Amerika felfedezése 1. rész

Az úr 1492 évében, mikor Európában nagy harcok dúltak a törökök ellen. Mikor Nándorfehérvárnál Hunyadiék diadalmaskodtak. Egy bátor portugál utazó fejében hatalmas terv született. Megkerüli a törököket, és a másik oldalról jut el Indiába. A terv grandiózus volt és hatalmas üzleti haszonnal is kecsegtetett. Ehhez azonban számára hajók kellettek. Felkereste hát királyát Portugáliában, és találkozót kért tőle. Mivel nagy utazó hírében állt ezért beengedték. A király elé tárta a tervet, melyhez 5 hajót szeretett volna kapni. A király azonban kinevette, őrültnek titulálta, és nem adott neki egy hajót sem.
– Még hogy azért adjak 5 hajót, hogy lessenek egyenként a világ peremén? – mondta a király, aki szentül hite, hogy a föld lapos. Nagyon elkeseredett szegény, de hírét vette, hogy királya és a spanyol király nem éppen jó barátok, és lehet, hogy éppen ezért ő majd ad neki hajókat. Nagyon megörült, lóra ült, és elindult Spanyolországba.

Egyik éjszaka az út közben egy falusi fogadóban szállt meg. A fogadó nem volt túl nagy, de szabad és olcsó szoba, jó és finom étel, ital, volt benne bőven. Kivett hát egy szobát, majd lement, evett ivott, és beszédbe elegyedett a kocsmárossal. Míg beszélgetett, nem vette észre, hogy a pult mögül a kocsmáros felesége figyeli. A kocsmárosné szerette a szexet, de férjétől egy ideje már nem kapta meg. Nem is csoda, hiszen a kocsmárosnak titokban 3 fiatal szeretője is volt a faluban. Nem volt csúnya hölgy, de a kor már látszott rajta. Szemével éhesen vágyakozva nézegette az asztalnál ülő férfit, aki a világban tett kalandjairól mesélt egyre vidámabb és részegebb férjének. Bugyijában egyre nedvesebb és forróbb lett a hangulat. Kezei lassan vándorútra indultak.

Közben a férfiak elmélyülten társalogtak és borozgattak. A kocsmárosné keze már a ruháján keresztül a punciját dörzsölgette. Öntött még egy korsó bort a két férfinak, de a legerősebből és az asztalukhoz vitte. Ahogy végig nézett a sokat látott utazón, úgy érezte, hogy szinte vonzza az öle. Nagy lelkierő árán tudta csak megőrizni az erejét, hogy azonnal ne rántsa le róla a nadrágot. Pedig legszívesebben letépte volna a gatyát róla, és ott helyben meglovagolja.