A+ A-

Ébredezés

A "Péntek 13. születésnap" folytatása
Kata a munkatársnőm volt. Meglehetősen szabad szájú, de nagyon őszinte ember, aki nem nagyon tűri a képmutatást. Ennek ellenére pont egy nem kicsit nagyarcú emberrel élt együtt. Nehezen viselte ugyan a társaságát, viszont anyagiakban nem szűkölködött. „Szerencséjére” a férje külföldön dolgozott már évek óta, így a házasságuk jól működött, hiszen mindössze néhány hónapot töltöttek csak együtt egy évben, azt is ugye hosszú megszakításokkal. Kata ennek ellenére nem egy kicsapongó típus. Bár mára azt hiszem ráébredt, hogy csak egyszer élünk.
Sokat évődtünk egymással a munkahelyen, amíg egyszer egy délután meghívott magához. Új oldaláról ismertem akkor meg. Azt hittem ő elég laza ember ahhoz, hogy ezt az otthona is tükrözze, azaz rendetlenségre számítottam. Nem átláthatatlanra, de mégis rendetlenségre. Nagyon meglepődtem, amikor lakásába belépve finom illat, és hihetetlen nagy rend fogadott.
- Na mi van? Min csodálkozol ennyire? - kérdezte.
- Nagyon rendben van nálad minden...
- Talán nem erre számítottál, mi?
- Igazából nem is tudom...
- Nem is tudod, nem is tudod... Na dobd le magad valahová! Kávé, tea?
- Egy tea jöhet.
- Rendben. Érezd magad otthon!
Hát én a szaván fogtam. Amíg a konyhában foglalatoskodott körülnéztem kicsit. Minden rendben elpakolva, sehol egy ruhadarab, a polcokon a por a legkevesebb formában sem fordult elő. A médiaállványon sem láttam annak fekete színe ellenére a legkisebb koszt sem. A hálóba lépve ugyanaz. És elismerően bólintottam a franciaágy láttán. Az ugyanis egy hatalmas darab, mint később megtudtam, egy két méterszer két méteres egyedi darab és egyszerű felépítésű, semmi „csicsa”. Nagyon kellemes hangulatúvá varázsolta a szobát néhány kiegészítővel és a fal színének megválasztásával. Na itt aztán jól érezném magam, gondoltam...
- Látom, furcsállod... - szólalt meg a hátam mögött.
- Nem, bár a mérete kicsit meglepő.
- Tudod, a nagy hancúrokhoz nagy hely kell -nevetett, s felém nyújtott egy bögrét. - Vigyázz, meleg!
- Köszönöm...
Leültünk az étkezőjében az asztalhoz egymással szemben és nagyon jól elbeszélgettünk. Igazából ekkor tudtam meg róla, az életéről rengeteg olyan részletet, amit a munkahelyen az ember általában nem beszél meg ugye senkivel. Néhány évvel idősebb nálam, mégis a barátjává fogadott azt hiszem. Miután már vacsora felé közeledett az idő, megköszönve a vendéglátást és a beszélgetést hazafelé indultam. Az úton gondolataimba mélyedve elhatároztam, hogy megpróbálok többet kihozni ebből az új barátságból.
Következő hét péntekjén mindketten szabadságon voltunk, mert nem kellett aznap bemenni dolgozni az év eleji kevés megrendelés miatt. Még csütörtökön évődtem vele, hogy másnap reggel én fogom ébreszteni, mert egészen korán felmegyek hozzá. Jót nevetgéltünk ezen, mert nem hitt nekem.
Másnap nem sokkal 8 óra előtt, mert azért hajnalban mégsem akartam odamenni, csöngettem nála. Kicsit álmos szemekkel, de széles mosollyal az arcán egy szál köpenyben nyitott ajtót.
- Na jó reggelt! Látom tényleg komolyan gondoltad...
- Csak nem vártál? - kérdeztem.
- Majdnem biztos voltam, hogy tényleg jönni fogsz.
- Akkor most beigazoltam a megérzésed.
- Gyere be! Reggeliztél már?
- Ilyen korán még nem szoktam enni...
- Akkor most fogsz. Asztalhoz!
Az ebédlőjébe lépve aztán én is „széles mosolyban törtem ki”. Két személy reggelijéhez már megterített asztalhoz értem.
- Te tényleg vártál...
- Maradj már, én mindig két tányérból eszem.
- Aha... én is...
Jóízűen megreggeliztünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a számomra korai időpont ellenére nem esett jól. Főleg, hogy reggeli közben szétcsúszott kicsit a köpenye és láttatni engedte a dekoltázsát. Igyekeztem nem nagyon bámulni.
Reggeli után ismét beszélgetésbe elegyedtünk, és megtudtam hogy néhány nappal korábban vásárolt magának egy új trapézszárú nadrágot. Azonnal megkértem, hogy vegye fel és mutassa meg nekem. Megtette. Felszólított, hogy míg átöltözik, addig menjek be a hálóba, hogy ne leselkedhessek. Talán egy perc múltán aztán belépett ő is, és én elámultam.
- Tudod hogy nézel rám? - kérdezte nevetve.
Felkapott egy sima pólót, amit a mellei alá felhúzott a kezével és láttatni engedte hasát, és ahogy a nadrág ráfeszült gömbölyű csípőjére..., a trapéz szár pedig kiemelte jó alakját... El lehet képzelni hogyan nézhettem rá.
- Sejtem... - válaszoltam kicsit zavarodottan, mert nem tudtam, hogy fog reagálni. Hirtelen azt hittem, hogy mindent rosszul értelmeztem vele kapcsolatban, és tényleg csak barátkozik.
Mellém ült az ágyra én pedig hanyatt dőltem mellette.
- Most letaglóztál rendesen - mondtam és nyeltem egy nagyot.
Ő rám nézett én pedig mindent, vagy semmit alapon a pólója alá nyúltam és hátát kezdtem simogatni. Egészen közel hajolt hozzám.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.35 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Ulysses 2015. 01. 26. hétfő 20:37
Hm, miféle előzmény? Valamiről lemaradtam, szerencsére nem erről a sztoriról. Szívesen olvasnám akár ennek a folytatását is. Az előzményt majd megkeresem.
#4 Sierra 2013. 12. 13. péntek 22:30
Én sem értem az összefüggést az előzményhez képest, de...ettől még tök jó lett! Kellemesen szemléletes, tetszett nagyon.
#3 A57L 2013. 09. 23. hétfő 04:26
Nagyon jó.
#2 tiborg 2011. 04. 10. vasárnap 06:38
Kituno kedves,bar nincs koze az elozo sztorihoz(Pentek 13..)De mindegy a cim nem szamit csak a sztori ami elvezetes!!!
#1 Törté-Net 2011. 03. 24. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?