A+ A-

A Szoba

Részlet a Deviáns Játékok című regényemből.
Idővel ráuntam a sablonos dolgokra. Újat, többet, magasztosabbat akartam. Követelte az elmém egy magasabb szint elérését, mikor a kegyetlenség már nem csupán felszínesen karcolja a lélek védőburkát, hanem mélyen beivódik a szövetek mélyére, és onnan robban sokkoló ajándékként az arcomba. Hamar jöttek a víziók, saját fejemben kuporogtam, egy mozi közepén nézve az óriási vásznat, melyet félelmeim, vágyaim festettek bíborvörösre. Egyre gyorsabbá, rémisztőbbé váltak a látomások. Magam sem gondoltam volna, hogy eljön az az idő, mikor önmagamra is reszketve fogok tekinteni, most már tudtam, hogy a kollektíva veszélyforrásává váltam. Belülről mérgeztem kényszeresen az elmém, azt a kis jót készültem kiölni, ami megmaradt ártatlan gyermekkoromból, és ezzel együtt emberi mivoltom is lassan a múltba veszett.
Sokat mérlegeltem, szerkesztgettem, terveztem, írtam a forgatókönyveket. Miután kiforrott a vezéreszme, az összes szituációra találtam valami megoldást, mely a végkifejlet felé hajtja a vizet, akármilyen előre nem látott anomália adódna. Közben persze a rendes, polgári munkámmal is foglalkoznom kellett, nem akartam elveszíteni az állásom, túlságosan hozzám nőtt az otthoni meló.
Amikor az elmélettel végeztem, jöhetett a kivitelezés. A leendő előadás helyét egy közeli város utcáin sétálgatva szemeltem ki.
Sokszor megtörtént, hogy csak beültem az autóba, elindulva egy előre meg nem határozott irányba. Mikor úgy éreztem, akkor kiszálltam, majd gyalog folytattam az utam. Hallgattam az éjszaka neszeit, megnyugtatott. Ilyenkor egyszerűbb volt magamba pillantanom, könnyebben megértettem dolgokat, melyeket korábban minden ok nélkül elkövettem. Mindig egy-egy padon, vagy egy fa tövében végeztem a merengéssel. Mikor elérkezettnek láttam az időt felkeltem, visszasétáltam a kocsihoz, majd hazaindultam.
Tehát ott tartottam, hogy megláttam és azon nyomban megvásároltam azt a lepukkant viskót, melyhez tartozott egy óriási pince is. Ez volt a lényeg. Több héten át lejártam elvégezni a szükséges felújításokat. Kifestettem, berendeztem, az elengedhetetlen eszközöket beszereltem. Különféle szoftvereket kreáltam csak erre a feladatra. Vajon élesben is működni fog? Bőven elegendő tartós élelmet halmoztam fel két személyre, melyet egy speciálisan kialakított adagoló szerkezetbe pakoltam. A falakba különféle rejtett érzékelőket, felvevő készülékeket rejtettem, melyek a leendő játék részét képezték. Így könnyebben kezemben tudom tartani a dolgokat, ha valami balul ütne ki. Már nem sok munka volt hátra s kezdődhetett a móka. Otthon azokat a számlákat, melyeket a rendszer nem tudott automatikusan levenni a bankkártyámról két hónapra előre kifizettem, nehogy ilyen bagatell dolgokon csússzak meg. Nagyon hosszú szabadságra mentem, de laza csapatom volt, és hamar találtak valakit helyettesíteni ideglegesen.
Esténként kocsival jártam az utakat, figyeltem az embereket. Amint megpillantottam egy csinos lányt, minden alkalommal lelassítottam. Volt, aki behajolt, egy pillanat erejéig mosolygott rám, majd a másodperc tört része alatt az arcára fagyott a spontán jókedve. Volt, aki sietni kezdett felém sem nézve, valószínűleg rossz tapasztalatai lehettek. Izgalmasnak tartottam ezt a kis gyermeteg játékot. Minden ember egy kicsit másképp reagált rám.
Majdnem tökéletes munkát végzett a teremtő, hiszen csak körbe kell nézni. Elmondom, mire gondolok. Minden arc eltér egy kicsit a másiktól. Több milliárd független élet saját, egyedi maszkkal. Néha előfordulnak hasonlóságok, de közelebbről megvizsgálva őket már észrevesszük a nem is oly apró különbségeket. Ezért mondtam, hogy csak majdnem tökéletes az azonosság. Az ikrekről mást tartanak. Két testben egy lélek. Megfigyeltek két kiskorában elszakadt testvért, és különös, közös apró jegyeket mutattak. A legbizarrabb az volt, mikor kiderült, hogy mindketten dolguk előtt lehúzták a WC-t. Egymástól nem tanulhatták el, mivel több ezer kilométerre nőttek fel más-más nevelőszülőkkel. Sziámi ikreknél persze más a helyzet. Ők rákényszerülnek az együttéléshez a kezdetektől, ha nem lehet szétválasztani a testüket. Abban a tudatban kell élniük mindvégig, hogy ha az egyikük meghal, legkésőbb pár órára rá a másik fél is meg fog, hiszen egy a vérkeringésük. Melletted fekszik élettelen testvéred, és közben csak várod, hogy csatlakozz hozzá. Különös érzés lehet.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, míg jártam a sötét utcákat. Lassan elérkezett a nagy nap. Hogy izgalmasabb legyen, találomra, megérzésre akartam kiválasztani leendő partnerem a mókához. Elegendőnek tartottam az első pillantás által kiváltott kéjes benyomást. Az improvizáció gerjesztő érzetét.
Kiszálltam a kocsiból, melyet egy fa árnyéka alá rejtettem. A siker és a gyorsaság érdekében beszereztem egy pisztolyt altatólövedékek társaságában. Pillanatok alatt hatnia kell. Sétáltak velem szemben, mögöttem is. Az első leány, akit megláttam, utólag rossz választás lett volna.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.17 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 02. 16. vasárnap 06:41
Nem rossz.
#3 Andreas6 2013. 05. 27. hétfő 16:06
Szerintem beteg.
#2 genius33 2013. 03. 26. kedd 08:59
Hosszú de élvezetes is.
#1 Törté-Net 2010. 10. 19. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?