Titok 1. rész

Minden nőnek van egy-két aprócska titka. Titkok, melyekre oly' szívesen emlékezünk vissza, s melyeket oly' féltve őrzünk, hogy soha semmilyen körülmények közt nem árulnánk el senkinek. Ha kitudódna, azonnal elvesztené izgalmas kis varázsát, hiszen többé már nem lenne titok, no meg... legtöbbünk életrajzában igazi szégyenfoltot hagyna. Van egy mondás, mi szerint, ha nem mondhatod el senkinek, mondd el mindenkinek. Nos, nekem is van egy izgalmas kis titkom, melyet szeretnék most veletek megosztani. A nevem Tímea és 24 éves vagyok, fodrászként dolgozom. Természetesen, ezt a rokonság minden tagja pofátlanul kihasználja, s képesek a legváratlanabb időpontokban, akár az otthonomban is zaklatni.
~
Péntek este volt, már kilenc is elmúlt. Hullafáradtan értem haza. Táskámat egy laza mozdulattal hajítottam az előszoba szekrényre, s hatalmas elégedettséggel töltöttel el, hogy végre vége ennek a napnak is, holnap és vasárnap pedig szabad vagyok. Sajgott minden porcikám az egész napos, vagy mondhatni inkább az egész hetes hajtás miatt. Nem vágytam semmire, csak egy forró fürdőre, ami majd ellazít a kemény nap után. Első utam a fürdőbe vezetett, megeresztettem a vizet, s vetkőzni kezdtem. A csobogó víz hangja kissé oldotta a bennem lévő feszültséget, már nem érdekelt semmi, csak arra tudtam gondolni, hogy miután már eleget áztam a kádban, befekszem a puha ágyikómba, s legalább másnap délig alszom. Ekkor hirtelen megszólalt a csengőm. Bosszúsan vettem magamra a köntösöm, s indultam ajtót nyitni a csengő pedig megállás nélkül zenélt egészen addig, míg ki nem nyitottam.
– Szia Timi, de jó, hogy itthon vagy! – lihegte az unokahúgom, aki teljes puccparádéban állt az ajtóban.
– Jézusom Nóri! Most biztos, hogy nem fogom a hajad megcsinálni! – mondtam kissé ingerülten, így köszönés nélkül a 17 éves lánynak.
Más se hiányzott a mai estémből, mint hogy az unokahúgom extrémebbnél extrémebb kívánságait teljesítsem ingyen és bérmentve. Ezt szinte minden pénteken eljátssza velem, mióta az anyjáék bulizni engedik. Így talán érthető a felháborodásom.
– Kérlek, kérlek, kérlek! Ez most nagyon fontos, találkozom azzal a fiúval, tudod a Béci, akiről a múltkor meséltem! Diszkóba megyünk a csajokkal, ő is ott lesz, istenien kell kinéznem! – hadarta lelkesen, de az igazat megvallva, fogalmam sem volt, hogy ki az a Béci. Ezekből a Bécikből jut minden hétre egy...