2013. 07. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?