A+ A-

Masszázstanfolyam

- Segítsek valamit?
Az sem lepett volna meg jobban, ha a résnyire nyitott fürdőszobaajtón át pisztolyt fog rám a hang tulajdonosa. Pedig csak egy élénk szempárt láttam, és a homlokából egy keveset, ez a látvány pedig egyáltalán nem tűnt ijesztőnek.
- Segítsek valamit? - ismételte, s a nyílást szélesebbre tárva, láttatni engedte magát tetőtől talpig. Rövid, hófehér ruhájától káprázott a homályos fürdőszoba.
- Mindjárt elkészülök - válaszoltam, egy-két láthatatlan vízcseppet még gondosan felitatva hasam tájékáról.
Mibe mentél bele? - kérdeztem a tükörképemtől, amint ismét visszaszűkült az ajtó-hasíték, és Dorina nevetése már a legnagyobb szoba irányából hangzott fel:
- Fel már semmit, de levetni majd fogok! - Talán azt kérdezte tőle a másik két lány valamelyike, munkaruha gyanánt mit szándékszik felvenni a masszázshoz.
Az én öltözetemet egyetlen szál törölköző jelentette - vagy visszavegyem a ruhámat? - amikor keresztülslattyogtam az előszoba hűs kövén. Elképesztően különös érzés volt három felöltözött lány előtt meztelenkedni.
Dorina szinte rám sem nézve megsimította a középen felállított masszázspadot, ezzel jelezve: ott a helyem. A két másik nőnemű nem akart egyetlen mozdulatot sem elszalasztani, lelkes tanulóként figyeltek mindenre. Államat összefont kézfejemre helyezve, hasra fekve vártam, mi következik.
- Nem kapkodsz, nem nyúlkálsz... - Először azt hittem, nekem szól az intelem, nem is értettem, mit jelenthet a figyelmeztetés, hiszen meg sem moccantam. Csak a folytatásból jöttem rá, hogy ez már a magyarázat, a szemléltető masszázstanfolyam része: - Úgy indítod, mint egy igazi masszázst, merthogy valójában az is. Minél visszafogottabb vagy az elején, annál nagyobb lesz a hatás!
A hatás előjeleit máris megéreztem, amint meztelen testemet három gyönyörű szempár vizsgálta. Egyáltalán nem volt kínos, de fásult chippendale-szerű sem, inkább olyan bizsergető újdonság.
- Minél nehezebbnek látszik valamit elérni, annál erősebben akarjuk... - fordítottam le az oktatószöveget -, és annál jobban fogjuk értékelni, amikor végre megszerezzük.
- Igazad van, de te ne szólalj meg! Ne is figyelj rá, amit mondok, majd csak, ha neked szól... - A többiek felé folytatta: - Ezt jelzi az öltözékem is, mert ha nem lenne rajtam ennyi csomagolás sem, nem tudnék később mit levetni... Még fokozzuk egy kicsit a távolságot, ráterítem a fenekére ezt a törülközőt, csípőtől lefelé, húsz centinél nem lehet se több, se kevesebb a takarás.
Még mielőtt leborított volna az összehajtogatott, illatos textillel, kedvesen rácsapott a fenekemre:
- Ez műsoron kívül volt, hogy türelmes legyél! Kérsz a füledbe valami zenét, hogy ne zavarjon a szövegem?
- Dehogy zavar! Majd úgy csinálok, mintha nem is hallanék semmit.
- Most akár beszélgethetnénk is egy kicsit, minden páciens örömmel mesél a munkájáról, mennyire fontos, vagy a kocsijáról, vagy éppen elmesélné, mennyire nem értik meg mások... de ezt elhagyjuk, mert eltereli a figyelmet.
- Zene? - érdeklődött a kis szőkeség.
- Szólhat olyan, aminek nincs szövege... Most figyeljetek! Tenyérbe engedjük az olajt, mert ha közvetlenül a testére locsoljuk, esetleg hideg lesz, vagy sok. - Dorina a talpam felől állt.
- Hol kell kezdeni?
- Általában kívülről haladunk befelé, közép felé, tehát először lábfejtől a törülközőig, utána válltól a törölközőig. - Keze leheletnyi érintéssel ereszkedett le a bokámnál.
A kevés olajt játékos, hol apró, hol meg hosszan sikló mozdulatokkal simogatta a lábamon, s időnként pótolva azt, araszolt a térdem felé. Meglestem a közönséget; komolyan véve a kurzust, figyeltek minden mozdulatot. Egyelőre én nem találtam semmi különöset, bár tagadhatatlanul izgalmas volt csillogó tekintetek kereszttüzében feküdni.
A simogató kezek néha préselően keménnyé váltak, hogy a következő pillanatban megint lágyan csusszanjanak olajos bőrömön. Megtorpantak a törölköző szegélyénél, mintha azon túl háború folyna, majd az apró, lágy kezek újra vidáman siklottak lentről felfelé.
- Bocs! - mondta Dorina, amikor egyik csúszás alkalmával, majd a következőnél ugyanúgy, simogató kezei végigszánkáztak combjaim belsőfelén, s véletlenül nem álltak meg a jelzett határon, hanem bekandikálva lábaim közé, ujjheggyel megérintették a zacskómat.
Nem tudtam eldönteni, hogy ez a sasszé a masszázsjáték része-e, vagy tényleg véletlen, de a negyedik ismétléskor hajlamos voltam szándékosnak ítélni - különösen, amikor a kétfős közönség elégedetten felmordult, jelezve, hogy észrevették és helyeslik a lépést -, és kifejezetten izgatónak bizonyult. Ebben a formában, elhibázott mozdulatnak álcázva, még érdekesebb volt, mintha egy ilyen széplány egyszerűen és természetes módon odanyúl a zacsimhoz és megfogja.
Miután végzett a lábaimmal, Dorina oldalról közelített meg.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.48 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2013. 07. 15. hétfő 06:08
Nem rossz.
#4 joozsi 2012. 02. 19. vasárnap 04:29
Szerintem is folytatni kék!
#3 v-ir-a 2012. 02. 17. péntek 23:17
nem rossz...
#2 Rinaldo 2012. 02. 17. péntek 06:41
Nagyon jól és szemléletesen leirt történet.Legyen folytatása.
#1 Törté-Net 2012. 02. 17. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?