Álmodozás 1. rész

Néha előfordul, hogy mások történeteit olvasgatom...
Izgalmasak, sejtelmesek, és olyan hihetetlenek.
Álmodozom, hogy egyszer velem is történik ilyesmi, hogy valaki egyszer tényleg csak jön a semmiből és engem akar...
Van barátom nem panaszkodhatom, nagyon szeret és törődik velem, csak hiányzik belőle a szenvedély, és a romantika.
Ezért néha ha van időm (a cég mellett ami szinte éjjel-nappalos munka) álmodozom:)
Nagyon jó elképzelni, ahogy valaki rajong értem, ha meglátom szinte reszket kezem-lábam és csak arra vágyom, hogy éjjel-nappal szeretkezzem vele
Ezért ha van időm, megosztom az itteniekkel, milyen kellemes élményben van részem ilyenkor:)
A történetek csupán a képzelet, és a hiány szüleményei, de azért néha jó lehet ilyet is olvasni.
A legszebb történet, ami szinte minden este eszembe jut, nem tudom, hogy honnan jön, de erősen bennem él...

egy férfit képzelek el, akinek nem látom az arcát, hallom a hangját, szinte érzem a leheletét, borzongató a simogatása, de nem tudom ki ő:(
egy házban vagyunk, ami nem túl nagy, de nagyon ízléses
vacsoráztunk valahol, de nem volt kedvem hazamenni, ezért elvitt magához "beszélgetni"
az előszobában ültünk le egy kényelmes kanapé sarkába kuporodtam, ő nem szólt semmit, csak hozott inni mindkettőnknek
mivel én nem iszom (real-ban sem) gyümölcslevet kaptam, és szolidaritásból ő is azt ivott...

hozott egy kis epret is amit imádok, és beszélgetés, iszogatás közben néha egy-egy szemmel...

aztán már nem is emlékszem miről volt szó, szerintem ő se igazán arra figyelt miről beszélek, kivette a kezemből a poharat, és letette az asztalra...
ezt olyan előkelően és méltósággal tette, hogy szinte beleszerettem a mozdulataiba
volt benne valami fenséges, valami ami miatt azt éreztem, ő felülemelkedik bárkin

nem is kellett semmit mondania, csak rámnézett, és láttam a szemében, hogy egy percnél többet már nem tudna rám várni...
már beszélgetés alatt is végig csak nézett elmélyülten, mint aki soha nem bír betelni a látvánnyal

aztán közelebb húzódott hozzám, és megsimogatta az arcomat, közben a szemembe nézett, mintha csak ki akarná olvasni a gondolataimat, vajon én is ugyanazt érzem-e mint ő
csak ültem előtte meredten és nem mertem megmozdulni, olyan volt, mintha álmodnék és ha csak egy mozdulatot is teszek féltem felébredek, és vége ennek a csodaszép estének még mielőtt elkezdődött volna