Drágán adod

Sötét kórház szűk folyosóján, a műtő előtt fiatal lány zokogott. Az édesanyja élet és halál között lebegett. Sürgős műtétet hajtottak végre rajta, de a lány tudta, ez nem menti meg az életét. Sajnos az életmentő beavatkozásra nem volt pénze, a társadalombiztosító pedig nem volt hajlandó állni a költségeket, túl kockázatos volt. Azon töprengett, hogy tudná rávenni az orvost, hogy mégis megoperálja. Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy édesanyját közben kitolták a műtőből. Könnyes szemmel rohant az orvos után.
– Doktor Úr!
– Most nem érek rá!
– Hogy van az anyám? – kérdezte kétségbeesve.
Végig az orvos után loholva rájött, ez nem volt túl jó kérdés, hiszen tudta, hogy van. amíg ezt végiggondolta, az orvos eltűnt a szeme elől. Egy arra haladó ápolótól megtudakolta, melyik iroda az orvosé. Kopogás nélkül lépett be az ajtón. A fiatal, jóképű orvos dühösen fordult felé:
– Maga nem tanult illemet? – kérdezte flegmán, de rá sem hederített a zaklatott lányra.
– Doktor Úr! Nagyon szépen kérem, mentse meg az édesanyám életét! Soha senkitől nem szoktam semmit kérni, de maga az utolsó reménységem! Bármit megteszek, csak segítsen! – kérlelte a sírástól alig hallhatóan.
A doktornak felcsillant a szeme, de rideg közönyt színlelt, mialatt megkerülte az asztalt.
– Kisasszony! Ha eltekintek a tiszteletlenségétől, akkor sem tehetek semmit. A szabály az szabály.
– De nekem nincs pénzem! – sóhajtott a lány.
– Márpedig akkor nem tehetek semmit. Viszontlátásra!
– Addig nem megyek sehová, amíg meg nem gondolja magát, Temesvári doktor – mondta most már határozottan a lány.
Nyoma sem volt a könnyeinek.
– Akkor elvitetem a biztonságiakkal!
– Nem érdekel!
– Mit is mondott, kisasszony, mi az, amire hajlandó a műtétért? – kerülgette a doki tovább a forró kását.
– Bármire, csak kérem, segítsen!
– Akkor is, ha esetleg kihasználnám?!
– Feküdjek le magával? – kérdezte a lány megütődve.
– Hát még az is előfordulhat! De lehet, hogy annál i rosszabb – lépett fenyegetően közel a doki. – Így is bármire hajlandó?
– Igen! – suttogta a lány annak reményében, hogy tényleg segít a fiatal orvos.
– Nem hallom!
– Igen – mondta még egyszer.
– Mi a neved, ribanc? – ragadt bele a lány hajába.
Az előbbi kisfiús báj rögtön eltűnt az arcáról. Nem érkezett a kérdésre válasz, a lány erre egyáltalán nem számított. A doki pofon vágta.
– Azt kérdeztem, mi a neved!