A+ A-

Nem mindennapi vigasz

Csörög a telefon. A szám nem volt ismerős, de kíváncsiságból felvettem.
- Igen, tessék!
- Szia! Hogy vagy? - nem ismertem meg a férfihangot.
- Jól, de kivel beszélek?
- Attila vagyok! - azonnal beugrott, és kicsit el is szégyelltem magam amiért nem ismertem rá a hangjára - Na már meg se ismered a hangom!? Szépen vagyunk.. - hangjában megjátszott volt a neheztelés. Sokkal jobb barátok vagyunk annál, semhogy ilyenen megsértődnénk.
- Bocsi édes, nincs bent a számod a telefonomban. Mizu veled?
Hosszabb beszélgetést folytattunk, amiből megtudtam, hogy a külön költözött a barátnőjétől, és most egy bérelt pecóban lakik. A hír teljesen fejbevágott, mert 5. éve voltak már együtt, és most született meg a kislányuk. Megkérdezte, mikor megyek le hozzá. Éreztem a hangján, hogy valóban jólesne neki ha lemennék, és beszélgethetnénk egy nagyot. Nagyon régóta nem találkoztunk, és a mi barátságunk 13 évre nyúlik vissza. A 13 év alatt, ha neki volt szüksége rám, én hallgattam meg őt, ha én voltam a mélyponton, akkor ő sietett a segítségemre. Megbeszéltük, hogy másnap délután találkozunk.
Attila volt az első férfi az életemben. 16 éves voltam, ő 24, és csitri fejemmel istenítettem, holott nem egy kimondottan jóképű fickó, de karaktere, intelligenciája, életigenlése, és modora azonnal levette az embert a lábáról. Idővel én elköltöztem, és személyes találkozóink száma is megcsappant, de a barátságunk megmaradt, és mivel mind a ketten elég bővérűek vagyunk, hallgatólagos megállapodást kötöttünk, hogyha épp nincs egyikőnknek sem kapcsolata, akkor egymást tesszük boldoggá... A másnappal kapcsolatban tudtam nagyon jól, hogy megint az ágyban fogunk landolni.
Reggel kipattantam az ágyból, kicsit tettem, vettem, majd bevágódtam a fürdőkádba, olvasgattam, élveztem a melegvizet. Majd alaposan megborotválkoztam, kiegyengettem a vékony szőrcsíkot a puncimon. Hajamat egyszerű copfba kötöttem, melltartóra felvettem a legkényelmesebb moher pulcsimat, egy kényelmes farmert, csizmát, parfümöt, enyhe halvány sminket, és robogtam a vasútra. Az utolsó pillanatban estem fel a vonatra. Még le se ültem, már indultunk is. Útközben háromszor csörgött a telefonom, Attila hívott, hogy hol vagyok, minden rendben van- e? Megígértettem vele, hogy kijön elém az állomásra. Másfél óra múlva végre beért a vonatom, leszálltam, ott várt munkásruhában, arcán mentegetőző vigyorral.
- Szia kicsilány - viharosan megöleltük egymást, és egymás szavába vágva kezdtünk el beszélni, de láttam az arcán, hogy megviselt, és fáradt. - Bocsáss meg, hogy munkásban vagyok, de most tettem le a melót.
- Ugyanmár. Láttalak már ennél topisabban is, hidd el hogy nem ijedtem meg. Mi a terv? Menjünk haza hozzád, vagy mi legyen?
- Megyünk haza, egy kollégám mindjárt jön is értünk kocsival, addig szívjunk el egy cigit. - álltunk az állomás előtt, mint egy komikus pár, és csinosan, szőkén, illatosan, ő meg kantáros munkás overallban, nagykabátban, és sapkával a fején. Amíg a cigit szívtuk, gyorsan nagyvonalakban elmesélte kidobattatása történetét, és megkért, hogy ne faggassam, majd ő mesél. Ismertem annyira, hogy tudjam mikor kell beszélni hagyni, és ez most egy ilyen pillanat volt. Közben megjött a barátja, hazavitt minket, megbeszélték, hogy reggel mikor jön érte, elköszöntek, és mi felmentünk a bérleménybe.
Kicsi, de tiszta, tipikusan agglegény lakásba léptem. Levettem a kabátomat, bementem a konyhába, leültem, és mikor megláttam sapka nélkül, vonyító röhögés lett rajtam úrrá. Mindig csak egészen rövid, 1- 2 milliméteres hajjal láttam, és most félhosszú volt a haja, de nem ez volt a komikus rajta, hanem hogy a fejbőre tele van forgókkal, és sehogy sem állt a haja. Megbeszéltük, hogy megnyírom. Gyorsan levetkőzött alsónadrágra, elővette a hajnyírót, én elkezdtem nyírni. Annyira összeszokottak voltunk, és olyan meghitt volt az egész pillanat, hogy egyáltalán nem éreztem helytelennek hogy itt ül előttem egy szál naciban. Megelőzvén, hogy a pulcsim telemenjen a hajával azt is levettem, és melltartóban jártam körül, míg nyírtam. Incselkedve finoman beleharapott a hasamba, két tenyerébe fogta a fenekemet, kicsit megmarkolta, és megsimogatta.
- Tetszik, hogy fogytál, de nekem jobban tetszettél, míg igazi szép nagy feneked volt - Attila mindig is bolondult a telt, húsos nőkért, és talán ezért maradtam meg neki, örök "szerelmének". Igaz az utóbbi fél évben fogytam 15 kilót, de még mindig volt mit markolni rajtam.
- De valld be, hogy most nem cserélnél le senkire!? - megengedhetjük magunknak a nyílt, és egyenes beszédet, ennyi év barátsággal a hátunk mögött.
- Hát persze hogy nem. De most gyorsan elmegyek fürödni, különben itt teperlek le a konyha asztalon - Láttam a boxeren keresztül is izgalmát, és nem akartunk semmit elkapkodni, így hagytam hadd tisztálkodjon meg végre, hogy megölelhessem jóízűen. - Ahogy elmentem a fürdő előtt a szobába, láttam meg, hogy bizony a farkánál sincs nyírva.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.78 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 07. 8. kedd 09:38
Egy folytatást megért volna,
#4 v-ir-a 2011. 12. 18. vasárnap 01:04
kár h nem lett folytatása...
#3 Ray 2009. 11. 29. vasárnap 15:10
Nagyon jó ! 10
#2 beka 2009. 11. 26. csütörtök 20:54
A kedvencem!!! Fantasztikusan erotikus történet! Még holnap is libabőrös leszek tőle. Köszi!!!
#1 Törté-Net 2009. 11. 26. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?