A+ A-

Elsőnek nem is volt rossz, ugye?

Nemrégiben voltam diákmunkán. Már hosszabb ideje dolgoztam ott, mikoris új munkatársat kaptunk. Kolleganőm régebbről ismerte, így aztán az alap információkat hamar megtudtam az illetőről.
Erik nálam fiatalabb, magas, szőke, kékszemű, olyan átlagos típusú srác, nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, lévén, hogy párkapcsolatom volt. Az elején egyébként is túl nagyképűnek tartottam, méginkább különcnek, szóval a kapcsolatunk a köszönésen kívül nem igen terjedt ki. Teltek a hónapok, egyre többet kellett együtt dolgoznunk, sajátos magánéleti problémáim felszínre kerültek. Nyíltan beszélek emberek előtt bizonyos dolgaimról, jobban érzem magam, ha valaki meghallgat. Úgy látszott nem találtam süket fülekre, idővel Erik is megnyílt, nemcsak hallgatta a történetem, de a sajátját is mesélni kezdte. Kiderült, hogy nagyon hasonló problémáink vannak.
Fel sem tűnt, kis idő múlva megszerettem, jóban lettünk, pedig utólagosan ő is elmesélte, egyáltalán nem kedvelt.
Szerettem vele dolgozni, a főnökünknek köszönhetően, majdnem minden alkalommal vele voltam beosztva, így igazából fel sem tűnt, mennyire nagyon kedvelem.
Ott kezdett feltűnni a dolog, hogy hiányzott, amikor nem volt ott, ha dolgoztam. Gondolom ő is így volt vele, mert egyre többet bejárt, holott egyáltalán nem is kellett volna aznap dolgoznia.
Észrevettük, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak, finoman kikezdtünk egymással, persze viccelődésbe fulladt az egész, én szerelmes voltam a páromba, ő pedig tiszteletben tartotta ezt. Megbeszéltük, hogy nem lehet köztünk semmi, tisztáztuk, hogy vonzódunk egymáshoz, de itt meg is állt a dolog. Mindig azt mondta, ha már nem dolgozunk együtt, és már én sem leszek szerelmes, szóljak neki... Eltölthetnénk együtt egy kis időt.
Történt aztán, hogy otthagytam az üzletet, a tanulásra próbáltam koncentrálni, és élvezni az utolsó otthon töltött nyarat, mielőtt másik iskolába megyek. Elég bonyolult volt a távozásom, és megromlott a kapcsolatom a párommal is, szakítottunk. Magam alatt voltam.
Erik kérte, menjek át hozzá, egyedül van, beszélgessünk, mondjam el a kis bánatomat, próbált meggyőzni róla, ha most is kibeszélem magam, ismét jobb lesz.
Átmentem hozzá... Azzal együtt, hogy tudtam; itt nem csupán beszélgetésről lesz szó. Hónapok óta tudtam, hogy vonzódom hozzá, hogy remegek, ha a közelemben van, ha megérint, végigsimít a hajamon, miután bocsánatot kér, mert túllötte a célt az élcelődésével. Tudtam, ha most odamegyek, lehet, hogy egy barátságot teszek tönkre, mégis elindultam.
Egy üveg vörösborral a kezemben elsétáltam hozzá.
Már sötétedett, mire odaértem. A félhomályból láttam, hogy egy férfitest rajzolódik ki a hátsó bejáratnál, Erik alulöltözve, egy rövidnadrágban és egy trikóban csattogott ki elém. Beinvitált a házba.
Olyan érzésem volt, mintha teljesen természetes lenne, hogy ott vagyok nála, mintha nem is várt volna rám, mintha minden nap oda mennék
És beszélgetni kezdtünk... Az életünkről, a gondjainkról, a világról, az emberi kapcsolatokról. Szerettem vele beszélgetni. Annyi mindenhez hozzá tudott szólni, és valahol felnéztem rá, amiért fiatalabb nálam, mégis néha sokkal bölcsebb.
Eltelt egy kis idő, és észrevettem magamon, hogy bámulom. És tetszik. Kívánatos...
Megmutatta a pincét, a nappaliba visszatérve nem bírtam visszatartani magam, végigsimítottam a vállán. Furcsán nézett rám, attól tartottam tolakodónak tart, de elém állt és a derekam után nyúlt. Éreztem, hogy a keze fortyogó vízként égeti bőröm. Magához húzott. Bújtam volna, ekkor ellökött:
- Ezt nem szabad.
Nyüszíteni tudtam volna, mert annyira vágytam rá, hogy a karjaiban tartson. Tudta... belelátott a gondolataimba, tudta mit szeretnék, mégsem engedett. Újra magához húzott.
- Ne játssz velem, kérlek - kérleltem, miközben mélyen a szemébe néztem, és végigsimítottam mindkét vállán.
Egészen az arcához húzott. Nem csak keze, lehelete is forró volt. Annyira szerettem volna megcsókolni, mégsem hagyta. Már majdnem az ajkaimhoz ért, mikor megint megszólalt:
- Ezt nem szabad, nem helyes.
- Igazad van, semmi keresnivalóm nincs itt ilyenkor - ezzel a mondattal sarkon fordultam, és elindultam az ajtó felé. Életemben nem éreztem még ekkora erőt magam körül. Arra emlékszem, hogy a kezem után nyúlt, és majdhogynem magára rántva csókolt meg a folyosón. Öleltem, simogattam, csókoltam, ahogy értem. Éles nyelve finoman fedezte fel ajkaimat, és ahogy telt az idő, egyre inkább vert a szívem, hallottam minden egyes dobbanását. És hallotta ő is... A falnak szorított, úgy csókolt tovább. Végigsimította a derekam, majd a nyakamba csókolt. Hogy nyomatékosítsa az érzést, kezével is nyakamhoz ért, majd szépen-lassan, mintha a sötétben tapogatózna végigcsiklandozott a melleim közt, egészen a köldökömig. Ekkorra már teljesen kiment a fejemből, hogy tönkretehetek egy barátságot, csak arra tudtam gondolni, amire testem vágyott. Érezni akartam az illatát, a bőrét, az érintését...(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.88 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 feherfabia 2016. 02. 14. vasárnap 08:22
Egész jó!
#7 zsuzsika 2016. 02. 6. szombat 15:20
Tetszett.
#6 listike 2014. 03. 14. péntek 15:19
Üyhes, tetszett.
#5 papi 2013. 07. 28. vasárnap 07:39
Ez jó, próbálkozz tovább
#4 kelyhecske 2010. 05. 18. kedd 21:37
nekem is nagyon bejött / bár nekem nem állt fel a farkam, de ha lenne tuti állna :-) /
írj még szórakoztass minket
#3 ede 2010. 05. 18. kedd 13:40
kérlek olvasd le a moziélmény című gruppent érdekelne a véleményed
#2 ede 2010. 05. 18. kedd 13:39
nagyon jól írsz

kemény lett a farkam a történetedtől ahogy leírod ahogy kinyal és ahogy lovagolod és egyre keményebb benned és érzed hogy hamarosan beléd lövi a gecijét nagyon ügyes
#1 Törté-Net 2010. 05. 18. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?