A+ A-

Kakuk Marci

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
"...Kakuk Marci, ha csavargó is, nem annyira züllött, alja egyén. Sem nem tolvaj, még csak nem is iszákos túlságosan, sőt még azt sem lehet egészen ráfogni, hogy dologkerülő. Szíve pedig? Sosem romlottabb a Kakuk Marci szíve a másokénál! Csak valahogy, mintha eleve csavargónak lett volna rendelve a Magasságoktól."
Megizzadtam az öreg vadkörtefa tuskójával. Kivágni, feldarabolni sem volt egyszerű a jó 80 cm. átmérőjű törzset, de a kölcsönzőből hozott Stihl fűrész megbirkózott vele. Kaphattak elég napfényt a gyümölcsfák, s a bográcsoláshoz is sokáig elegendő lesz a fa. De a jókora tuskó csak ott éktelenkedett a telek sarkában.
Már derékig álltam a körülötte ásott lövészárokban, vagdostam a karvastagságú gyökereket. Persze a legerősebbek csak lefelé nőttek, amelyekhez legfeljebb alagutat áshattam volna. A legjobb az egészben, az árnyékban várakozó sör volt, csak tőle nem jött ki a tuskó.
A szomszéd víkendházán éppen dolgoztak. Nem tudom, lehet - e székelyesíteni a budai hegyeket, de látszott, a ház szép lesz, az erdélyi ácsok pedig ügyesen dolgoztak, és biztos olcsóak is voltak. A délelőtt folyamán félszemmel, érdeklődve figyelték erőfeszítéseimet. Ebédszünetben aztán az egyikük közelebb ballagott.
- Jó munkát!
- Köszönöm, van.
- Egészben akarja kiszedni?
- Nekem már gyufaszálakban is megfelelne.
- Segíthetek?
- Hát, megköszönném...
Úgy negyed órába került, amíg néhány éket faragott és beleverte őket a tuskóba. A körtefa maradék pedig nagy recsegések közepette megadta magát, és négyfelé esett.
- Na, ennyi.
- Ez ilyen egyszerű? Köszönöm, mivel tartozom?
- Ugyan, hagyja.
Az ebédidő végéig még leültünk sörözni. Délutánom felszabadulván gulyást főztem, és leballagtam a boltba némi sörutánpótlásért a vacsorához, amire meghívtam Attilát is.
A vacsora, a lassan fogyó üvegek megoldották Attila nyelvét. Ráérősen mondta, mondta éjszakába nyúlóan, csak egyszer - egyszer kellett kérdésekkel továbblöknöm a történetet.
A tavasszal jöttem át Magyarországra, azóta hol itt dolgozom, hol ott...
Olyan vagyok én, mint a Kakuk Marci, húzta elő zsákjából Tersánszky rojtosra olvasott könyvét.
Állami gondozott voltam kicsiny korom óta. Apám valahol Constantában dolgozott ál - lítólag, de soha nem találkoztam vele. Anyám látogatott egy darabig, aztán új családja lett, elmaradt. Ha igaz, van két húgom. Nem látogattam meg őket soha, ha ők nem voltak kíván - csiak rám, hát én miért legyek? Lakatosságot tanultam a tanonciskolában. Jó mestereim voltak ott is, az üzemben is, én meg mindent magamra szedtem, amit lehetett. 86 - ban kezdtem dolgozni Csíkszeredán a mezőgazdasági gépgyárban. Ronda idők voltak, de legalább ellakhattam a munkásszálláson, amit kerestem azt meg, család nélkül magamra költhettem teljes egészében. Nekem mindig volt időm autót javítani, ezt azt elvállalni, abból is jött valami. Azt is tudtam persze kinek érdemes dolgozni, kinek nem. Bár nem nagyon válogathattam, az olyanoknak nemet mondani sem lehetett. 89 - ben majdnem meg is lincseltek, pedig nem tehettem én arról, hogy behívtak időnként "beszélgetésre", s bizony isten nem mondtam és rosszat sen - kiről sem. De akkor spicli volt mindenki, akit korábban a szekusok közelében láttak, hát még egy ilyen apátlan, anyátlan, mint én. Megúsztam, de nem sokáig volt ott maradásom.
Tavasszal "privatizáltam" magamnak bagóért egy traktort, nem olyat, amit mi gyártot - tunk, hanem olyat, ami megy is. Tíz karton cigarettáért vettem hozzá egy kiszuperált útkaparó kocsit, olyan szép lilára festettem, mint a Milka tehenet a magyar tévében. Azzal kezdtem jár - ni a falvakat. Javítottam ekétől vetőgépen keresztül traktorig mindent. Ha kellett kutat mélyítettem, ha építkezést találtam, oda is beálltam. Közben árultam kaszakövet, kocsizsírt, késeket és szappant, mosóport és szexújságot.
- És ebből meg lehetett élni?
- Nem nagyon, a megélhetéshez kevés volt, az éhenhaláshoz sok.
Bejártam egész Erdélyt Hunyadtól Máramarosig, Aradtól Brassóig. De a falvakban gyakran fizetni sem tudtak, adtak sajtot, tojást, egy - egy bárányt, éhen nem maradtam soha, de pénzt azt ritkán láttam. A Regátba nem is mentem, ott még nagyobb a nyomor. Ezért is jöttem át Magyarországra, hátha itt jobb.
- És jobb?
- Egy fenét! A magamfajtának? Keresni persze lehet, munka akad, de el is költi az ember. Azt kéne, itt keresni, ott költeni, de hogyan? Ahogy meg él az ember. Itt meg - húzódom, ott alszom, a zsákom a házam. Nekem sose volt, de legalább a lila bodegámban meghúzhattam magam. Nőt is, mióta átjöttem csak messziről láttam, meg álmomban.
- Tényleg, Kakuk Marci nem csak arról volt nevezetes, hogy mindenhez értett, hanem arról is, hogy minden üres fészekbe betelepedett. - próbáltam vidámabb vizekre te - relni a beszélgetést.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.69 pont (134 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 A57L 2013. 11. 13. szerda 04:41
Elég jó.
#10 papi 2013. 10. 19. szombat 11:15
Nagyon jó
#9 hh 2003. 05. 5. hétfő 00:32
ez az a nép mai enm emlék marad bár most úgy tűnik... de majd meglátod hogy nem! a magyarok amúgypláne nem eszik meg őket hanem a románok sajnos immáron 83 éve
#8 stk 2003. 04. 4. péntek 00:30
Ez az a nép, melyből fél évszázad múlva csak emlék marad...a néprajzi múzeumban...és nem a románok miatt tűnnek el...mi, a magyar nép esszük meg őket...
#7 Su 2003. 04. 1. kedd 22:15
Gratu! Szép story, vannak javítható részei, de minek nincsenek...
#6 Montella 2003. 04. 1. kedd 15:28
Igazat adok Attilának a magyarok tényleg lenézik az erdélyieket.A történet az azomban 10 pontos!!!
#5 Teknösbika 2003. 04. 1. kedd 09:55
csak az a baja, hogy ilyen fehérmájú nők kizárólag a fantáziában léteznek, ám ha valaki tud ilyet, az szóljon
#4 sajtluk 2003. 01. 28. kedd 18:31
szép, látszik,hogy egy történethez nem fontos a helyszín...
#3 Thomas Crown 2002. 11. 23. szombat 13:49
Nagyon tetszik! Nagyszerű és ötletes a története!
#2 lala67 2002. 02. 6. szerda 21:31
Professzionális tanulmány
a női kielégitetlenségről
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?