A+ A-

Andi

Andi olyan gyorsan csapott le rám, mint Vénusz légycsapója a szerencsétlen légyre. Alig két napja szakítottam a nővérével, Orsolyával, már csörgött a telefonom. A vonal túlvégén Andi mesterkélt félénkséggel - merthogy annyira volt félénk, mint egy éhes medve - előadta, hogy éppen átrendezi a lakását, és mivel ő egy szegény, törékeny virágszál, én meg erős férfiember volnék, legyek oly kedves segíteni neki. Na nem mintha nem lenne egy bútorszállítással foglalkozó barátja, akivel mellesleg én baromi rosszban voltam, mivel az a kényszerképzet vezérelte, hogy hajtok Andira, illetve Andi rám. Így utólag visszagondolva azt hiszem, féltékenysége nem volt teljesen alaptalan.
Szóval bútortologatás. A koncepció mondjuk több ponton is vérzett. Nem csak a barát miatt, hanem mert eme csodamadárhoz képest én olyan voltam, mint mamutfenyő mellett a cserje. Tehát bútortologatásra, legalábbis egymagamban, alkalmatlan. Úgyhogy nem kellett atomfizikusnak születnem ahhoz, hogy rájöjjek: nem a bútorokat fogom tolni. Ennek tudatában beleegyeztem, hiszen divatos szóval élve már úgyis szingli voltam - Orsit akkor sem fogadtam volna vissza, ha térden állva, pucéran és a szülei teljes vagyonát elém vetve próbálja magát visszakönyörögni. A döntést az is erősen befolyásolta, hogy egy ideje már nem csak testileg találtam vonzónak Andit. Az Orsival töltött három év első felében gyakran fantáziáltam arról, hogy együtt hempergek a testvérpárral, aztán az utóbbi egy évben Orsi kezdett kikopni ezekből az álmokból. Ráadásul míg az idősebb testvérrel egyre rosszabbul éreztem magam, a közös családi ebédeken, kirándulásokon baromi jól elvoltam Andival.
Úgyhogy másnap ügyes-bajos dolgaim elrendezése után le is ugrottam Andihoz, lesz ami lesz alapon - bár gondoltam, hogy szex mindenképpen lesz. Exem húga a város szélén lakott egy családi házban, elméletben a párjával, de valójában a srác még a családjánál éldegélt, ráadásul a ház még csak nem is Andié, hanem a szülőké volt, akik a városban több házat is a magukénak tudtak. Ebből éltek: házakat és lakásokat vettek, adtak, kiadtak. És milyen jól éltek belőle.
Délután értem oda. Csing-ling, szólt a csengő dallamosan és Andi pár perccel később kiszólt dallamos hangján.
- Ki az?
Mégis ki lenne? A mikulás! - futott át az agyamon, majd belelestem a kukucskálóba. Nem láttam semmit, de nem is ez volt a célom.
- A bútortologató vagyok az N.K.O.J. KFT-től - mondtam megjátszott morózussággal.
Résnyire nyílt az ajtó és Andi kidugta a fejét. Tengerkék szeme végigmért, széles szája mosolyra húzódott. Bennem pedig felmerült, hogy talán nem is engem várt, legalábbis pár másodpercig úgy méricskélt. Persze alig egy perccel később rájöttem, hogy csak biztosra akart menni. Kínos lett volna mondjuk a postást fogadni úgy, ahogy engem várt.
- Mi az az N.K.O.J. KFT? - kérdezte vidáman.
- A Nincs Kedvem az Ostoba Játékokhoz rövidítése - feleltem kurtán, ezúttal mellőzve a mogorvaságot.
Jómagam olyan ember voltam, aki szerette az egyszerűséget és utálta, ha valamit feleslegesen túlbonyolítottak. Orsi ezt sosem értette meg, mindig minden körülményesen közelített meg, adott elő, tett meg, főleg azért, hogy magára vonja a figyelmet. Általában emiatt is veszekedtünk.
Andi ilyen szempontból az ellentéte volt, ő hozzám hasonlóan szerette a célszerűséget. Ez most is lejött. Nem rakatott el velem egyetlen bútort sem, hogy csak aztán vesse rám magát, és nem kezdett köntörfalazásba se - Orsi így tett volna. Egyszerűen félrelépett az ajtóból, s kitárta. A látvány magáért beszélt.
Nem volt rajta több, csak egy kigombolt kék flaneling - az enyém! - és egy fehér tanga - nem az enyém! Látványára a farkam katonákat megszégyenítő sebességgel vágta magát vigyázzállásba, ami némi feszengő kellemetlenséggel járt, merthogy farmeromban ehhez nem volt elég mozgástere.
Andi szeme megakadt nadrágom gyanús dudorján, félmosolyt öltött, és csak annyit mondott:
- Szép!
Frászt! Ő szép! Sőt, ez nem is jó kifejezés rá. Elkápráztatóan gyönyörűségesen csodálatosan meseszép. Na jó, ez ömlengős lett, de valahogy ez a túlspilázott jelzőhalmaz jutott eszembe látványának leírására. Egy százhatvan centis bombázó, aki ráadásul úgy öltözött, hogy minden bájára jól ráláthattam, de semmit sem láthattam teljes valójában. Egyszerű viselete irtó szexi volt.
Megragadta pólómat és behúzott, egyúttal becsukta az ajtót. Tovább nem jutottunk, mármint nem változtattunk helyszínt. Amint az ajtó csattant mögöttem, finoman nekilökött, átkarolta a nyakamat és megcsókolt. Hölgyeim és uraim, volt már részem vad, gyengéd, szerelmes, még erőszakos csókban is, de amit Anditól kaptam, azt nehezen tudnám jelzőkkel leírni. Csókjába ezer év epekedése, egy erdőtűz heve, Rómeó és Júlia szerelme vegyült. Az idő megfagyott, a hőmérséklet megemelkedett. A légkondi ment, mégis úgy éreztem, a házban sincs hűvösebb, mint odakinn a tikkasztó nyárban.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.38 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2016. 03. 6. vasárnap 06:53
Nagyon tetszett!
#3 vakon53 2016. 03. 5. szombat 12:11
Nagyon de nagyon jó!
#2 RAVETRAIN 2015. 09. 7. hétfő 23:07
Te egy jó író vagy!
Sokan tanulhatnának itt tőled!
#1 Törté-Net 2010. 07. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?