A+ A-

Drágán adod

Sötét kórház szűk folyosóján, a műtő előtt fiatal lány zokogott. Az édesanyja élet és halál között lebegett. Sürgős műtétet hajtottak végre rajta, de a lány tudta, ez nem menti meg az életét. Sajnos az életmentő beavatkozásra nem volt pénze, a társadalombiztosító pedig nem volt hajlandó állni a költségeket, túl kockázatos volt. Azon töprengett, hogy tudná rávenni az orvost, hogy mégis megoperálja. Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy édesanyját közben kitolták a műtőből. Könnyes szemmel rohant az orvos után.
- Doktor Úr!
- Most nem érek rá!
- Hogy van az anyám? - kérdezte kétségbeesve.
Végig az orvos után loholva rájött, ez nem volt túl jó kérdés, hiszen tudta, hogy van. amíg ezt végiggondolta, az orvos eltűnt a szeme elől. Egy arra haladó ápolótól megtudakolta, melyik iroda az orvosé. Kopogás nélkül lépett be az ajtón. A fiatal, jóképű orvos dühösen fordult felé:
- Maga nem tanult illemet? - kérdezte flegmán, de rá sem hederített a zaklatott lányra.
- Doktor Úr! Nagyon szépen kérem, mentse meg az édesanyám életét! Soha senkitől nem szoktam semmit kérni, de maga az utolsó reménységem! Bármit megteszek, csak segítsen! - kérlelte a sírástól alig hallhatóan.
A doktornak felcsillant a szeme, de rideg közönyt színlelt, mialatt megkerülte az asztalt.
- Kisasszony! Ha eltekintek a tiszteletlenségétől, akkor sem tehetek semmit. A szabály az szabály.
- De nekem nincs pénzem! - sóhajtott a lány.
- Márpedig akkor nem tehetek semmit. Viszontlátásra!
- Addig nem megyek sehová, amíg meg nem gondolja magát, Temesvári doktor - mondta most már határozottan a lány.
Nyoma sem volt a könnyeinek.
- Akkor elvitetem a biztonságiakkal!
- Nem érdekel!
- Mit is mondott, kisasszony, mi az, amire hajlandó a műtétért? - kerülgette a doki tovább a forró kását.
- Bármire, csak kérem, segítsen!
- Akkor is, ha esetleg kihasználnám?!
- Feküdjek le magával? - kérdezte a lány megütődve.
- Hát még az is előfordulhat! De lehet, hogy annál i rosszabb - lépett fenyegetően közel a doki. - Így is bármire hajlandó?
- Igen! - suttogta a lány annak reményében, hogy tényleg segít a fiatal orvos.
- Nem hallom!
- Igen - mondta még egyszer.
- Mi a neved, ribanc? - ragadt bele a lány hajába.
Az előbbi kisfiús báj rögtön eltűnt az arcáról. Nem érkezett a kérdésre válasz, a lány erre egyáltalán nem számított. A doki pofon vágta.
- Azt kérdeztem, mi a neved!
- Szabina - hebegte a lány.
Próbált szabadulni az orvos szorításából.
- Doktor Úr! Engedjen el, kérem.
- Hamarabb kellett volna végiggondolni, mivel jár, ha az ember felelőtlenül ígérget! Itt maradsz, és azt teszed, amit mondok! Világos?
Most sem érkezett válasz a kérdésre, Szabina nagyon meg volt rémülve.
- Nekem így is jó! Megtanulod még, hogy válaszolni kell a kérdésekre! Előbb-utóbb megfizetsz a tiszteletlenségért és a szemtelenségért! Vetkőzz!
De a lány még mindig nem volt hajlandó engedelmeskedni. Minél előbb szabadulni akart. A doki a falhoz szorította, és elkezdte róla letépni róla a ruhát. Hiába kapálózott, nemsokára anyaszült meztelen volt. A doki durván a lába közé nyúlt, Szabina felsikított.
- Ó, nézzenek oda! Hogy élvezi a kis ribanc, ha hozzányúlnak!
- Gábor, kérlek! -próbált kedves lenni Szabina, de csak ez ellenkezőjét érte el vele.
- Ki mondta, hogy letegezhetsz, és a keresztnevemen szólíthatsz, kis kurva?! Hát semmi tisztelet nincs benned? Az urad vagyok, te pedig a szolgám! Minden esetre a bűnlajstromod elég hosszú most már! Gondolkozhatok egész nap a büntetéseden! Csak sajnos most nagyon nem érek rá veled foglalkozni! Pedig már nagyon ki vagyok éhezve egy jó kis dugásra! De sebaj, ami késik, nem múlik!
Szabina azt hitte, elengedi az orvos. De nem. Gábor belökdöste az irodája hátsó részébe és ráparancsolt:
- Feküdj hanyatt és tedd szét a lábad!
Szabina már nem mert ellenkezni, halálos félelem lett úrrá rajta. Gábor először a bokáit kötözte széles terpeszben az ágyhoz, majd a csuklóit szorosan maga mellé. A mellkasánál és a csípőjénél kötél helyett vastag szíj került rá, alig tudott tőlük levegőt venni. Kötél került a nyakába is, aminek a vége először szabadon lógott le a feje mögé, majd súlyok kerültek rá. Szabina rögtön fuldokolni kezdett, de még éppen kapott levegőt. Gábor fa csipeszeket vett elő, és gyors mozdulattal a lány szeméremajkaira csíptette őket., majd széthajtogatta, és erős ragtapasszal a combjához ragasztotta a csipeszeket. Először nem tűnt olyan kellemetlennek a dolog, csak furcsán fázott a puncija, de utána elkezdett az egész lüktetni és égni. Szabinának tele lett könnyel a szeme.
- Gábor, kérlek! - suttogta halkan, de a fiú fittyet hányt a könyörgésre.
- Először is! Te csak akkor beszélsz, ha én azt mondom! Másodszor pedig nem Gábornak, hanem Uramnak szólítasz, és nem tegezel, hanem mélységes és elszánt tisztelettel magázol! És alázatos leszel,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.1 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 A57L
2014. 03. 18. kedd 08:29
Ez nem valami jó. Válaszolok rá!
#12 gaborthefirst
2013. 06. 26. szerda 23:27
Nincs ez büdös húsból és nem is kozmáltad le Inkheart, és azt sem hiszem, hogy büntetni akarsz, valamint a cucc sem volt rossz minőségű és nem vagy beteg sem... Az a helyzet, hogy a plebs azt a bizonyos hajszálat nem szokta észlelni. Azért nem, mert nem elég éles a látásuk! Hát ezért plebejusok, de ez az ő bajuk. smile Azt a hajszálat nem látják amelyik elválasztja az őrülttől a zsenit. Pedig ott van!!! 10 pont. Kösz, üdv! Válaszolok rá!
#11 XXIII.István
2012. 10. 11. csütörtök 17:32
Nos! Valóban nem kötelező elolvasni - bár nem tudom, hogy anélkül miféle kritikát lehet anélkül mondani....???
Azután meg, tudod, az étel, amit lekozmáltál és mellesleg büdös húsból készült, attól nem lesz jobb, ha olyan valaki mondja róla, hogy szar, aki maga nem főz!!!! Különösen akkor, ha az illető(k) még fizet(nek) is érte! Ha meg "anyagozol", akkor tényleg egy beteg marha vagy....és talán sajnállak is egy kicsit! Válaszolok rá!
#10 Inkheart
2012. 10. 11. csütörtök 08:02
Köszi, ez most jól esett! nyes A fantáziája mindenkinek a sajátja attól, hogy nem meri kimondani. Ha valaki csak ír, és nem tesz tönkre maga körül mindent azzal, hogy "éli" a fantáziáját, az már mocskos, beteg ember. Az a cucc tényleg rossz minőségű volt wink Válaszolok rá!
#9 v-ir-a
2012. 10. 10. szerda 21:54
valóban nem kötelező elolvasni;
én a kritikák miatt olvastam el,
kiváncsi voltam arra,hogy mi borította ki őket ennyire;
bevallom rosszabbra számítottam;
ez csak egy olyan férfi fantáziája, aki büntetni akar egy lányt...
vagy csak rossz minőségű anyagot kapott a dealertől nyes Válaszolok rá!
#8 Inkheart
2012. 10. 10. szerda 17:11
Nem volt kötelező olvasni! Azért, mert neked nem tetszik, nem vagyok beteg. És mutass valami olyat, amit te írtál! Válaszolok rá!
#7 kisstomi23
2012. 10. 10. szerda 16:42
sok törtenetet olvastam,de ez egy mocsok-fordulj orvoshoz Válaszolok rá!
#6 Inkheart
2012. 10. 10. szerda 12:17
Teljesen normálisnak tartom magam, köszi! Ha valaki írni sem tud, ne fikázzon! Ha jobbat ír, mutassa meg, és elfogadom a véleményét! Válaszolok rá!
#5 evcsy 1021
2012. 10. 10. szerda 08:27
aki ezt írta kezeltetni kéne, de minnél hamarabb. Válaszolok rá!
#4 genius33
2012. 10. 10. szerda 07:59
Undoritó... Válaszolok rá!
#3 cervelo
2012. 10. 10. szerda 06:32
Barmok. Válaszolok rá!
#2 Rinaldo
2012. 10. 10. szerda 05:56
Szadista állatok. Válaszolok rá!
#1 Törté-Net
2012. 10. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről? Válaszolok rá!