Egy hősre várva

Már épp távozni akartam a partiról, amikor megláttam őt. Soha életemben ki nem állhattam az olyan partikat, ahol túl előkelően kellett felöltözni. Mindez annak köszönhető, hogy túl sok hétvégi partira beszéltek rá az egyetemen, ahol megvoltak a sajátos öltözködési szabályok.
Gillian viszont a minap azt mondta, jobb ha lelépek az ilyenekről és más hapsikkal találkozom, erre pedig a legjobb alkalom az ő negyvenéves főnökének születésnapi partija.
Ő persze úgy akadt össze Barryvel, hogy már hallott róla, sőt kimondottan ezért fogadta el a meghívást, mindössze tíz perccel azelőtt, hogy megérkezett. Aztán ők ketten eltűntek a konyhában, én meg csak álltam ott a puncsos tál mellett... ki tudja meddig.
–  "Öltözz úgy, mint kedvenc hősöd! " – állt a meghívón. A férfiak esetében ez olyan hősöket jelentett, akiket ők tizenöt éves korukban bálványoztak... legalábbis erre utalt öltözékük. Volt ott két Indiana Jones (egyikük maga a parti házigazdája, Tony volt az), aztán volt ott három különböző Columbo hadnagy. Volt még ezenkívül Stan és Pan, aztán valaki munkásruhába öltözött és símaszkot vett fel, ettől persze lehetett akár Hannibal Lecter, vagy egyszerűen egy szadista vízvezeték-szerelő. Szóval nem volt ott senki, aki legalább egy kis beszélgetésre sarkallt volna, az erotikus vonzalomról már nem is beszélve.
Így aztán... mikor megláttam őt, ahogy átbukdácsolt a tömegen, hogy puncsot töltsön magának egy műanyag pohárba, az jutott eszembe: őt pont azért küldték az égiek, hogy velem foglalkozzon. Nem sokan választottak volna olyan öltözéket, amit ő viselt, viszont őrajta valami csodásnak tűnt. Az pedig nem volt más, mint egy vörös palást, meg egy feszes sort, valami bőrszerű anyagból. Meztelen karja és felsőteste szinte szemérmetlenül izmos volt, kócos, piszkosszőke haja a vállára omlott, én pedig boldogan töltöttem volna minden estét azzal, hogy a kemény combjait nyalogatom.
Hogy mindemellett még egy műanyag kardot is hordozott, már nemigen rombolta illúziómat, miszerint ő valami büszke spártai harcos, de még ha így is lett volna, akkor sem panaszkodom. Az én sebtében összeválogatott öltözékem sem volt jobb: khakiszínű póló, fekete sort, magasszárú csizma.