A+ A-

Fiúból férfi, anyából ringyó

Három hete hálát adok a hanyag bevásárlásokért. Na, nem azért, mert élvezem, amikor a sok kacat között pont a legfontosabb hiányzik, hanem mert egy ilyennek hála élhettem át eddigi életem legjobb pár óráját, amire még most is fülig érő szájjal és meredt farokkal gondolok vissza.
Tanév vége felé már nem nagyon foglalkoztam a tanulással, bár nem mintha a leckeírás lenne egy 17 éves srác minden vágya. A lányokat azidőtájt nem nagyon érdekeltem, nekik ekkor a világfájdalmas, búskomor fiúk, vagy mik jöttek be. A sok szabadidőnek hála, hosszú órákat tölthettem a barátaimmal. Különösen sokat lógtam Basa nevű cimborámmal. Hatalmas arc, mindenre volt egy vicces megjegyzése, mellesleg kiváló asztalitenisz játékos hírében állt, szóval időnk nagy részét a pingpongasztalnál töltöttük sok csapkodás és beszélgetés közepette. Mivel az asztal közel volt a bejárati ajtóhoz, sokszor láttam Basa, alias Balázs, ahogy mi nem szólíthattuk, családját. A barátom famíliája mindössze belőle, az öccséből, illetve az édesanyjából állt. E rendkívül dekoratív, 30-as évei végén járó nőből senki nem nézte ki, hogy már két gyereket kihordott. Amikor először láttam azt hittem a család egyik barátja, fel sem merült bennem, hogy ő a srácok anyja.
Tisztán emlékszem az első beszélgetésünkre. Pont évzáró után voltunk, Én és pár haverom Basa társaságában beugrottunk hozzájuk. Ő akkor éppen kint napozott a teraszon. Meg is lepődtem ezen, hisz elég világos bőre volt neki, fel nem fogtam, miért teszi, de a látvány még ennél inkább felkavart. Hanyatt fekve, felhúzott lábakkal feküdt egy napozóágyon egy eléggé hivalkodó bikiniben. A srácok észre sem vették, Ők futólépésben zúgtak be a garázsba. Én maradtam, pár pillanatig csak bámultam azt a gyönyörű testet. Gyanítom feltűnt neki, hogy nézem, mert hirtelen felült és magára terített egy lepedőt, majd köszönt nekem.
- Szia Ádi, hát te?
- Őő, csókolom, remélem nem zavarunk, tudja úgy gondoltuk, - mondtam elég zavartan - hogy kicsit beugrunk ide, hogy izé, megnézzük a... igazából már épp indulni készültünk.
- Nem zavartok, örülök, hogy itt vagytok. Van még egy kis maradék rétes, szólj a többieknek, hogy jöjjenek a konyhába.
- Értem, rendben, oké szólok.
Ezzel ő elindult be a házba.
Örültem, hogy vége lett annak a kínos társalgásnak, úgy éreztem, ha tovább kéne beszélnek, mentem elégek szégyenemben. Miután szóltam a srácoknak, hogy jöjjenek, mert van mint burkolni, Ők jöttek, mint a mérgezett egér és sec-perc alatt betermelték az összes kaját. Én nem ettem egy falatot sem, végig az előttem ülő nőt bámultam. Kedves, visszafogott mosolya ráragadt bárkire, akire ránézett. Akarva-akaratlanul, rápillantottam a melleire. Kicsit sem voltak megereszkedve, és hála a toppnak, amit viselt, remekül ki voltak hangsúlyozva. Egy kis idő után Ő is rám nézett, mire egy véletlen folytán a szemébe néztem. Szinte azonnal a plafonra szegeztem a tekintetem, nem hiányzott még egy kínos beszélgetés. Mikor már éppen indultunk volna, a fiúkkal együtt megköszöntem az el sem fogyasztott ételt, majd egy köszönés után elindultunk kifelé. Basa rám szólt, hogy maradjak, mert vissza akarja adni még a tanév alatt kölcsönkért filmjeimet, csak előbb kikíséri a többieket. Ezzel a banda elindult kifelé. Egyedül maradtam a konyhába. Azaz nem teljesen, mert itt volt Basa anyja. Úgy tettem, mintha nagyba vizsgálgatnám a falon lévő tájképet, hogy még véletlenül se keljen ránéznem. A kínos csendet az Ő kedves hangja törte meg.
- Úgy hallottam, elég sokat tevékenykedtél az iskola sportéletében.
- Ami azt illeti asszonyom...
- Jaj, hagyd ezt, szólíts csak Erikának.
- Értem.
Amikor meghallottam, tudtam, hogy ezt a nevet egy jó darabig nem verem ki a fejemből.
- Na, mi is van azzal a sporttal? - kérdezte.
- Igen, valóban sok versenyre eljártam, szinte bármilyen sportágban el tudok helyezkedni.
- Hűha, akkor egy leendő olimpikont üdvözölhetek nálunk?
- Hát, a tanárom szavaival élve, kicsit olyan vagyok, mint a svájci bicska: sok helyen be lehet vetni, de sehol sem száz százalékkal.
- Hm, ezt hogy kell érteni? - kérdezte kíváncsian.
- Valóban elmentem rengeteg versenyre, de érdemi helyezést nem sokszor értem el.
- A részvétel a fontos, nemde?
- Így igaz, csak tudja folyton csalódottan visszatérni olyanok közé, akik érmekkel és trófeákkal képzelik el a hazajövetelemet, elég kellemetlen.
- Előbb utóbb össze fog jönni neked egy aranyérem valahol, csak idők kérdése.
- Köszönöm, hogy bízok bennem.
- Nem várom el senkitől, hogy magázzon, azért olyan öreg még nem vagyok.
- Külső alapján Én is egy 30-as, 31-es életkort tippeltem volna magának.
- Hogy mondod? - kérdezte
- Őő, Basa, akarom mondani a Balázs visszajött már? - húztam ki magam a kellemetlennek ígérkező válasz alól.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.6 pont (81 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 Andreas6 2018. 01. 11. csütörtök 07:49
Életedben nem játszottál még anált, ha azt állítod, hogy tágabb, mint elölről.
#13 sunyilo 2016. 01. 15. péntek 22:18
Folytatni!
#12 vakon53 2015. 12. 6. vasárnap 16:03
Szépenkérünk a feleségemmel hogy folytazsd?
#11 listike 2014. 06. 20. péntek 06:35
Miért nincs folytatás?
#10 papi 2013. 05. 1. szerda 09:13
ezzel még nincs vége, folytatni kéne
#9 v-ir-a 2012. 08. 14. kedd 02:01
tiborggal értek egyet smile 7 pont
#8 Bikmakk 2012. 07. 21. szombat 22:53
Folytattassék(
#7 cervelo 2012. 07. 21. szombat 16:17
Egész jó.Várom a folytatást,remélve hogy lesz.
#6 zsuzsika 2012. 07. 21. szombat 11:43
Legyen folytatás !!
#5 sipospista 2012. 07. 21. szombat 09:47
nagyon jóóóó
#4 genius33 2012. 07. 20. péntek 11:12
jóó smile
#3 Rinaldo 2012. 07. 20. péntek 07:27
Nagyon hiányzott,a fasz anyucinak,végül is jól meg baszata magát punciba és seggbe.
#2 tiborg 2012. 07. 20. péntek 02:27
A 20centi meg az anal utanni cumizas kimaradhatott volna, kulonben a sztori OK.
#1 Törté-Net 2012. 07. 20. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?