A+ A-

Boldog nyár

Regény - részlet
...
Harminc perccel később Judit és Krisztián már a szigeten voltak, s miután megmászták a sziget déli csücskénél lévő kis kikötő és a fennsík közötti lépcsősort, csendben egymás mellett lépkedve, és a parkon átvágva a vendégház felé vették az útjukat, ahol Krisztián lakott.
- Alaposan beleszerettem ebbe a nőbe - mormolta magában gyaloglás közben a férfi, de egyáltalán nem bánta ezt a megállapítást. - Szeretném, ha ezután vele tölthetném minden időmet, együtt néznénk a tengert, együtt járnánk a városokat, együtt mennénk vásárolni, szeretnék ott lenni, amikor fürdik, szeretném látni azt, hogy hogyan ébred, hogyan veszi fel a bugyiját, és hogyan keni meg vajjal a pirítós kenyerét. Szeretném, ha tőlem kérdezné meg, hogy illik-e a narancsszínű rúzs az arcához, hogy melyik sálat vegye fel a hűvösebb napokon, vagy hogy vegyen-e nekem borotvapengét, amikor hazafelé jön...
A férfi egy darabig azon tűnődött, lesz-e valaha is bátorsága mindezt elmondani a másiknak, s amikor Judit belépett a kisházba és a lámpát felkapcsolva elindult nappali felé, Krisztián kínosan feszengve, egyik lábáról a másikra állt, mert bár a ház az ő használatában volt, és nagyon szeretett volna a nővel tartani, de közben a hívására várt, ugyanis nem szeretett volna tolakodó lenni, nem akart felszólítás nélkül hozzá csatlakozni.
- Nem kérsz egy italt? - kérdezte az asszony a férfi felé fordulva. - Gyere be nyugodtan, hiszen te laksz itt... én meg úgyis egyedül vagyok... legalább beszélgetünk egyet!
A férfi csendesen követte az előtte haladó nőt, így nem sokkal a másik mögött lépett a kisház nappalijába; az udvarról a nappaliba érve Judit ledobta az egyik fotelba a táskáját, kibújt a cipőjéből, majd a meglepetten bámuló Krisztián szeme láttára egy önfeledt mozdulattal kioldotta és lehúzta a ruháját, ami a táskát követve szintén a fotelban ért célba. Az asszony testét azokban a pillanatokban már csupán egyetlen zöld tanga fedte, s bár Krisztián biztos volt abban, hogy vendéglátója nem fog tovább vetkőzni előtte, ennek ellenére a nő már a bugyi vékony pántja alá is csúsztatta ujját, és előrehajolva, valamint a lábait felváltva felemelve kibújt utolsó ruhadarabjából, ami a pillanat tört részéig kiemelte a nő szeméremdombjának kacéran göndörödő szőke fürtjeit. Ah, igen... a szoba közepén, és az asszonytól nem messze álló férfi már az első pillanattól kezdve dermedten, tátott szájjal és kiszáradt torokkal bámulta az asszony testét, megigézve nézte annak kemény-feszes melleit, a melleken duzzadó jókora mellbimbókat és lapos hasát, s Krisztián tulajdonképpen csak most vette észre azt, hogy Juditnak milyen fantasztikus is az alakja! A férfi azt hitte, hogy azonnal elájul a hihetetlen látványtól, s bár Krisztiánnak korábban több barátnője is volt, ilyen tökéletes alakú nőt életében eddig csak az intim férfimagazinok lapjain látott. A férfi tekintetével szinte beitta magába a nő lapockájának legapróbb részleteit, keskeny derekának és kerek combjának minden domborulatát, majd pillantása Judit csípőjére tévedt, ahol a bugyi pántja egy kicsit szorosabbnak bizonyult a kelleténél, mert a gumi egy halványpiros csíkot hagyott maga után a fiatalasszony bőrén. Valóban... az asszony olyan gyönyörű nő volt, hogy az már szinte fájt...
- Le kell zuhanyoznom! - motyogta maga elé az asszony.
Judit egy pillanatig üres tekintettel bámult a férfira, mintha nem is tudná, hogy amaz mit keres most a vendégházban, végül a nő nyugodt léptekkel, meztelenül elsétált Krisztián mellett, aki eközben éhes tekintettel nézett utána. Judit szó nélkül lépett a fürdőszobába, majd behúzta maga mögött az ajtót, ahonnan néhány pillanattal később már vízcsobogás hallatszott.
- Jézusom! - kapkodta a levegőt szaggatottan a férfi, miközben ott áll a kanapé előtt döbbenten és csípőmagasságban erősen kidudorodó nadrággal. - Vajon mit jelenthetett ez? Valami próba akart lenni? Mit akarhatott ezzel mondani?
Judit elég hamar végzett a zuhanyozással, és miután a fürdőszobában megszűnt a vízcsobogás, nem sokkal később az asszony egy vastag, halvány rózsaszín fürdőköpenyben tért vissza a nappaliba; a nő tétovázva lépett a férfi mellé, ahol leült az ágyra, s Krisztiánra felnézve halkan, bátortalan hangon megkérdezte:
- Álmodtam volna, vagy valóban előtted vetkőztem meztelenre?
- Nem volt álom - válaszolta a férfi -, valóban előttem vetkőztél le.
- Fogalmam sincs, mi szállhatott meg! Bocsáss meg, kérlek...
- Nem kell bocsánatot kérned - mondta Krisztián. - Örülök annak, hogy ennyire megbízol bennem, ki sem tudom mondani, hogy ez milyen sokat jelent a számomra!
- Most biztosan azt hiszed, teljesen elment az eszem - hebegte az asszony.
- Egyáltalán nem - felelte a férfi.
- Szinte semmire se emlékszem, csak arra, hogy hirtelen mindenképpen meg akartam szabadulni a ruháimtól, s ez annyira sürgős volt, hogy nem tudtam várni egy percet se.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.71 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 21. hétfő 15:54
Nem rossz
#3 listike 2014. 10. 2. csütörtök 08:24
Nem is tudom, szerintem nem jó.
#2 papi 2013. 11. 19. kedd 07:43
Nem rossz
#1 Törté-Net 2010. 03. 16. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?