A+ A-

Mi történt valójában

Már vagy másfél éve voltunk együtt, amikor egyik este nem jött haza a kedvesem. A munkahelyén volt valami rendezvény, s ha korábban volt ilyen, általában későn jött haza, de hazajött, ekkor viszont nem. Duzzogva elaludtam és hajnalban, vagy inkább már majdnem reggel, arra riadtam, hogy megérkezett.
Kérdeztem hol volt, de nem válaszolt, gyorsan levetkőzött és bebújt mellém az ágyba. Szeretett volna még aludni egy kicsit. Két óra múlva, mikor megszólalt az óra, felkeltünk. Ő gyorsan lezuhanyzott és már készülődött is, mert újra indulnia kellett dolgozni.
Ezalatt mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy kicsit többet ivott, majd elment valakihez és ezért nem jött haza. Próbáltam volna többet is megtudni, de tényleg sietett így nem igazán volt alkalmam rá.
Mindenesetre bennem egyre fokozódott a kiváncsiság és a rossz érzés talán még inkább, hogy valami olyasmi történhetett, amiről nem igazán akar beszélni.
Este a megszokott időben érkeztem haza. Ő már otthon volt. Kajáltunk és közben igyekeztem megtudni mitörtént az előző napon. Kitérő válaszai még inkább nyugtalanítottak. Mondtam is ezt neki, mire elkezdte mesélni mi történt.
A rendezvény kb. tízig tartott, aztán még elkezdtek iszogatni néhányan. Éjfél körül, mikor indulnia kellett volna, hogy elérje még az utolsó vonatot, érezte, hogy többet ivott, mint szabadott volna és jobbnak látta, he el sem indul. Gondolta, majd egy kicsit kitisztul a feje és eljön az első vonattal haza. Igen ám, de a társaság több tagja is hiretlen gondolt egyet, és elindultak haza.
Már csak hárman maradtak, egy testvérpár és ő. Mondta nekik, ha ezt előre látja, hogy mindenki ilyen gyorsan lelép, ő is inkább elment volna korábban és akkor még elérhette volna a vonatát, de így már csak 3 után tud majd hazamenni. Kérdezték tőle, hogy honnét indul a vonata. Kiderült, hogy a testvérek egyike a vasútállomástól pár percre lakik, elindultak hozzá, hogy közelebb legyenek a vonathoz.
Útközben azonban a testvérpár másik tagja hirtelen meggondolta magát és ő is inkább elment haza.
Olyan háromnegyed egy lehetett mikor a lakáshoz értek. Elment a mosdóba és kicsit megmosta az arcát. Azt gondolta talán így legalább egy kicsit felfrissül, mert azt is tudta, ha most lefekszik, akkor csak reggel fog felébredni és nem akart átöltözés nélkül menni másnap a munkába. Haza akart jönni, hogy rendbe szedhesse magát.
A vendéglátója megkérdezte, hogy akar-e inni még valamit, de ő jobbnak látta ha nem kér semmit, ivott már eddig is épp eleget. Főztek egy kávét és tovább beszélgettek még egy ideig.
De a fáradtsága csak nem akart szünni. Látta ezt a vendéglátója is rajta és azt javasolta, hogy feküdjön csak le nyugodtan, aludjon egy kicsit, majd felhúznak egy vekkert és arra fel fognak ébredni.
A fáradtság, és valószínűleg nem kevésbé a sok ital hatása elnyomta gátlásait. Nem jelentett számára problémát sem az, hogy mindössze csak egy ágy volt a lakásban, amin óhatatlanul osztozkodniuk kellett, meg az sem, hogy egy nem túl közeli ismerős előtt le kell vetkőznie, ha nem is teljesen, de legalább fehérneműig.
Az órát felhúzták és az ágy végéhez, a fejükhöz közel tették, majd bebújtak a takaró alá. Hogy a keskeny ágyon viszonylag kényelmesen elférjenek, Ő az oldalára fordulva behúzódott egészen a falig, a vendéglátója mögé feküdt és hozzásimulva átkarolta. Így szenderültek végül is álomba. Szerncsére az órára tényleg felébredtek és így tudott 5 óra körülre hazaérni.
Amikor ezeket hallottam, tudtam, hogy ez biztosan nem egészen így volt. Persze az elmondottak számos részlete lehetett így is, de azt, hogy egytől vagy fél kettőtől háromig esetleg fél négyig csendesen szunyókál egy lengén öltözött nő hátához szorosan hozzásimuló, és a nőt még gyengéden át is karoló férfi, egy ágyban, azt azért nehezen tudtam elképzelni.
Meg is jegyeztem beszélgetésünk során, hogy talán annak örülnék a legjobban, ha mindent tudhatnék. Még akkor is, ha az maga a szörnyűség, mert megcsalt, és lefeküdt a vendéglátójával.
ő azonban egyre csak titakozott, határozottan azt állította, higyjem el, tényleg semmi sem történt. Bár valóban igaz nem pont így történt minden, ismerte be, de be kellett látnom egyelőre nem bírhatom rá, hogy tovább meséljen.
Ezekben a napokban szinte csak az járt a fejemben, hogy megcsalt és ez iszonyatos fájdalmat okozott. Leginkább azért, mert fogalmam sem volt miért tehette. Azzal tisztában voltam, hogy semmiféle szándékos, tudatos okai nem voltak, egyszerűen a körülmények alakultak így, és Ő nem tudott ellenállni a tálcán felkínálkozó lehetőségnek. De kibírhatatlannak tűnő fájdalmai közepette az ember korántsem ilyen racionális. Folyamatosan keresi az okokat és szándékokat, s leginkább magát hibáztatja a történtekért, és mindezek hatására elesetté, depresszióssá válik, teljesen kilátástalannak tartva a helyzetét.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.67 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 feherfabia 2015. 08. 30. vasárnap 06:12
Közepes!
#5 A57L 2014. 09. 11. csütörtök 12:51
Jó hosszú,de tűrhető írás.
#4 papi 2013. 07. 22. hétfő 05:48
Nem rossz
#3 v-ir-a 2012. 02. 6. hétfő 21:50
hát nem tudtam végigolvasni...a nő sokadik hazugságánál abbahagytam,ha egyszóval kéne jellemeznem:dögunalom. Ha többel,ha az író arra apellált, hogy így tudja érdekessé tenni a története és így fokozni az Olvasó érdeklődését, velem nagyon mellényúlt....ennyi...
#2 Olvasó 2011. 03. 22. kedd 06:53
"Kérdezték tõle, hogy honnét indul a vonata. Kiderült, hogy a testvérek egyike a vasútállomástól pár percre lakik, elindultak hozzá, hogy közelebb legyenek a vonathoz."
nyes Mégis, honnan indulna a vonat?
Ennyi karakterből akár három, jó történet is kijött volna.
#1 Törté-Net 2011. 03. 22. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?