A+ A-

A tombola

- Kedvesem, én mára ráhagyom. Ha szerencsém van, valamelyik fickó felkér az utcabálon táncolni, megrázom öreg csontjaimat, hogy aztán holnap panaszkodhassak az izomlázra.
- Rendben Ruthie, menj csak, majd én bezárok.
Ruth, az idősödő kozmetikus odalépett a lányhoz, és egy puszit nyomott a homlokára.
- Rendbe raktam mindent, ne felejtsd el lehúzni a redőnyt és bezárni az ajtót, aztán menj aludni. Hacsak nem gondoltad meg magad, és nem jössz el velem mégis a bálba.
- Kedves vagy, de inkább kihagyom. Hosszú volt ez a nap, jól fog esni a pihenés, de te érezd magad nagyon jól. Holnap reggel találkozunk.
Ruth még megpaskolta a lány arcát, aztán kiment a szalonból.
Eve egyedül maradt. Nagyot sóhajtott, egy pillanatra elfogta a szomorúság. Aztán megrázta a fejét, a tükrös pult felé fordult, és betolta a székeket a helyükre. Ruth azt mondta, rendet tett, de azért nem árt ellenőrizni, gondolta inkább most, mint holnap reggel. Hallotta a nyitott ablakon keresztül beszűrődő utcabál hangjait, és arra gondolt, milyen jó is lenne ott lenni a vidám emberek között, felszabadultan táncolni és velük örülni. Városnapot tartottak, különböző rendezvényeken vehetett részt minden helyi és idegen polgár, jótékonysági tombolasorsolást is tartottak, az így összegyűjtött pénzt a helyi óvoda és iskola fejlesztésére fordították. A tombolán értékes nyereményeket lehetett nyerni, főleg városi szolgáltatásokat, mint ahogy ők is felajánlottak egy teljes kezelést egy szerencsés nyertesnek. Egyedülinek számított a szalonjuk a kisvárosban: egy helyen fodrász és kozmetikus. Elég nagy forgalmat generáltak, a nap minden óráját kihasználták, és Eve mostanra érezte, mennyire hosszú volt az aznapi tíz óra, amit munkával töltöttek. Most hamarabb zártak be, mert Ruth szeretett volna szórakozni egy kicsit, és Eve nem ellenkezett. Majd nyitva hagyja a szalon fölötti kis lakásában az ablakot, és hallgatja a város zaját, mint ahogy majdnem minden este tette.
Eve már megszokta, hogy az átlagembereknek kijutó szórakozásból ő nem tudja kivenni a részét. Majdnem tíz éve, hogy egy szerencsétlen balesetben megsérült a feje és elveszítette a látását. Egy figyelmetlen autós elvétette a kanyart és magával sodorta az éppen arra bicikliző Eve-t. Másfél hétig kómában volt, miután felébredt az orvosok kíméletesen közölték vele, hogy súlyosan megsérültek a szemidegei, és hogy hamarosan teljesen meg fog vakulni. Reménykedett benne, hogy nem fog bekövetkezni, és annak ellenére, hogy igyekezett felkészülni a vakságra, mégis mellbevágó érzés volt az egyik reggel úgy felkelnie, hogy semmit sem lát. Azóta rengeteg specialistánál járt, de senki sem tudott rajta segíteni, így Eve feladta a reményt, hogy valaha újra lásson, és nekiállt, hogy új életet építsen magának. A baleset előtt fodrászként dolgozott, most újra kellett tanulnia a szakmát. Eltartott pár évig, míg magabiztosságot szerzett magának, és könnyedén el tudott bánni akármilyen hajjal. Már csak munkahelyet kellett magának találnia. Máig sem tudta elégszer megköszönni a sorsnak, hogy azon a napon véletlenül rossz helyen szállt le a vonatról, és ebben a kisvárosban kötött ki. A szeme hiányában a többi érzéke hihetetlen módon felerősödött, így a szaglása is, és tévedhetetlenül találta meg a kozmetikai szalont. Ruth, a szalon tulajdonosa nagyon kedvesen fogadta, de nem tudott neki állást felajánlani. Eve nagy elkeseredésében akkor nem tudta kontrollálni érzéseit, a rengeteg elutasítás, amiben addig része volt, a normális életről való lemondás, a visszafojtott feszültség, minden kijött akkor belőle, összeroskadt és zokogni kezdett. Ruth megsajnálta, és adott neki egy lehetőséget. Eleinte csak kisegítő munkásként alkalmazta, apróbb dolgokat bízott rá. Mikor rájött, hogy Eve-nek nagyon jó érzéke van a fodrászathoz, a harmadik hónappal a megérkezése után, az ő felügyelete mellett Eve először vághatott hajat nála. Az eredmény bámulatosan sikerült, és hamarosan híre szaladt a városban a vak lánynak. Fellendült a forgalom, mindenki látni akarta, hogyan dolgozik, és ki akarták próbálni. Ruth megtanította néhány alapvető kozmetikai kezelésre is, így ha szükség volt rá, be tudott ugrani helyettesíteni. Ruth kiadta neki a szalon feletti kis lakást, így szinte egyáltalán nem kellett kimozdulnia a házból.
A bejárati ajtó fölé szerelt harangjáték finom hangja zökkentette ki a múltban való merengésből jelezve, hogy valaki belépett a szalonba.
- Sajnálom, de mára bezártunk - közölte az idegennel.
- Hát ezt igazán sajnálom - szólalt meg egy kellemesen mély férfihang - kihúzták a nevem a tombolán, és mivel elég ritkán járok be a városba, gondoltam, talán túleshetnék a hajvágáson.
Eve végigsimított a homlokán. Végül is még nincs olyan nagyon késő, ha Ruth nem ment volna szórakozni, akkor még nyitva lennének.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.6 pont (48 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 listike 2014. 07. 26. szombat 07:22
Szép történet.
#7 papi 2013. 12. 23. hétfő 20:25
Egész jó
#6 Bikmakkocska 2013. 09. 20. péntek 16:55
Ritka jól megírt történet. 10.
#5 Kaszkadör 2012. 03. 30. péntek 08:54
Mért nem folytattad?
#4 Pavlov 2011. 10. 8. szombat 15:55
Jóféle...
#3 v-ir-a 2009. 12. 10. csütörtök 23:38
hát igen csaniman, az álom már csak ilyen.....szerintem is nagyon igényes sztori
#2 csaniman 2009. 12. 9. szerda 14:28
Igazán ötletes! Igényesen kidolgozott, remek olvasmány!
Kár, hogy a felénél abbahagyták...:D
#1 Törté-Net 2009. 12. 9. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?