Masszázstanfolyam

– Segítsek valamit?
Az sem lepett volna meg jobban, ha a résnyire nyitott fürdőszobaajtón át pisztolyt fog rám a hang tulajdonosa. Pedig csak egy élénk szempárt láttam, és a homlokából egy keveset, ez a látvány pedig egyáltalán nem tűnt ijesztőnek.
– Segítsek valamit? – ismételte, s a nyílást szélesebbre tárva, láttatni engedte magát tetőtől talpig. Rövid, hófehér ruhájától káprázott a homályos fürdőszoba.
– Mindjárt elkészülök – válaszoltam, egy-két láthatatlan vízcseppet még gondosan felitatva hasam tájékáról.
Mibe mentél bele? – kérdeztem a tükörképemtől, amint ismét visszaszűkült az ajtó-hasíték, és Dorina nevetése már a legnagyobb szoba irányából hangzott fel:
– Fel már semmit, de levetni majd fogok! – Talán azt kérdezte tőle a másik két lány valamelyike, munkaruha gyanánt mit szándékszik felvenni a masszázshoz.
Az én öltözetemet egyetlen szál törölköző jelentette – vagy visszavegyem a ruhámat? – amikor keresztülslattyogtam az előszoba hűs kövén. Elképesztően különös érzés volt három felöltözött lány előtt meztelenkedni.

Dorina szinte rám sem nézve megsimította a középen felállított masszázspadot, ezzel jelezve: ott a helyem. A két másik nőnemű nem akart egyetlen mozdulatot sem elszalasztani, lelkes tanulóként figyeltek mindenre. Államat összefont kézfejemre helyezve, hasra fekve vártam, mi következik.
– Nem kapkodsz, nem nyúlkálsz... – Először azt hittem, nekem szól az intelem, nem is értettem, mit jelenthet a figyelmeztetés, hiszen meg sem moccantam. Csak a folytatásból jöttem rá, hogy ez már a magyarázat, a szemléltető masszázstanfolyam része: – Úgy indítod, mint egy igazi masszázst, merthogy valójában az is. Minél visszafogottabb vagy az elején, annál nagyobb lesz a hatás!
A hatás előjeleit máris megéreztem, amint meztelen testemet három gyönyörű szempár vizsgálta. Egyáltalán nem volt , de fásult chippendale-szerű sem, inkább olyan bizsergető újdonság.
– Minél nehezebbnek látszik valamit elérni, annál erősebben akarjuk... – fordítottam le az oktatószöveget –, és annál jobban fogjuk értékelni, amikor végre megszerezzük.
– Igazad van, de te ne szólalj meg! Ne is figyelj rá, amit mondok, majd csak, ha neked szól.