A+ A-

Egy vállsérülés

- Hogy sikerült megrántani a vállad? - kérdezte a lakótársnőm és egyben barátnőm, miközben masszírozta bele a sport krémet.
- Áhh,- nyögtem fel a fájdalomtól- az irodában... héé óvatosabban! Szóval az irodában beesett egy pár papír az íróasztalom mögé, és csak úgy tudtam kivenni, hogy kissé megemelve, odébb húzom az asztalt. Rosszul emelhettem meg. - magyaráztam.
A nappaliban feküdtem a kanapén, Niki pedig mellettem térdelve krémezte fájós vállam. Levettem a blúzom, csak a melltartó maradt rajtam, melynek pántját Niki félre húzta, hogy ne legyen krémes. Ismerős nyikorgást hallottam, tudtam, hogy Peti, a vőlegényem ért haza a munkából. Nem zavartattuk magunkat, Niki tovább krémezett. Péter is bejött a nappaliba, majd leült a fotelbe, s kíváncsiskodni kezdett, hogy mi történt velem. Niki lassú, kör-körös mozdulatokkal fejezte be a krémezést, majd visszaigazította melltartóm pántját a helyére.
Miután befejezte, a szobájába ment. Egy hónapja lakott velünk, de nem volt túl jóban Petivel, valamiért nem szerették egymást, így kerülte a társaságát. Párszor összeszólalkoztunk Petivel Niki miatt, ő már kezdettől fogva ellenezte, hogy nálunk lakjon, ám szegény lányt nagyon megviselte az édesanyja halála, s az alkoholista apja hitelei miatt a bank elvitte a családi házat, ezért nem is volt hová mennie, így befogadtuk őt, mint albérlőt. Kedves és csinos lány volt, ám valahogy a férfiakkal sosem volt szerencséje. Gyakran panaszkodott, hogy csak kihasználják őt a pasik, s az első szex után már le is lépnek tőle.
- Drága, kicsit lemegyek a haverokkal sörözni, ha nem bánod? Nem maradok sokáig, maximum éjfélre haza jövök! - mondta Peti.
- De... azt ígérted, hogy ma este itthon borozgatunk!
- Tudom, de itthon van a kedves barátnőd is... így hogy akarsz borozgatni? - kérdezte suttogva.
- Jaj, Peti, ne legyél már ilyen, miért ne borozhatna velünk ő is? Miért nem tudtok jóba lenni? - kérdeztem én is suttogva, nehogy meghallja Niki.
- Na, jó, nem bánom. Akkor lemegyek borért.
Míg Peti elugrott a boltba, gondoltam benézek Nikihez, s szólok neki a borozásról. Benyitottam a szobába, s ő épp az ágyán ült, unottan bámult maga elé. Rám nézett, szemei csillogtak a könnyektől.
- Na, mi a baj? - kérdeztem, s közben leültem mellé.
- Évi, ez így olyan kellemetlen... Peti utál engem, veszekedtek miattam egy csomót, azt hiszem, jobb lesz, ha elköltözöm. Na meg, itt vagytok ti, egy boldog pár, én meg egyedül vagyok... szóval... olyan... Nem jó ez így. - sírni kezdett.
- Ne sírj már! Peti amúgy is magának való, s nem utál téged, csak nem ismer. Biztos vagyok benne, hogy ha kicsit többet beszélgetnétek, akkor megismernétek egymást és még jóban is lesztek majd! - nyugtattam, de ő csak sírt. - Leküldtem őt borért, este lesz alkalmatok dumálgatni kicsit. Jól fogjuk magunkat érezni!
- De,-letörölte a könnyeit- ez így olyan gáz. Vagy nem?
- Ne aggódj már annyit! - kacsintottam rá, majd átöleltem. Erősen szorított magához, s közben egy nagy puszit nyomott az arcomra. Szerettem volna én is visszapuszilni az arcát, de valahogy elfordította a fejét, s puszim a szájára ment. Egy pillanatra mindketten megdermedtünk, de továbbra is öleltük egymást. Hirtelen átvillant az agyamon, hogy milyen lenne őt megcsókolni. Niki megelőzött, mire a gondolatmenet végére értem, már ajkaimon éreztem puha ajkait. Forró volt és selymes. Lágy csókot lehet a számra, s kezem önállósodva vándorolt válláról egyre lejjebb, felkarján át a mellei felé. Nyelve játékosan kergette az enyémet, s közben csak arra tudtam gondolni, hogy szeretném még közelebb érezni őt magamhoz.
Az idilli csók jelentnek a bejárati ajtó nyikorgása vetett véget, amire ijedtünkben szétugrottunk. Megjött Péter. Gyorsan felpattantam az ágyról, hogy elébe siessek. Az ajtóból visszanéztem a szőke lányra, fejemmel intettem, hogy kövessen, menjünk borozni.
Kissé féltem, hogy esetleg rosszul fog elsülni a közös iszogatás, de Peti elővette a jobbik énjét, s egész kedvesen viselkedett Nikivel. Nehezen indult be a beszélgetés, de az első üveg bor után már mindhárman oldott hangulatba kerültünk. Mindenféle téma szóba jött, a munkától kezdve egészen az általános iskolás sztorikig. Ahogy beszélgettünk, s Nikire néztem, minden alkalommal eszembe jutott az előbbi kis csókunk. Furcsa, bizsergő érzés járta át testemet, s miközben ők a gazdaságpolitikáról beszélgettek, az én gondolataim kissé elkalandoztak. Lelki szemeim előtt láttam Nikit és magamat, ahogy ajkaink ismét egymásba forrnak, s lassan megszabadítjuk egymást az összes ruhától. Elképzeltem, ahogy ez a hosszú szőke hajú, szép arcú lány meztelenül ül velem szembe, s az érintésemet akarja érezni teste összes porcikáján. Már csak szófoszlányokat hallottam a beszélgetésből, teljesen lekötött a fantáziálásom. Kezdtem megérezni a bort a fejemben, s így egyre gátlástalanabbul bámultam a velem szembe ülő lány melleit, gondolatban pedig már simogattam is azokat a ciciket.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.35 pont (60 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 vakon54 2018. 01. 9. kedd 04:10
A bor mirekészteti az embereket.
#7 david70 2015. 08. 26. szerda 18:52
Jó volt, oda képzeltem magam.
#6 zsuzsika 2015. 01. 15. csütörtök 10:15
Ez csak egy közepes írás. A helyesírásról nem is beszélve.
#5 A57L 2013. 10. 19. szombat 04:18
Nem rossz.
#4 tiborg 2011. 03. 2. szerda 05:45
Ez a sztori jo alap egy bovebb, eletelibb atirashoz.....talan
#3 Pavlov 2011. 02. 10. csütörtök 15:49
A karakterek mintha akarat nélküli figurák lennének, úgy mozognak ebben a történetben. Ráadásul az a sok helyesírási hiba... jaj...
#2 gyuri0926 2011. 02. 10. csütörtök 07:24
Szegény Niki is érdemelt volna , többet !!
#1 Törté-Net 2011. 02. 10. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?