A+ A-

Érettségi felkészítő

Nem is olyan régen történt, hogy az egyik tanár ismerősöm megkért, segítsek neki, mert jónéhány végzős diákja lemaradt, és kéne valaki, aki segít őket korrepetálni, felzárkóztatni... Elsőre nem tetszett az ötlet, de aztán belementem, mégiscsak jó, ha lógnak egy szívességgel az embernek. Így esett, hogy pár diák az én felügyeletem alá került, ha kellett, magyaráztam nekik vagy kikérdeztem őket. Egyikük már az első alkalommal feltűnt, ő volt Adél. Nagy barna szemeivel úgy tudott nézni, hogy teljesen megigézett, és minden egyéb szempontból nagyon helyes, csinos lány volt. Azon túl persze, hogy tetszett, másban nem igazán gondolkodtam eleinte, de aztán másképp alakultak a dolgok.
Adél volt a legszorgalmasabb, ki tudja talán ő volt leginkább lemaradva attól a szinttől, akit nyugodt szívvel érettségire enged egy tanár. Úgyhogy tanult rendesen, de már tavaszodott, és mindketten attól tartottunk, hogy ez nem lesz elég. Végső megoldásként felvetettem, hogy jöjjön fel hozzám tanulni, úgyis egyedül lakom, legalább lesz időnk és senki sem fog zavarni. Na persze az első reakció rögtön egy nagy nevetés lett, de voltunk már olyan baráti viszonyban, hogy ezt a meghívást ne vegye sértésnek vagy tolakodásnak. Elfogadta, mert szüksége volt a tanulásra. Én meg örültem neki, mert egyre jobban tetszett.
Azon az estén már sokadszorra töltötte nálam tanulással az időt. Elég erősen tavaszodott, úgyhogy a meleg idő miatt Adélon nem volt túl sok ruha. Virágmintás középhosszú szoknyában, kellemesen kivágott, rózsaszín felsőben ücsörgött az egyik széken, én pedig mellette. Egészen addig semmi nem történt köztünk, se egy érintés, se egy utalás. De azok a nagy szemű nézések mindig megvoltak... Akkor már erősen esteledett, és a munka végefelé jártunk, amikor szorosan mellette ülve, előre omló barna haját egy lágy mozdulattal a füle mögé simítottam. Rám nézett, hófehér arca talán el is pirult egy kicsit. Ahogy felém fordította azt a helyes arcoskáját, én nem teketóriáztam, megcsókoltam. Nem félve, éppen csak, hanem hosszasan, mélyen, és elengedni már nem is tudtam. Adél visszacsókolt fantasztikus szájával, lassan egész testével felém fordult és átkarolt. Átöleltem, és lassan benyúltam a felsője alá.
- Ideje mást is gyakorolnunk most már - mosolyogtam.
- Szerintem is... Vártam már ezt egy ideje - súgta a fülembe. Az ölembe ült ott a széken, szoknyája egészen felcsúszott, én rögtön megmarkoltam a feszes, kerek fenekét. Aztán felül levetkőztettük egymást. Nem volt még 20 éves, de nem volt már kezdő, lelkesen ölelt és csókolt, egyre jobban beindultunk. Amikor megláttam a finoman domborodó, nem túl nagy melleit, azonnal kényeztetni akartam őket, és nagy sóhajtozások közepette keményre izgattam a bimbóit. A nadrágomban már majdnem szétdurrantam, úgyhogy felkaptam a kiscsajt, és ölelkezve, csókolózva bevonszoltam a szobába. Ott megszabadultunk a maradék ruháinktól is.
Elképesztő teste volt Adélnak, ahogy az ágyon feküdt. Vékony test, kopasz punci, apró mellbimbók meredeztek a gyenge lámpafénynél, öröm volt így meztelenül ölelgetni. Egyik keze ösztönösen a farkamon dolgozott, én pedig őt masszíroztam a lába között.
- Érezni akarlak magamban - suttogta, én pedig nem is várattam. Szétrakta a lábait, szinte kinyílt, mint egy virág, a nedves puncija csillogott a félhomályban. Én lassan nyalogatva elindultam a combjaitól, aztán feljebb, végig a legérzékenyebb testrészén, fel a hasán, a mellein, a nyakán. Ezen a ponton aztán fogtam, és mélyen betoltam neki a farkam. Egy pillanatra azt hittem, ott menten elsülök, de kár lett volna. Olyan forró és csúszós volt belül, hogy rögtön ütemesen dugni kezdtem. Nem tudom, vágyott-e valamiféle gyengéd bemelegítésre, mert az kimaradt. Az ágy megnyekkent, mi pedig hangosan lihegtünk minden lökésnél. Nagyokat csattantunk, ahogy összeértünk, és ez a csiklóját is izgathatta, mert gyakran összeszorított magával, és csak vonaglottunk így...
Az arca, a néha kicsit aggódósnak tűnő nagy barna szemei most teljesen másképp mutattak. Hátrahajtott fejjel, lehunyt szemekkel nyögött, hol a hátamat, hol a fenekemet vagy a lepedőt markolta, én pedig a vállát szorítottam és egyre keményebben keféltem. Végül amikor a lazán szétdobott lábai remegni, ő pedig hangosan nyögni kezdett, már én sem bírtam tovább. Pár utolsó lökés, aztán kivettem és a hasára spricceltem egy óriási adagot. Utána szinte visszaestem az ágyra. Adél szemeiben most nem a tanulás miatti aggódás, hanem a kielégülés látszott.
- Köszönöm - mondta halkan. Egymást simogattuk.
- Még nem végeztem veled - mosolyogtam. Ő visszamosolygott, és kajánul megjegyezte:
- Reméltem, hogy ezt mondod.
- Akkor gyere, tusoljunk le - invitáltam egy újabb kalandra.
Akkoriban nekem egy kis zuhanyfülkém volt, ami nagy plexi ajtókkal volt zárható. Adéllal beléptünk ide, magunkra zártuk az ajtót, a fülledt hangulat viszont nem csak a forró víznek volt köszönhető.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.71 pont (56 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 papi 2014. 01. 6. hétfő 05:15
Nem rossz
#8 feherfabia 2013. 12. 14. szombat 07:01
8p
#7 A57L 2013. 11. 19. kedd 05:54
Egész jó.
#6 v-ir-a 2013. 01. 6. vasárnap 22:15
elég sablonos...
#5 sikamika 2013. 01. 2. szerda 18:06
jo!!!
#4 Bikmakkocska 2013. 01. 2. szerda 15:47
No, ezért is börtön jár, ha nem 18 éves. Sztorija alig van, közepes.
#3 genius33 2013. 01. 2. szerda 07:12
Kellemes és jól megírt. Tetszett! Lehetne 2. rész is. smile
#2 Rinaldo 2013. 01. 2. szerda 06:45
Jó a történet.
#1 Törté-Net 2013. 01. 2. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?